Na a mai nap szakítottam a csajjal.
Még adtam neki még egy esélyt múltkor magamban, mikor ez a "mégse gyere el a névnapi bulimra dolog volt". Ma meg már nagyon vártam, hogy találkozzunk, azt hittem, mostantól kezdve jobb lesz minden. De mikor találkoztunk, mondta, hogy komolyan szeretne velem beszélgetni, addig ne csináljunk semmit. Beszélgettünk. Mondta, h ő ellaposodottnak érzi ezt a kapcsolatot, meg blabla. Én meg mondtam neki, h ez nem ellaposodott, csak mostanában szarik rám. Megalázott ezzel a névnapi bulival is. Aztán mondtam neki, h én csak akkor vagyok hajlandó folytatni a kapcsolatot, ha a barátai előtt is kiáll értem, és nem leszek rákényszerítve arra, hogy menekülnöm kelljen, ha a barátai is ott vannak. Mondtam, h ezt nem egyik napról a másikra akarom, csak valamit tegyen annak érdekében, hogy lehessünk egy közegben. Nem kell bírniuk, csak viseljenek el. Aztán kérdeztem, hogy hajlandó-e ezt megtenni értem. Ő meg mondta, hogy szeret engem, de most úgy érzi, jó lenne pár nap gondolkodási idő. Én erre megmondtam neki a frankót, hogy igazából kinyaltam a seggét, le se szart, a barátait nem állította le, hogy hajtsanak rá, mindent megtettem ezért a kapcsolatért, és olyat úgysem fog találni mint én, és szakítottam vele, aztán leléptem a fenébe.

Hát ennyi volt.