Elővettem az előző, már elrakott telómat, mert az újat frissítem és kellett a régiből pár cucc még.
Nem bírtam ki hogy ne nézzem meg az üzeneteket.. És igen, tele volt az ex üzeneteivel amiket írt, de ilyen ötezer szives, meg Husimaci meg mitomén
És így elgondolkodtatott, hogy ennek mi értelme van? Belemenni ennyi kockázattal, hogy felteszi magát rá az ember és ha a másik kilép belőle, akkor nagy pofáraesés..
Ahogy így olvastam ezeket a nyálas izéket, meg összehasonlítom azzal ami lett belőle, és látván a kontrasztot, olyan mintha csak flesseltük volna az egészet.
És nem azért, mert csak egyszer van ilyen, hanem egy csomószor, és újra és újra amikor összejössz valakivel.. De amikor már sokadjára mész át ezen, mit gondolsz, vagy mér' engeded bele magad, mi a biztosíték rá, hogy X idő múlva nem csak egy újabb "fless" lesz az egész? Mert ilyenkor azt gondolja az ember, hogy na ő az igazi, és kitart bármeddig. De ezt miből gondolja? Ha meg tudja hogy nem, és hogy egyszer vége lesz, akkor mér engedi meg magának az ember, hogy valszeg ki fog szúrni ezzel saját magával?
Tehát: hülyeség beleesni valakibe, úgyis csak egy fless az egész, és úgyis elmúlik majd. Tehát majd azt hazudom, hogy ja, totál odavagyok érted, ja, ja, én is, aha. Átérzés helyett, meg röhögni ezeken az sms-eken érkezésükkor, meg az egészen röhögni És akkor: ugyanúgy felvidít, csak nem szerelmesnek érzem magam, hanem jól, a röhögéstől ;P
#1) Respect the privacy of others. #2) Think before you type. #3) With great power comes great responsibility.