[Biztos tele van érthetetlen dolgokkal, nem baj Ez egy multikulturális hozzászólás...]
Walpurgisnacht auf Burg Oberkapfenberg
Még a Madoka 10-11. része között találtam ki (elvonási tüneteknek hívják az ilyeneket), hogy feltétlenül meg kellene nézni a leobeni Justizanstaltot, amiről a sorozat iskoláját mintázták (mint ahogy az egész világ modernista építészete képviseli magát Mitakiharában), ugyanis mindig borsódzott a hátam tőle, és még közel is van hozzánk (kb. 350km). Az időzítés is eléggé adta magát, mikor mennék máskor, mint Walpurgisnachtkor?
El lehet képzelni az örömömet, amikor fölfedeztem, hogy egy szomszédos kisvárosban, Kapfenbergben egy jó kis Hexenfesttel ünneplik a jeles éjszakát. Azonnal kiviláglott, hogy ezt a kettőt össze kell kötni. Közben meg lehetett ünnepelni a születés- és névnapunkat, meg az 50000. kilométeremet Teresával. Több asszem nem volt.
70, illetve 25 ezres szervizek után, friss új gumikkal vágtunk neki először Magyarországnak (a Bakonyon keresztül, Bakonybél környékén is el kellene tölteni némi időt...), Pápa mellett egy kis eltévedéssel fűszerezve (azért Sárvárra elég könnyen visszataláltunk a 8/84 utak párosán), és a 89-esen lógtunk ki a határon. Nem tudok betelni a Schengeni Egyezménnyel... Ott még főutaztunk egy darabot (múltkorról ismerős volt a hartbergi virágos körforgalom), aztán bevágódtunk a hegyek közé. Egy ügybuzgó osztrák bácsi próbált minket másfele terelni, mondván, hogy "rossz az út" - bah, MAGYAROK vagyunk, NEKÜNK próbálja megmagyarázni, milyen a rossz út? Aztán kiderült, hogy az a baja, hogy hegyes... mg: Mondanom se kell, az érve nem győzött meg minket
Természetesen Walpurgis megmutatta, hogy közeledik, a hegyen végig áztunk. Persze mire legurultunk, el is állt... ezt mondjuk nem bántuk.
Szállást ennyire egyszerűen még nem találtunk. Ott volt a fogadó rögtön a Burghoz fölvezető utacska kezdete előtt, 50 ojróért megszámították a szobát, lepakoltunk, és gyorsan iramodtunk is fölfele, a boszorkányok már gyülekeztek!
Erre la:
Némi hegymászás után lefele nézve ez a kép fogadott minket:
Aztán idővel a vár bejáratát is elértük. Ezt azóta se értem, de nem baj:
Volt még egyéb WTF is ezen a helyen, például egy headcrab(???):
Na és a boszorkányok!
Leültünk enni-inni azért egy idő után. Mígnem...
- Fiatal boszorkány! - kiáltottam fel. Kevésbé bennfenteseknek elmondom, hogy ez egy nagyon gonosz vicc a japánok írásrendszeréből eredeztetve...
Szóval összepakoltam a fotóeszközöket, és a fiatal boszorkány (értsd: mahou shoujo) nyomába eredtem. Végül a külső teraszon találtam meg, ahol sok más hasonlóval a Brocken Spectre nevű játékot űzték a napfénnyel...
De lehet, hogy csak körtáncot akartak lejteni...
Szóval meglett a mahou shoujo:
Nem egyedül:
Egyébként mindenféle mitológia jeles személyiségei képviselték magukat a boszorkányok között.
Itt volt pl. az Alice Kalaposa:
Tim varázsló a Gyalog Galoppból:
Az Orákulum személyesen:
Teresa a Claymore-ból, még egy bónusz pici Claire is járt mellé:
Érdekelne, ezekből mennyi volt szándékos
Volt zene, pirománia, előadás...
És ahogy eljött az éjszaka, még több zene és még több pirománia:
(hohó... MAJDNEM fejjel lefele!)
(...hogy ezek az osztrákok milyen ünneprontók bírnak lenni )
Na és persze a boszorkányok vásárának csúcspontja, igazi Morning Lescue
A másnap elég kalandosan indult. Gyanús volt a Teresán lévő vadiúj (<1000km!) hátsó gumi alakja. Meg a keménysége, illetve annak hiánya... Hajmeresztő 20-30-as tempóban elgurulva a legközelebbi kútig (hazai tapasztalatom, miszerint az ÖMV-nél tartanak kompresszort, itt is bejött) megállapítottuk a defekt tényét és a lyuk helyét. Viszont túl optimista lettem az eltelt 50000km alatt, így se javítókészlet, se spray nem volt nálam. A kutakon se találtunk, így ott álltunk május elsején vasárnap egy osztrák kisvárosban lapos hátsóval. Egy motorral indultunk neki a keresésnek, és kapfenbergi ÖAMTC-nél sikerült beszereznünk egy sprayt. Fantasztikusan bevált, a 10km 50-es tempójú laza gurulás, és némi további kímélés után gond nélkül hazajöttünk.
Így eleinte bátortalanul, aztán már magabiztosabban nekivágtunk a Leobenbe vezető útnak.
Íme az ottani célpont:
Justizanstalt Leoben, avagy Madoka iskolája. Biztos nagyon jó lehet ott tanulni
De legalább nem kilátástalan a helyzetük:
Aztán hazaindultunk. Egyszer még tankoltunk Kapfenbergben (előtte Lovasberényben még induláskor), Teresa 2.96-os, Ciliegia 3.01-es átlagot futott a túra első felén. És ahogy elindultunk, a ragyogó napsütés átváltott esőbe, aztán be is borult az ég (ebben a sorrendben). Hellyel-közzel esőben vágtunk át újra a hegyeken, hogy aztán 1000 méteren elverjen minket a jég, Még egy figyelmeztetés, ha az eddigiekre nem hallgattunk (ja igen, Ciliegiáról is elmaradt egy kipufogóvédő lemez, így aztán sikerült shr nadrágját kiégetnie)... :fear:
De ahogy fölkaptattunk a tetőre, láttuk, hogy ezért érdemes volt:
Visszafele utolértük a zivatart, shr elmondása szerint nagyon rángatta a szél, én elég enyhén éreztem csak (most örülök, hogy tavaly ilyenkor nem Ciliegéiával jártuk meg az alföldi szupercellát, Teresával is majdnem becsűrt a szembejövő kamionok alá...), aztán ideát áztunk egy kiadósat, úgyhogy még megálltunk Vépen egy kicsit száradni meg magunkat is megtankolni (mert nem lehet evésnek nevezni, amit délelőtt csináltunk) a jól bevált Mad Mex étteremnél.
Valamint ezt a ziccert nem lehett kihagyni (a pincér hölgy volt szíves segíteni a képek létrehozásában):
Reméltük, hogy közben elvonul az eső, de persze már a 87-esen utolértük újra. Szerencsére Devecser környékén végképp elfogyott az áldás (viszont helyenként még mindig vörös a 8-as út...), innentől már szárazon gurultunk hazáig. Ámen.
[ Szerkesztve ]