Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • válasz aesir üzenetére #334

    :R

    kovasz: pont Te írtad, hogy a középkorban tartunk, nem akarom kiforgatni a szavaid és értem mire gondolsz, de ilyen mentalitással éppen Neked nem kéne lebecsülnöd eleink tudását.

    tildy: a kiegyensúlyozottság nem ilyen. Ez sokkal inkább félelem, a felelősségtől, de talán sokkal inkább a csalódástól. Ha békében élsz a világgal és önmagaddal, akkor akár nyitott, akár csukott szemmel végigsétálsz a kötélen. Ha megállsz elötte és elhiteted magaddal, hogy nem is akarsz átmenni, mert úgysem tartogathat semmit számodra, az már nem is kompromisszum, hanem megalkuvás.

    Elnézést, ha nyers voltam, de így talán érthető :U

    Vágjatok nyugodtan kígyót, békát a fejemhez, csak annyit kérek elötte gondoljátok végig, amit írtam. Köszönöm :R

  • kovasz
    senior tag
    válasz aesir üzenetére #326

    hat mibol allt? fejsd mar ki!!! tudtak, hogy a nap a kozponti egitest es afold gomb alaku? ezt meg kolombusznak is bizonyitania kellett.

    az okori tudosok nem sokat tudtak, megfigyeltek dolgokat de az alapokat nem ismertek igy mivel nem tudtak, hogy a hold egy egitest nem is vagytak oda.

  • steve@prhw
    őstag
    válasz aesir üzenetére #331

    Az a baj, hogy az én Párom meg 200km-re van Bp-től, kapott egy viszonylag jó gazdasági vezetői állást, a kislánya ide jár suliba, ergo ha mennék, akkor 99%, hogy egyedül kellene megtennem... Ehhez még hozzájön a szentimentalizmusom és a fővárossal szembeni ellenszenvem. Nesze neked, kompromisszum...

  • tildy
    nagyúr
    válasz aesir üzenetére #329

    Úgy értem belefáradsz, belefásulsz a nagy ''küzdésbe''.
    Erről egy történet jut eszembe, bár az inkább csalódásos.
    Tudom, tudom, biztos van mindenkinek véleménye róla, de megosztanám veletek.
    a helyzet: kisfiú és apja ül az asztalnál.A kisfiú szeretne pudingot enni, de az apja azt mondja, csak akkor kaphat pudingot, ha mondjuk elmosogat.
    A gyerek elmosogat, de az apja azt mondja, oké megcsinálta , de szeretné, ha még ezt is megcisnálná meg azt is. Ez így megy 2-3 napon át.
    A harmadik nap után a kisgyerek már nem is akarja a pudingot, sőt meglehet soha többé nem akar pudingot (most az apa (szvsz nem túl szép ) viselkedésétől tekintsünk kicsit el.)

    Lehet valahogy így vagyok a dolgokkal én is.

  • steve@prhw
    őstag
    válasz aesir üzenetére #325

    Ne vedd támadásnak, örülök, hogy sikerült megvalósítani az egyik álmodat.

    Azonban ettől a ''nagyon akarja''-szövegtől néha feláll a szőr a hátamon. Szeretnék normális pozícióban, normális munkahelyen, emberi fizetésért dolgozni, de sajna erre pillanatnyilag viszonylag kevés esélyem van. Kedvesem helyzete miatt nem valószínű, hogy olyan helyre tudnánk költözni, ahol nagyobb esélyem lenne, ráadásul Pestet mocskosul gyűlölöm. Namost innentől 22-es csapdája. Akarhatok én normális munkahelyet, akár a s@ggem is csapkodhatom a földhöz, akkor is választanom kell: vagy megelégszem a kisebb pénzzel, esetleg a nem szakmába vágó munkával, vagy beköltözök egy mocskos, embertelen városba, 200km-re Kedvesemtől. Tessék. Mit akarjak nagyon?

    És ez még egy viszonylag egyszerű példa. Kaptam néhány olyan pofont az élettől, amelyek rádöbbentettek arra: nem sokat jelent a pénz, az elismerés, ha a magánéleted nincs egyenesben. Viszont ha az rendben van, akkor a többi majd valahogy alakul, Tildyt idézve el kell fogadni. Ha nem kötök kompromisszumot magammal, a vágyaimmal, akkor az erőlködésbe, akarásba megyek tönkre, vagy teszem tönkre a magánéletemet. Ez van. Lehet, hogy hamarosan számtechbolti eladó leszek, esetleg telefonos operátor, mert sajna a szakmámban a környéken ~fél éve alig van álláshely, azok 3/4-e is már a hirdetés megjelentekor betöltött.

    Hidd el, amíg viszonylag rendben megy a szekér, addig tényleg szinte bármit elérhetsz, de ez egy nagyon kényes egyensúlyi állapot. Továbbra is tartom: felnőttkorban az irreális álmok folytonos kergetése káros. Pláne ha az élet hirtelen egy-két jól irányzott pofonnal rásegít...

  • tildy
    nagyúr
    válasz aesir üzenetére #325

    Ezek a ''nagyon akarások'' nem okoznak csak pillanatnyi boldogságot? (félek , hogy így van:() Ammellett ha sokat kell küzdeni azért, amit nagyon akarsz, akkor a végén már lehet úgy gondolod, hogy lehet lehetett volna ez másképp is.

    Nem tudom. Tényleg próbálok úgy fogalmazni, hogy ne bántsak vele senkit , de engem se bántsnaka a mondandóm kiforgatásával (nem gondolom, hogy így tennéd).
    Lehet az is, hogy a nyelv korlátos kifejezési módja miatt mást értek akaraton, és mást vágyon. Ez utóbbinak még a hangzása is sokkal lágyabb, és sokkal jobban érződik benne , hogy nem ragaszkodom görcsösen hozzá.

    Kalandor:érthető:U Nem szőrözésnek mondtam pedig:)

    Egyébként ez alapján, amit leírtam, egész jól megismerem jópár tulajdonságomat. Pl. kockázatkerülő vagyok, nem szeretem a bizonytalanságot, szeretek jóban lenni a körülöttem levő emberekkel, és nagyon megvisel, ha valaki leszól. :B Tiszta önismereti tréning. kösz aesir, sokat segítettél.

    [Szerkesztve]

  • kovasz
    senior tag
    válasz aesir üzenetére #319

    azt nem lehet csillagaszatnak nevezni, mert azt tudtak , hog a fenylo pont ekkor es ekkor itt lesz. de azt nem tudtak, hog ymi az a fenylo pont. jellemzo vilagkep, hogy a negy teknoson allo elefant tartja a tanyert amiben a vilag uszik.

  • steve@prhw
    őstag
    válasz aesir üzenetére #321

    Ejnye, Hölgyek...

    Szvsz a kulcsszó a korlátok felismerésén/tudomásul vételén van (ahogy a régi öregek is mondták: ''Addig nyújtózkodj, míg a takaród ér!''). Természetesen vágyai mindenkinek vannak, még ha be sem vallja őket, csak bizonyos kompromisszumokat meg kell kötni.

    Jó példa az autó: természetesen én is kényelmesebben ülnék egy új autóban, de mivel tisztában vagyok vele, hogy pénzkidobás lenne, meg egyébként is, talán-talán lesz esély Kedvesemmel egy közös lakásra, így elsősorban erre kell a pénz. Ennek érdekében képes vagyok szinte teljesen 0 költségvetéssel élni, magamra nem költök.

    Szép és jó minden, amíg igaz az, hogy küzdesz valamiért, és annak van eredménye, azonban ha az eredmény tartósan elmarad, az gyors frusztrációt okoz. Ezért is célszerű apróbb célokat kitűzni, olyanokat, amelyek megvalósítása jórészt rajtunk múlik, mert sajna másra ritkán lehet számítani a mai világban.

  • tildy
    nagyúr
    válasz aesir üzenetére #321

    Igen , alkottam már apróbb dolgokat. Azért , mert láttam ezzel másoknak sokat segítek, azért mert mások számára ez hasznos. akartam-e? Annyira nagyon nem , inkább csak úgy jött.
    Igen , votl úgy , hogy kifejezetten akaratom ellenére alkottam (mikor ''követeltek'' tőlem valamit, amihez nem igazán volt kedvem).
    Szerettem volna elérni valamit az életben? Igen, régen informatikus akartam lenni. Elértem. Kész. Hogy akartam-e? Valamennyire biztos, de inkább úgy voltam idővel vele, hogyha összejön összejön, ha nem, akkor valószínűleg másfelé kéne orientálódnom.

    Most elérni valamit? Itt van az autós dolog is. Akarni nem akartam,bár eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha, nézegettem, tanulgattam, információkat szereztem, de végülis van, jó hogy van, tetszik. Ha nem lenne, az sem lenne gond, el vagyok nélküle is , de így is jó.

    Volt már rá példa, hogy akartam valamit. Emberi kapcsolatokban. Nem szabad! Ezzel elüldözi az ember a másikat. Ezért mondom azt, hogy nem akarni kell, nem vágyni rá, mert akkor csalódás érhet, hanem úgy gondolni, hogy bármi is lesz , elfogadom.

    Jahm és persze bennem van az is , hogy ez az akarás a mozgatórúgója a fogyasztói társadalomnak, amiben bár részt veszek én is, nem igazán örülök, hogy ez van (Értsd, mindig szebb, jobb nagyobb! Kicsit olyan pazarló dolog .) De tök más a mentalitásunk, te szvsz sosem fogsz megérteni engem, ahogyan én is csak nehezen a te mentalitásod. ÉS ez nem feltétlen baj;) Mások vagyunk, és ez így van jól.

    Visszatérve a mezopotámiakra, stb: maximális tiszteletem nekik, nos hihetetlen, hogy az akkori eszközökkel mi mindent ki tudtak számolni, de én ahogy észrevettem, azokat a számolásokat igencsak alkalmazták a gyakorlatban is!!!

    [Szerkesztve]

  • tildy
    nagyúr
    válasz aesir üzenetére #314

    Tényleg nem akartam az lenni:U

    De látom félreértesz, nem azt mondom , hogy alkotni, kitalálni valamit nem kell/hülyeség. Dehogynem kell. Csak kicsit gyakorlatias vagyok. És szeretem a dolgok mögött azt is megnézni, hogy hasznos-e, van -e értelme, ezáltal én /mások hogyan lesznek többek, mi ennek agyakorlati haszna.


    A keleti filozófiákban tudomásom szerint pont az van egyébként , hogy ne akard! Ne vágyj!
    Emlékeim szerint.

  • kovasz
    senior tag
    válasz aesir üzenetére #314

    /*
    Pont ettől haladt előre a világ, hogy emberek nem álmodoztak. Ilyen gondolkodással cca a középkorban tarthatnánk, de művészetekben még ott sem.
    */

    hat el kell, hogy keseritselek a kozepkorban tartunk most is. van aki meg ott se.

  • tildy
    nagyúr
    válasz aesir üzenetére #231

    Na igen, a nyugalom, az hogy nem siet szinte senki sehova, ahol ha sztrájkolnak pl. a boltosok ,akkor nem siránkoznak az emberek. Fura. (legalábbis nekem az volt)
    Dánia is tetszett:U

  • tildy
    nagyúr
    válasz aesir üzenetére #229

    A hó az jó az eső viszotn kellemetlen , szerintem:U
    Sebaj, novemebrben megint megyek ki ismerősömhöz, elvileg vett egy ''tanyát'' nagyon szép, sehola közelben ház, merthogy kinn van a városból. Már várom. Neked is tetszenek ezek az északi helyek?

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés