Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • steve@prhw

    őstag

    válasz aesir #325 üzenetére

    Ne vedd támadásnak, örülök, hogy sikerült megvalósítani az egyik álmodat.

    Azonban ettől a ''nagyon akarja''-szövegtől néha feláll a szőr a hátamon. Szeretnék normális pozícióban, normális munkahelyen, emberi fizetésért dolgozni, de sajna erre pillanatnyilag viszonylag kevés esélyem van. Kedvesem helyzete miatt nem valószínű, hogy olyan helyre tudnánk költözni, ahol nagyobb esélyem lenne, ráadásul Pestet mocskosul gyűlölöm. Namost innentől 22-es csapdája. Akarhatok én normális munkahelyet, akár a s@ggem is csapkodhatom a földhöz, akkor is választanom kell: vagy megelégszem a kisebb pénzzel, esetleg a nem szakmába vágó munkával, vagy beköltözök egy mocskos, embertelen városba, 200km-re Kedvesemtől. Tessék. Mit akarjak nagyon?

    És ez még egy viszonylag egyszerű példa. Kaptam néhány olyan pofont az élettől, amelyek rádöbbentettek arra: nem sokat jelent a pénz, az elismerés, ha a magánéleted nincs egyenesben. Viszont ha az rendben van, akkor a többi majd valahogy alakul, Tildyt idézve el kell fogadni. Ha nem kötök kompromisszumot magammal, a vágyaimmal, akkor az erőlködésbe, akarásba megyek tönkre, vagy teszem tönkre a magánéletemet. Ez van. Lehet, hogy hamarosan számtechbolti eladó leszek, esetleg telefonos operátor, mert sajna a szakmámban a környéken ~fél éve alig van álláshely, azok 3/4-e is már a hirdetés megjelentekor betöltött.

    Hidd el, amíg viszonylag rendben megy a szekér, addig tényleg szinte bármit elérhetsz, de ez egy nagyon kényes egyensúlyi állapot. Továbbra is tartom: felnőttkorban az irreális álmok folytonos kergetése káros. Pláne ha az élet hirtelen egy-két jól irányzott pofonnal rásegít...

Új hozzászólás Aktív témák