Arra jól rávilágít a cikk, hogy amire jelenleg koncentrál a zöld propaganda, az energiatakarékosság, energiahatékonyság abból pont hogy végtelen mennyiség áll rendelkezésre, folyamatosan jön a Napból az utánpótlás, az anyagból pedig véges és még extrán szennyezővé is változtatjuk, végül feldolgozhatatlanul dobjuk ki.

Például ott van a hagyományos háztartási izzó. Minden része újrahasznosítható, az üveg, izzószál, azokat tartó függesztődrótok, foglalat, papír, szurok, esetleg kerámia. A töltőgáz a biztos veszteség, de talán azt a levegőből is ki lehetne vonni... Élettartama több ezer óra lehetne... Tehát elvileg egy nagyon környezetbarát eszköz.
Most ledet használunk helyette, egy jó nagy darab műanyag, talán egyszer egy alkalommal másodlagos anyagként visszaforgatható, meg némi nagyon vegyes elektronikai hulladék, szintén minimális újrahasznosítással. Vagyis az egész cucc anyaga max két ciklusra van predesztinálva aztán lehet égetni, elásni, tengerbe szórni.
Napelemmel, szélkerékkel annyira jól lehet zöldvillanyt gyártani, hogy néha negatív árat is produkál akkor sokkal környezetbarátabb lenne hagyományos izzót használni a háztartásban, szinte nulla környezetterheléssel, szemétkibocsátással. Az áramfelvétele bár magas (negatív árú villanyból) a visszaadott fényhez képest, de azért árnyalja a képet, hogy a melege nem minden körülmény között megy kárba, télen például minimálisan besegít a fűtésbe.
A ledes háztartási lámpa is példája annak hogyan csapjuk be magunkat egy termékkel.