Új hozzászólás Aktív témák

• #86926 Batman2 addikt daninet #86871

  Új Válasz 2022-11-15 22:39:15 #86926

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Batman2

  addikt

  válasz daninet #86871 üzenetére

  Végül is mindegyiket fel lehet robbantani !

  Üdv.

• #86872 #32277248 törölt tag daninet #86871

  Új Válasz 2022-11-14 08:39:25 #86872

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  #32277248

  törölt tag

  válasz daninet #86871 üzenetére

  Még mielőtt nagy kukázásokba kezdenél, ne felejtsd el formázni őket. Idézek egy szövegrészletet:
  
  "Elektrolitikus kondenzátorok formázása
  
  Prof. Tudor Pacuraru YO3HBN
  
  Részlet:
  Az elektrolitikus kondenzátort formázni kell. Ehhez szükségünk van egy egyenáramú tápegységre.
  A névleges feszültségének egy harmadával kezdjük, ezt kapcsoljuk rá egy minimum 2 wattos, 10-15 kOhm-os ellenálláson keresztül. Pólusaira párhuzamosan egy bleeder-t, vagyis egy 150 kOhm-os kisütő ellenállást szereljünk. Néhány perc után kapcsoljuk ki az áramforrást, süssük ki az elkót, majd kézzel (óvatosan) vizsgáljuk meg a hőmérsékletét. Ha meleg, akkor a szivárgási áramok mértéke a dielektrikumban túl nagy, vagyis az alkatrészt nagy valószínűséggel kidobhatjuk. Hagyjuk kihülni, majd óvatosan kapcsoljuk rá újra a feszültséget, ez esetben 10-15 percig. Két lehetőség adódhat: vagy felforrósodik, és akkor ki kell dobni, vagy hat a formázás, és akkor legfeljebb langyos lesz. Ha az elektrolit tovább nem melegszik, néhány órai formázás után növelhetjük a feszültséget a névleges érték 50-60%-ára. Ne feledjük, hogy minden kikapcsolás után ki kell sütni a kondenzátort. A formázás hatékonyságával egyenes arányban nő a szikrázás mértéke is a kisütésnél: idővel igazi csattanásokká válnak. Ez természetes, a formázással az elkó kapacitása folymatosan javul, illetve közeledik a névleges értékhez.
  Alig tíz órai formázás után névleges feszültségen is tesztelhetjük, vagy legalábbis azon, amelyen működni fog. Ha fél órán belül nem melegszik fel, akkor használható a tervezett áramkörben.
  Az eljárás kissé körülményesnek tűnik, de a valóságban feltétlenül szükséges, egyébként a kár mértéke nagy lehet, mert egy rossz kondenzátor tönkreteheti az egész áramkört.
  Kitartani kényszerülök három aspektus mellett:
  - A formázás nem csak a bontott, több évtizedes elkókra vonatkozik. Minden nagyfeszültségű elektrolitikus kondenzátort formázni kell, még akkor is ha vadonatúj, és éppen most hoztuk el a boltból - ha el akarjuk kerülni a katasztrofális meghibásodásokat.
  - A pólusok rövidre zárása (áthidalással való kisütése) egy feltétlenül szükséges biztonsági eljárás. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy amúgy is „testen van” a fémes burkolata. Nagyon kellemetlen meglepetés érhet bennünket, sőt halálos is!
  - Az elektrolitikus kondenzátoroknak van egy „normális” felhasználási helyzete, ez általában vertikális. A régebbieknek alul menetes részük van, anyacsavaros rögzítéssel, a legújabbak felül sajtolás nyomait viselik (ez megakadályozza a repeszek képződését robbanás esetén).
  Ritkábban előfordulhat horizontális felfogatású elkó is, megfeleő rögzítő bilincsekkel. Nagyfeszültségű elektrolitikus kondenzátor nem megfelelő rögzítése (ferdén, fordítva stb.) változatlanul az alkatrész meghibásodását okozhatja. Ezt inkább kerüljük.
  Érdemes időt szánni rá.

Új hozzászólás Aktív témák