A teljesség igénye 2.
Hirdetés
Vasárnap reggelre felszállt a pára, kisütött a nap, szikrázott a hatalmas vízfelületen. A távoli hajók mozgásán érzékelni lehetett a föld görbületét. Északkelet felé tekintve, látni lehetett a Kaliakra fok fehér szikláit, ami lehetett olyan 50 kilométerre. Ez igen! Így már tetszik. Még a szex utáni sóvárgást is feledtette rövid időre. Persze nem ezzel kezdődött a nap.
A reggeli nyüzsgés lekötött gyereket, felnőttet egyaránt. Nyolctól lehetett menni a szálloda éttermébe reggelizni. Svédasztalos reggeli volt, ahol a kínálatból bármit, bármennyit ehet a vendég, de el nem vihet ételt. Ennek a rendszernek az újdonsága is okozott némi izgalmat az első napokban. Láttak ugyan olyanokat, akik bátorkodtak csomagolni, de ők nem merték megtenni. Délig kibírják, akkor pedig beülnek egy étterembe. Nem sokat láttak ugyan az országból, de a kevés tapasztalat alapján gazdagnak érezték magukat. A nyaralás egyébként is arról szól, hogy többet megengednek maguknak, mint egyébként tennék.
Reggeli után törölköző, gumimatrac, pénztárca és irány a tengerpart! A felnőttek nemenként különültek el. Kinga és Teri voltak a fő szervezők, nekik mindig akadt megbeszélnivalójuk a programokról, az ellátásról. A fiúk pedig élvezték a szabadságot. Két nap autóvezetés után megérdemeltnek érezték a semmittevést. Na jó, legfeljebb amíg vonultak, fogták a gyerekek kezét. Igyekeztek nem lemaradni, mert a két asszony valami baromi gyorsan tudott sétálni. A strandon Béla úszott egy kicsit, mert ő azt is tudott. Zsolt csak a gumimatracon feküdt a vízre, s igyekezett nem kisodródni. Nem lehetett elbóbiskolni, hiszen evezni kellett befelé. Amikor a hullámverés megfektette a homokon a matracot, már leszállni se kellett róla, egyszerűen felborította. A strandolás túlnyomó része napozásról, nézelődésről szólt. Nem lehetett megszokni a rengeteg félmeztelen nőt. Nem volt szép mindegyik, de ebben a nagy meztelenségben még a csúnya is kívánatos. Mindez persze arra volt elég, hogy felkorbácsolja a vágyat, amire egyébként nem nagyon volt szükség. Egész nap annyi erotika jutott Zsoltnak a bámuláson túl, hogy saját asszonyán szétkenhette a naptejet. Ez is jóleső érzés volt, noha a gyerekek állandó rohangálása eléggé zavarta. Bélának még ennyi se jutott, hisz valamiért folyton nehezteltek egymásra Terivel, aki soha nem ment be a vízbe. Napozott, pesztrálta a gyerekeket, segített a homokvár építésnél, de egész héten a parton maradt. Legfeljebb térdig merészkedett a tenger vizébe. Biztosan fél a víztől, hiszen úszni ő se tud. Zsolt rajta is legeltette a szemét. Miért is ne? El tudott volna képzelni vele egy aktust, de azért megállapította, hogy az ő asszonya jobb csaj. S ez a jobb csaj még simogatta is a hátát, amikor a naptejet kente rá. Behunyt szemmel próbálta kizárni a nyüzsgő környezetet, s a simogatásra koncentrált.
- Fordulj meg! – utasította asszonya
- Nem. Majd elől bekenem magamnak
Nem kívánta reklámozni az ágaskodó zászlórudat. Megvárta míg kissé lehiggad. Türelmetlenül várta a délutáni pihenőt. Felvetődött egy éttermi ebéd gondolata, de tiltakozott, hiszen az legkevesebb egy óra. Így tehát maradt a büféből vett hamburger és makaróni almalével.
Mire a rengeteg lépcsőt megmászták a több órás tikkadás után, rájuk is fért a pihenés. Változott az elhelyezés. Kinga és Zsolt cserélt a gyerekekkel. Így is magukban voltak a szobában, de Teriék voltak a szomszédban, nem pedig hangoskodó külföldiek. Ha úgy gondolták, akár át is mászhattak székek közbeiktatásával az erkélyeket elválasztó vaskorláton.
Ettől nagyobb jelentőséggel bírt, hogy a távoli szoba valódi pihenéssel szolgálhatott. Nem volt gyerekzsivaj, civakodás, fegyelmezési kényszer. Végigdőltek az ágyon és alvás…vagy valami más.
Igazuk volt a gyerekeknek, a szomszédok valóban hangosak. Nem nagyon szigeteltek a falak, hisz még az ajtók csukódása is hallatszott. A székek zörgése, a wc lehúzása, a hangos beszéd, a röhögcsélés. Nem magyarok voltak, az tény. A hanghordozásról szlávoknak gondolták őket. Béla meggyőződéssel állította volna, hogy oroszok. Iskolában mind tanultak orosz nyelvet, de senki nem tanulta meg. Szavakat ismertek fel az idegen beszédből, de attól ezek a vendégek akár bolgárok is lehettek. Magyar szállodákban is vannak magyar vendégek. Valójában ők is most vannak először külföldön. Nyaralnak. Gondtalan pihenés egy teljes hétig. Egyetlen gondjuk, hogy jól érezzék magukat…és persze egymást, hiszen a boldogság kiteljesedéséhez a beteljesülés is hozzá tartozik.
Kinga és Zsolt kiterülve feküdtek a hűvös szoba franciaágyán fürdőnadrágban. Kinga még a túlméretezett pólót is magán hagyta. Zsolt óvatosan alányúlt, az asszony hasáról lassan csúsztatta tenyerét fölfelé a maroknyi mellekig.
Na! Aludj inkább!
Mit tesz ilyenkor egy jól nevelt férj? Szót fogad. Feltéve persze ha hallja, és felfogja a felszólítást. Ő viszont már se lát, se hall, egyetlen cél lebeg…illetve terül el előtte. Ráadásul egy kulcsra zárt hűvös szobában egy széles ágyon hanyatt fekve. Kívánni se lehet ettől jobb alkalmat.
Még hogy aludj? Képtelenség. Figyelmen kívül hagyva a felszólítást, gyengéden simogatja Kingának hol egyik, hol másik mellét. A nyugalmi állapotban alig érzékelhető bimbók megkeményedtek. Aha! Nem lesz itt még egy darabig alvás. Az asszony mégis úgy tesz, mintha nem akarná. Bosszankodást mímelve „dühösen” hátat fordít. Marhára szorít a fürdőnadrág. Zsolt egy pillanat alatt leveszi magáról, majd asszonya mögé bújik szorosan. Ölébe húzza annak fürdőruhás fenekét, hímtagját egyelőre felhúzza saját köldökéhez, hogy kényelmesebben simulhassanak össze. Kicsit bosszantó, hogy egyik kezét tudja csak használni ebben a pózban. Próbálja az apró ruhadarabot letolni, de nem igazán megy a dolog. Végül Kinga megunja a szerencsétlenkedést, s kiszabadulva az ölelésből, maga veszi le. A férfi azonnal be is furakodik a kalimpáló lábak közé. Maga is meglepődik, hogy minden matatás nélkül egy pillanat alatt becsusszan. Na, ezért a pillanatért érdemes élni. S ezt még lehet fokozni! Közösen megszabadulnak a pólótól, s közben érzi derekán a lábak szorítását. Összeölelkezve, teljes erővel szorítják egymást. Ez valami csodálatos érzés. Aztán lazul a szorítás…vagy mégse…vagy mégis…A ritmusos csípőmozgás valami eszméletlen boldogságot vált ki mindkettőjükben. Zsolt érzi vesszőjével a hüvely gyűrűit. Egy pillanatra bevillan emlékezetében a szülés utáni néhány aktus, amikor szúrt. Most lágyan és szorosan körülölel. Néha nagyokat cuppan. Túl nagy lendülettől kicsúszik. Óvatosan tolja vissza, s felfedezi, hogy így még jobb. Újra kihúzza teljesen, majd ütközésig. Nagyot nevetnek a hangon, ami a biciklipumpára emlékeztet. Kinga kifordul párja alól, majd négykézláb könyököl. Zsolt meglepődik kissé, hiszen eddig ezt a pózt soha nem hagyta. Azt mondta, úgy nem szereti. S íme itt mered előtte, amire oly sokáig hiába vágyott. Barnára napozott combok, karcsú derék, s egy szinte hófehér háromszög csúcsa mutatja az irányt a gömbölyű fenék közepén. Két fél húsos mandula fölött piciny rózsaszín nyílás. Csak lassan! Ki kell élvezni minden pillanatot! Ölébe húzza az asszony fenekét, s tartja így szorosan egy picit. Hímvesszeje most nem a saját hasának feszül, hanem ott szorong, ahol a helye van. Picit lazít, majd újra nekifeszül. Párzó mozdulatai egyre gyorsabbak.
- Ne siess! Állj meg!
Még néhányszor elhangzik a figyelmeztetés, de egyszer csak már késő.
– Imádlak Bulgária!
