Aktív témák

• #180 guga Közösségépítő

  2006-07-11 22:12:06 #180

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Anno 1992 vidéken egy állomás....
  
  Széplélek, agyontanult, szemüveges és félszeg egyetemista ül a váróteremben velem szemben. Szemét sem emeli rám csak úgy villanásokra. Szándékosan keresem a pillantását, hogy zavarba hozzam. Látszik rajta a nevelés. Aprókat szipog, a papír zsebkendőjébe hang nélkül csavarja bele a csulát és fintorog hozzá, nem nézi meg utána az eredményt, hanem akkurátus ámde gyors mozdulattal még menet közben összehajtva zsebre gyűri. Igazán testi ember és kellően félművelt a szétdiplomázott agya mert nem tudja kellően álcázni a fingását. Halk, hang nélküli de a mozdulat ott volt ahogy kicsit megdőlt és tekert egyet a valagán. Ilyet csak avatott és igen figyelmes szem vesz észre, a pórnép már csak a szagot vágja és pislognak zavart, vörös arczal mert mindegyik azt hiszi, hogy róla hiszik azt, hogy ő pukizott. Aztán ez a meglett cingár testi csávó mivel érzékeli, hogy le sem veszem róla a szemem egyre zavartabb lesz, én meg annál inkább belé sújkolom az égető nézésemet, most már határozottan le sem veszem róla a szemem. Mint a kígyó az áldozatáról. Azt még nem tudom, hogy mi ezzel a célom, de tudom, hogy csináljam végig. Az tetszik benne, hogy pusztán a mozdulatlan nézésemmel elérem, hogy a nyirkos tenyerét a nadrágjába törölje. Majd megigazgatja a diplomata táskáját, megtörli a szemüvegét. Látszik az orrán a szemüveg feltörte ,piros hely. Aztán ahogy felteszi és újra megpróbál fokuszálni a világra, majd a lesújtó tény, hogy még mindig figyelem. Lehetne ő is fölénybe ha visszanézne ugyanolyan erősen, de nem teszi. Inkább határozatlan és értelmetlen mozdulatokba menekül. Nézi a plafont, feláll és megigazítja a nadrágját, de minden cselekmény után ellenőrzi, hogy figyelem-e még. Mozdulataiba egyre több szereplés vegyül. Olyan mint a kezdő színész a színpadon, ahogy lassan de biztosan beletörődik a jelenlévő tekintetekbe, majd átesik a holtponton és elkezd játszani. Egyre több szabad elem jelentkezik a merev betanult elemek után, egy óra múlva már egy teljesen más személyiség áll a színpadon és még a taps sem hozza vissza mert tudja nem neki szól, hanem annak akit alakított. A mi mukink megnézi az óráját, előveszi a mobilt és áttúrja jobb híjján az eltárolt neveket. Majd hátradől és érzem kezdi megadni magát. Kicsit engedek a gyeplőn és félrenézek pár másodpercre, a reakciót már előre tudom. Mikor visszanézek értetlenség és megkönnyebülés együttes jelei, lelohad a mellkasa és nagy sóhaj. Újra elkezdem figyelni de most a cipőjét és sokáig, lassan veszi az adást és ő is megvizsgálja lenézve, hogy ugyan mi kivetni valót találtam rajta, hát semmit ázze de ezt még nem mondom el neki. Rajtunk kívül még négy-öt ember van a váróteremben, cigaretta és doh meg a régi pudvás padok szaga amit fényesre ültek a nadrágok. A mi mukink teljesen zavarban van mert a cipőjéről lassan emeltem a tekintetem a térdére, egy kicsit elidőztem ott és megvártam amíg ő is kétségek közt néz a saját térdére. Aztán nagyon lassan szinte mint az ólom ahogy folyik, de annál biztosabban megállapodott a tekintetem az ölében. Határozottan és félre nem érthetően jelent meg egy kis kackiás vigyor a szájam szegletében. Valami régi feszkó juthatott eszébe vagy sikertelenség mert rettentően elvörösödött. A férfiasságán eshetett csorba, hogy így zokon vette a pillantásomat, megkegyelmeztem neki Az ingén volt a sor, végigpásztáztam azt is és folytattam az állán át a szájáig, a szemét akartam célba venni, de kiborult a bili. Elkeseredetten nyúlt a táskája után és elővett egy gondosan becsomagolt szendvicset. Tegnap rakhatta vagy csomagolták el neki mert nagyokat nyelt hozzá. Nem volt a keze ügyében folyadék, gondolom kidobni nem akarta a szendvicset, de nem is készült rá, hogy mint végső menedékként szolgál majd a mai nap folyamán. Mondom nagyokat nyelt és szárazan, igyekezett minél több nyállal elkeverni testi barátunk a szendvicsét de nem sok sikerrel. Egyre vörösebb volt az arcza és csak kínlódott a rágással. Rájött, hogy tudom miért csinálja és emiatt még jobban elkeseredett. Mivel még több figyelmet szenteltem az étkezésének mint ezelőtt bárminek, így egy óvatlan pillanatban felpattant és otthagyott csapot-papot elrohant a terem végébe a vízcsaphoz, tőle még a táskáját is ellophattam volna én vagy bárki, ő most az életével játszott. Talán elfogyott a nyál vagy fejébe vett egy túlon túl nagy falatot. De kellett a víz és most az mindennél fontosabb volt. A vízcsapot hiába nyitotta tövig eltelt pár másodperc mire a hörgő levegő után megjelent a víz. Már nem törődött semmivel, oda az illem és oda a jól neveltség. Szájába vette a csapot és nyeldekelte a vizet szaporán, nem néztem oda csak fél szemmel. Sőt esélyt adtam arra, hogy összeszedje a kétdiplomás önmagát. Felálltam és ki sétálltam, de a padon hagytam a cuccaimat, hogy tudja még visszajövök. Kimentem az állomás elé és megtömtem a pipámat. Szippantottam egy mélyet és bent tartottam amíg csak tudtam. Szinte röhögve fújtam ki a végét és köhögésbe ment át. Még maradt a göbből egy szippantani való ami nem visz át a ló túloldalára. Azt már gondosabban tartottam vissza és mint aki komoi. Hát ennyi és most jöhet a finálé.............................................................................................................................................................................. ....................................ázze.
  
  Tudtam nem sok időm maradt, ezért a mi mukinkkal mit sem törődve visszavágtattam a helyemre, kettőnkön kívül nem sokan voltak a teremben. Egy házaspár csendben diskuráltak talán a csekkekről, hogy mit hová. Egy bakancsos fiatal csaj akinek se formája, egy nénike kaskával és a többire már nem volt időm. Tudtam, hogy pár másodperc és jön...............................................................................................................................ázze.
  
  Benyúltam a hátizsákba a walkmanért és felraktam a fülest amíg volt időm. Már éreztem a lüktetést és azt a furcsa hangulatot ami kicsit széthúzza a függönyt és többet veszel észre. Szinte úgy érzed mindenre tudsz figyelni. A mi mukink már többet nem volt ellenfél. Nem akartam bántani és azt sem, hogy bármit. Egyszerűen így adta a helyzet. Mint régen egy lány a szegedi vonaton. Csak ült szemben az ülésen és úgy adódott, hogy oda szólt as helyjegyem. Egy darabig csak hallgattam amint neszezett, később mélyen a szemébe néztem, majd a mosdóban találtuk magunkat mert úgy adódott. De volt ilyen liftben is. Az ember már csak ilyen testi mint a fingás és kényszere van, valahol ki kell gyünnie.
  De maradjunk a mi mukinknál. Egyszerűen belekapaszkodtam a gondolatba, hogy most valamit mutatnom kell neki, hogy milyen a gátlások nélküli...... de megfogalmazni már nem tudtam magamban, hogy mi. Egyszerűen csak annyi maradt, hogy gátlások nélkül. Nem kellett volna szívnom ahhoz, hogy levetkőzzem a gátlásaimat mert eleve egy hülye alkat vagyok.
  
  Marilyn Manson, sokat sejtető zene és hamar elvisz. De mondom a dolog kétoldalas, nekem nem kell ahhoz szívnom, hogy ezt megtegyem. Egyszerűen ez csak több ötletet ad. De mi a faszt magyarázkodok itt és kinek mikor csak egyedül vagyok, hát rajta hát. A srácnak tudtomon kívül néztem a szemébe, persze nem oda figyeltem, a gondolataim máshol de őt mégis sakkban tartotta és automatikusan védekezett. Aztán mikor rákoncentráltam ami ilyenkor nagyon nehéz mert olyan mint a tudat hasadás. Megpróbáltam azon túl, hogy ránézek még figyelni is rá. Nem sok sikerrel de elértem, hogy meredten bámult rám mint aki várta a kegyelem döfést. Na ázze most figyelj és felálltam. A zene első ütemére mozdultam, a teremben mindenki engem figyelt de már senki sem érdekelt. Ez olyan mintz a halál.......................................................................................ázze.
  Már a mukink sem érdekelt, csak roptam a táncot lendületesen és csak az érdekelt, hogy a mozdulatom a zenével harmonikus legyen. Persze ebből ők semmit sem hallottak, csak a csihogást a padlólapon, ahogy a cipőm csoszolt meg max. a suhogást a karommal és a ruhámmal amit lejtettem. Arcom elszánt lehetett mert nagyon oda vonzotta a pillantásokat. Gondoltam is, hogy ez nem színház pöcsök, nem vettetek belépőt, mi a szart bámultok ilyen meredten ? Mondom a kutya sem érdekelt és akár meg is halhattam volna észrevétlen mert csak arra figyeltem, hogy a mozdulataim simán passzoljanak a fülembe sipákoló zenéhez. Már rég túl voltam azon, hogy észre vegyem bárki is van itt rajtam kívül, vagy, hogy akárki is figyelhet. Csak a zene a lényeg, aztán egy hullám végén tudatosult bennem, hogy mi volt a forrás, hát a srác aki ott ült és meredten bámult. Éppen tisztultam de tudtam nem sok az időm mert jön a következő hullám. Lihegve megálltam és levettem a fülhallgatót. Egy vonat érkezett és magára vonzotta a figyelmemet. Hosszú fékezés és sípolás, véget nem érő zakatolás mire megállt. Aztán az emberek zaja, leszállás és beszélgetések mind olyan tisztán jött és mindenkié külön. Összepakoltam a cuccaimat a hátizsákba és felkaptam a vállamra. Miután végeztem odamentem a mi mukinkhoz és melléültem. Határozottan és bizalmasan mint egy régi ismerős átkaroltam, majd megnyugtatóan ennyit mondtam neki ne fossál, szard össze magad és ezzel röhögve felálltam és elhúztam a csíkot. Az ajtón kifelé menet még kacsintottam egyet rá és tudtam nagyobb bajban vagyok mint ő mert nekem még ki kell keverednem ebből a pszihó szarból amit képzelek. Amikor végképp feléadom, hogy sikerüljön akkor lenyomok vagy 6-8 sört és az visszahoz....................................................................ázze sokáig sétáltam és azt sem tudom, hogy hol csak izzadtam és meneteltem a dübörgő zenére. Összehoztam a ritmust a szekérrel, a gyalogossal, a fagylaltozóval és a híddal. Végül leültem egy tóparton a fűzfák alatt és azt mondtam bazdmeg te állat hát mit csinálsz ? Órákig ültem a fa tövében és engedtem, hogy a hangyák is birtokba vegyenek. Szépek voltak és vörösek és az sem érdekelt, hogy egyáltalán valami érdekel-e. Semmi-nihil ázze. Lassan jöttem vissza a tóparton az énemre és arra, hogy egyáltalán ki vagyok és hová készülök. Megvártam amíg biztosan tudom, hogy ki vagyok, azt is tudtam nehéz dolog. Tényleg nehéz mert elég pszihós vagy, hogy a faszba írják. Disznó ember vagyok ésd kész. Ez voltam rég és már csak egy könnycsepp utána mint emlék, hogy jó volt jól esett a szegedi vonaton, lifteben és bárhol a testbeszéd, de már nem az vagyok és elmúlt és volt aki hitt bennem, hogy kivárta és, hogy elmúlik és már nem az vagyok. Azt hiszed most te több vagy és veled ez nem eshet meg ? Hát szarul gondolod mert épp, hogy előttem állsz még oly magabiztosan is. De mivel gőzöd nincs miről nyomom a szöveget így bármikor csapdába eshetsz tanult barátom aki a papírjaiban hisz és az elért eredményeiben, amit pillanatok alatt átadsz a földnek amint hintik rád a göröngyöket.
  
  Test a földé lélek az égé....................
  Ha élsz ég-é vagy föld-é az életed, minek adod vissza a lelkedet. Földnek-é vagy égnek-é és ha égnek akkor mitől ég ? Mert bármit értél is el és bármi az eredmény nem azért égsz vagy ítélnek el mer akármit tettél vagy nem. Az ítélet csak annyi tiszta vagy-é avagy sem ?
  Én bármit tettem a lelkem hófehér, ha gondolod érezz bele, hogy a tiéd most mitől keserű és sötétedik ? Talán mert hozzám képest különb embernek tartod magad ? De az eszedbe jutott már, hogy a mérce nem én vagyok és nem is egy másik ember ?
  Nem folytatom.....................................
  
  --------------------
  
  Nem azért élek ,hogy a példaképed legyek . Én is csak egy teremtett lélek ...............
  
  

Aktív témák