Nekem is ugyanezzel van problémám.
Igazság szerint szeretem a kevés szabadságos játékokat. Mármint van egy igazi életem, ott tudok dönteni, és az alapján változik a világ. A játék szvsz legyen egy történet, egy mese, amit készen megkapsz, végigjátszod, és közben élvezed, mert interaktív. Ha több szál van, és emiatt valamit kihagyok, akkor azért nem hiszem, hogy újra fogom játszani (mert akkor nagyon sok unalmas részen is végig kell mennem). Ha meg egyszerűen nincsenek benne unalmas részek, akkor úgyis végig fogom játszani megint (lsd. SA, IV, VC, talán csak a GTAk voltak azok, amiket többször végigvittem életemben. Na meg a NFS:MW. Meg az Aknakereső).

Azt persze imádom, ha egy küldetést végig lehet játszani többféleképpen (egyszer ezt valaki leírta úgy, hogy "több féle képen" ), pl sniperesként a háttérből, ramboként berontva, hitmanként végigosonva, stb, nekem ez dobja fel legjobban a játékélményt. Az nem, hogyha valamelyik változatot követve kimaradok valamiből (tehát más lesz a kimenetel). Meg ha már egyszer le van programozva / létre van hozva az a rész, és megvettem a játékot, akkor mégiscsak látni szeretném, nehogy hiába dolgozzanak éhbérért szegény fejlesztők.

Summa summarum nem azt mondom, hogy a játék jó/rossz lesz, csak én is félek ettől a megvalósítástól. A Fahrenheittel pedig én se játszottam, de ha másnak sikerült ebből jót kihoznia, akkor a R*osok is képesek megoldani a dolgot Bízom a legjobbakban!

Szerk.: én mindegyik karakterrel tudtam azonosulni, nekem a történeteik hihetőek voltak. De egyikük sem volt az, hogy NA, EZ ÉN VAGYOK! De nem is ezért játszom

[ Szerkesztve ]