Üdv!
Világvége álmom nekem is volt, de ezt már egyszer leírtam.
Tegnap reggel újfent szörnyűt álmodtam, előtte való nap ugyanebben az időpontban egy szép, heroikus fantasy álmom volt, várostrom sárkányokkal színesben, zenei aláfestéssel. Full látványos volt.
De a mostani álmom... Eh. Azt álmodtam, hogy Afrikában egy kiszáradt vidék közepére ENSZ vagy UNICEF küldöttség érkezett, hogy segítsen az éhező gyermekeken. Nagyon későn érkeztek, és már csak annyit tehettek, hogy az emberség utolsó jeleként emberi módon búcsúztatják el a gyermekek földi maradványait. Rég láttam már ennyi hullát egy halomban. Durva és szörnyű volt. Nem is tudom, melyik volt a rosszabb, a gyermekek kegyetlen sorsa felett érzett szívfájdalom vagy a sok halott és bomló test látványa.
Aztán már egy másik helyszínen életem kedves tárgyai között próbáltam rendet rakni, és a sok cucc közé bekeveredett egy daru darabokra esett teteme is. Sehogy sem tudtam úgy a szemétbe dobni, hogy a régi cuccaim közül ne keveredjen valami vele együtt a szemetes zsákba. Idegesítő volt a darutetemmel szórakozni.
Végül valaki el akart adni nekem egy full extrás autót, holott erre álmomban sem volt pénzem és különben is kék furgont vezettem. A valóságban nem tudok vezetni.
Kusza álomsorozat volt a reggeli, a legütősebb része a halott gyerekek voltak.
Tegnapelőtt újfent szárnyam nőtt, de ezúttal a megszokott könnyű, ezüst helyett, borzas fehér tollakkal borított nagy szárnyaim sarjadtak ki. Persze tudtam repülni velük.
Három nappal ezelőtt meg egy dombon égig nyúló fák nőttek, és én, mint valami kerge varjú keringtem a törzsük körött a domb felett, ezúttal szárnyak nélkül pusztán akaraterővel.
Viszonylag könnyen felröppenek álmaimban, és csak ritkán lep meg a tériszony. Azonban van olyan, hogy túl magasra szállok, és elfog a félsz. Egy bizonyos magasságnál már ijesztő a szabad akaratból vagy akár szárnyakkal történő röpködés.
Mostanában tornádók nem romboltak álmomban és élőhalott ''barátaim'' sem kedveskedtek öncélú baromkodásaikkal. Ez azóta van, hogy a hóhérok közül egy megszívta, és egyszerűen zsíros masszává olvadt szét. Az öreg hóhér meg ezt látva dühödten eltakarodott. Az élőhalott inkvizítort sikerült az élő, öreg papnak bezárnia, egyelőre még nem szabadult ki. Azonban nyugtalanító, hogy egyre több olyan álmom van, ami kapcsolatos okkultista szertartásokkal, holott ilyesmivel nem foglalkozok és vallásos sem vagyok.
Kezd elegem lenni a tudatalattimból.
És mi a fenének bóklászok ismét a színházépületben? Mit keresek az álmaimban létező színház falai között? Egyébként itt kapott végzetes sebet az élőhalott hóhér inas, be akart kerülni az elegáns körbe, de a hely nem szívlelhette és kilökte magából.
Nyomasztó és bizarr álmok tekintetében élvonalbeli álmaim vannak. Sajnos.

Oké, kinek voltak még igazán durva álmai?

Ui.: Egyik csúcstartóm, az, amikor egy kis kaliberű lőfegyverrel halántékon lőttem magamat, ezután a padlóra rogytam, és éreztem, hogy bal oldalt valami meleg folyik le, és mintha huzat járna ott, közben nem éreztem a szívdobogásomat, csak valami zúgás erősödött a fejemben, miközben még hallottam a külvilágot, de úgy, mintha víz alá merültem volna, és aztán kész, vége. Felébredtem.
Ui2.: Ma megyek először pszichológushoz. Kezdek begőzölni.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.