Visszaolvasol (nem is kell sokat) és megtalálod a linket. . Ok? .

[link]

Világvége álom? Senkinek mostanában?... Vagy valami háborús dolog? Komolyan..

sokan beszélnek a világvégéről. de ahogy észrevettem nem nagyon érdekli az embereket. jöhet ennél még rosszabb is??? az álmok továbbra is szünetelnek.

[ Szerkesztve ]

komolytalan gyerekek kiméljenek!!!

Úgy gondolom, kellene valami ennek a mostani emberiségnek, ami felrázná. Ami sarkallná arra, hogy újra éljen, az élet örömeivel foglalkozzon, ne a pénzzel. Elfelejtünk élni..csak droidok vagyunk..a nap 24 órájában a pénzt hajkurásszuk. Elmegyünk érte (ahogy én is) több ezer kilométert több hónapra. Nagyon nem jó ez így..Valaminek történnie kell..ahogy szerintem fog is. Nagyon érzem..itt, legbelül. Rég.

Egyrészt meg sem próbálják, másrészt sokan tudják is, hogy milyen szart találnának, ha egy kicsit elkezdenék kapargatni a felszínt, és mivel nem szeretik, ha a lelkiismeretük rugdossa őket, ezért nem is feszegetik a témát. Én is tudom, hogy hol a baj, mi a baj, de nem tudok kiszabadulni a mókuskerékből. elemzem, ismerem a hibát, sokszor megbeszéljük ismerősökkel, barátokkal, de tenni nem tudunk ellene semmit, mert nem csak a mi életünk változna meg, lenne esetleg anyagilag rosszabb, ha mernénk változtatni. Nem csak az én életem a tét. Ha az lenne, már rég léptem volna. De rajtam kívül még legalább 3 emberről kell gondoskodnom. szar ez így, ahogy van. .

én is a felszín alatti sz.rtól féltem leginkább, és veled ellentétben sokáig nem is tudtam egyáltalán, hogy baj van, mert annyira pályán éreztem magam. egy pár hónapja jött csak, valahonnan egy hülye kérdés, hogy vajon minden stimmel? persze rögtön elhessegettem, de aztán egy idő után már csak erősödött ez az érzés, és csak akkor kezdtem el gondolkozni a problémán

de, hogy legyen egy kis on is:

nem szoktam túl sokat filozofálni az álmaimról, általában nem is emlékszem rájuk egyáltalán, pedig tudom, hogy a tudatalattim így dolgozza fel az életemet. tegnap sztori:

otthon, a szülőfalumban az egyik bolt mögötti parkolóban találtam magam, szitu az volt, hogy a ex-fönököm üldöz, valamiért el akar kapni. teljesen olyanok voltak az utcák, mint a valóságban, szóval semmi "álomszerű" keszekuszaság nem volt benne. olyan érzésem volt, mintha csak 15-17 éves lennék, legalábbis az emberek akkor kezeltek így.
pár száz méterrel arrébb sikerült leráznom, bementem a kocsmába, és a pult mellett bújtam el, kérdezték a többiek, hogy mi a baj, én meg mondtam, hogy üldöz a volt főnök. mindenki úgy tett, mintha ismernék, pedig sohasem láthatták, és rá se rántottak, ez egy kicsit meg is nyugtatott. az ablakból láttam, ahogy a kocsijával megy fel-alá. egy Land Cruiser Amazonja volt neki, de olyan hangja, mint egy sportkocsinak, amibe kifúj a turbo, elég furcsa volt. aztán az egyik unokatesóm bejött a kocsmába, és mondta, hogy minden utcát jár körbe, és szerinte szisztematikusan. elkezdtem figyelni az ablakból, és amikor a mi utcánk felől jött és elment a másik irányba, akkor gondoltam, hogy most már ideje hazamenni.
hazasétáltam, és már a kulcsom a zárban volt hallom, hogy megállt a házunk előtt, ezért megfordultam, de csak nézett rám, elég szúrós tekintettel. nem csinált semmit, de nagyon izgultam miatta. bementem a házba, bezártam az ajtót, és valaki kopogott. tudtam, hogy csak ő lehet, de valamiért minden félelmem elillant és ajtót nyitottam, mire ott állt velem szemben a fia, de mintha egy kicsit idősebb lett volna és hosszú haja volt, és magyarul annyit mondott, hogy "nem volt könnyű, de megtalált". ezután visszaszállt a kocsiba és elmentek.

ezután felébredtem, de még most is nagyon élénken él bennem, és nagyon könnyen felidézem

erre tudtok mondani valami okosat?

"-Meddig tart a játék? -Amíg mindenkinek ki nem verik a fogát..."

Meg lehet álmodni a jövőt? Én már napok óta azt álmodom, hogy édesapám meg fog halni.

"Akinek elég bátorsága és türelme van ahhoz, hogy egész életében a sötétségbe nézzen, elsőként fogja meglátni benne a fény felvillanását." - Kán

Elvileg meg. De szerintem igazából nem más, mint a félelmünk kivetülése. Szerintem

tudat alatt képzelődsz..szerintem, vagy sokat gondolkodtál/gondolkodsz rajta, hogy hogyan tovább.

----- www.zoci.gumroad.com -----

Értem.

"Akinek elég bátorsága és türelme van ahhoz, hogy egész életében a sötétségbe nézzen, elsőként fogja meglátni benne a fény felvillanását." - Kán

ugy néz ki hogy megint elkezdtem álmodni kb1 év kiesés után. de sajnos jó nem szerepelt közte

komolytalan gyerekek kiméljenek!!!

..neked is itt lenne az ideje egy nyugodt életre..ahogy nekem is.....akkor nem lenne ez, ami most van...

én is igy gondolom

komolytalan gyerekek kiméljenek!!!

Nem álmodik senki? Az nem jó...nekem volt egy érdekes álmom. Már az is abszurd, ha komolyabban belegondolok. A lényeg az, hogy álmomban emlékeztem valamire. Azaz emlékeim voltak azzal a világgal kapcsolatban, ahol éppen voltam. Remélem, érthető, amit írok. Az is ritka, hogy álom az álomban, eddig talán ha ötször fordult elő velem, de ez most nagyon furcsa volt. A tudatos álmodásom is fejleszteni kellene valahogy ha lenne rá időm, mert még gyakran "felébredek" ennek során. Azért tettem idézőjelbe, mert ez sem egyszerű. Megtörténik az, aminek meg kell ilyenkor, azaz tudod, hogy álmodsz és pont ezért én még kiesek a szerepből, azaz felébredek egy kicsit. Holott pont innen lenne értelme az egésznek, mert ugye a tudatos álmodás lényege az, hogy TUDOD, hogy álmodsz és innen nyugodtan folytathatod, ha tudod, mert úgy folytatod, ahol akarod és úgy, ahogy te akarod. Na ez még nem megy...

Jó is lenne, ha menne.
Hogyne álmodnánk, szinte nap mint nap, csak idő nincs leírni. Inkább abban hiszek, hogy van valami jelentése az álmoknak. Mintsem, hogy azt álmodjam amit akarok. Ha így lenne, akkor az ember sosem szeretne felébredni, mivel a valóság sokkal sivárabb lenne.

Arra van időnk, amire szánunk...

[ Szerkesztve ]

Így van. Nem szánok rá időt, mert most van más dolgom - minthogy minden áldott reggel lepötyögjem, mit is álmodtam. Biztos érdekes lenne visszaolvasni x idő távlatából, de talán majd egyszer lesz rá lehetőségem.
Bár ilyen fokú naplózáshoz, már igazán kijárna egy igazi "álomfejtő" is, aki értelmezni tudná. Akkor lenne igazán értelme az egésznek.

Van itt valaki aki keni-vágja az álomfejtést? Volna valami, amit nem értek.

[ Szerkesztve ]

Mert olyan ember nem létezik. Olyan lehetséges, hogy valakinek vannak megérzései, amik néha helytállóak is, de kenni-vágni. Olyan nincs. Aki azt állítja, szerintem nem mond igazat.

De azért így, egy év távlatából leírhatnád....

Sikerült az éjjel egy annyira "valósághűt" álmodnom, hogy négy óra óta nem tudtam visszaaludni. Eléggé rányomta a bélyegét az egész napi hangulatomra... Amúgy is szar kedvem van. Mostanában... Mint amikor olyat kell tennem, amit nem szeretek...

(Már-már személyes monológgá válik ez a topic is..

[ Szerkesztve ]

Azért, mert nem reagált rá senki, ne hidd hogy nem is olvassa senki.

..a tömeg akarata szent?....

Nem kicsit halott a topik. Pedig..ez még csak most ilyen halott téma. Lesz ennek még sokkal nagyobb is a jelentősége.

-Minden "nap" álmodom [nem csak éjjel aszom, tehát..]
Új helyeken, új "világokban", új közösségben, családokban, szituációkban "találom magam".
Erre is csak legyintenék, mint valami "gyenge véletlenre", ha nem lennének álmaim, amikre 35 múlva is hajszálra pontosan emlékezem. Ha nem térnék vissza hetek, évek múlva "ugyan oda".
Túl pontos, túl éles, részletes, tökéletes...

Szevasztok!

Így estefele eszembe jutott, hogy reggel volt egy tudatos álmom.
Egyszer csak ráeszméltem, (a házunk előtt), hogy álmodok. Az volt az első gondolatom, hogy ha ez egy álom, akkor repülni kellene, mert azt amúgy nem tudok. Szoval felugrottam és elkezdtem úszni a levegőben. Volt egy érdekes megfigyelésem is. Ha olyan helyre / hely fölé próbáltam elrepülni, ahol korábban még nem jártam, akkor azt éreztem szertefoszlik az álom és mindjárt felébredek, ezért próbáltam a "zónán" belül maradni, de végül elvesztettem a kontrolt és felébredtem.
Azért jó volt, élveztem.

Kívánom neked, hogy mindent megkapj az élettől, hogy rájöjj, nem elég.

Ez a zóna dolog csupán azért lehetett, mert alapból az ismerős helyeken érezzük biztonságban, azaz "otthon" magunkat. Idegen helyen egyből visszaveszünk minden téren, óvatosabbak vagyunk. Sokat jelent, ha esetleg nem vagyunk egyedül, hanem ismerősökkel. Néha - én legalábbis így éltem meg - sokkal jobban feszélyez, vagy inkább korlátoz, ha tudom, hogy álmodok. Elveszíti a fontosságát, az érdekességét, a lehetőségeket, a meglepetés erejét. Ha már tudod, hogy álmodsz, az már nem olyan valóságos. Bármennyire is annak tűnik. Az igazán érdekes dolog szerintem az álom az álomban jellegű élmény. A pofon, amikor felébredsz és azt hiszed, az már nem álom... Meg tudja kavarni az embert.

Érdekes, hogy mostanában egyre többet álmodok arról, hogy tárgyakat tudok mozgatni csupán az akaratommal, a tudatommal. Annyira erős az egész, hogy amikor felkelek, maga az érzés, ahogyan kell csinálni, még szinte teljesen bennem van. . A másik, hogy úgy eddig is "utaztam másik" életben/párhuzamos világban álmomban, de egyre több új helyszín jön elő. Ugyanúgy vissza-visszajutok a régi helyszínekre, ahol korábban voltam, akár 25 éve álmodtam is. De mostanában sok új hely van. Érdekes. olyan erősek ezek a helyszínek, hogy ha bármikor rágondolok, itt van előttem, mintha valóban - mondjuk tegnap délután - jártam volna ott. . A helyek és idők nem is igazából időbeni eltolódásokkal jelennek meg, tehát nem mondanám egyértelműen reinkarnációnak, egy előző élet lenyomatának, sokkal inkább gondolom/hiszem egy párhuzamos másik univerzum helyszíneinek. Annyira valós, hogy hihetetlen. Részletes, rendkívül jól felépített tér. Zavarba ejtően ahhoz, hogy elvileg az agyam állítja elő és nem egy valós emlék. Ha most megpróbálnék egy olyan valamit, egy tárgyat pontosan elképzelni, amit nem láttam, vagy részleteiben nem ismerem, nem vagyok rá képes. Egy ilyen álomban pedig pontosan ez történik meg, mégis hibátlanul valóságosnak tűnik. .

Sziasztok!

Már egy ideje foglalkoztat az álomfejtés, jobban pár hónapja kezdtem el foglalkozni vele, úgy hogy leírtam mit álmodtam este (ha emlékszem rá) és a főbb tőszavaknak utána szoktam nézni, ugyanis én azon a véleményen vagyok, hogy az álmoknak jelentése van, avagy így kommunikál a tudatalatti a tudatossal.
Eddig ezt az álomfejtő honlapot találtam, ami viszonylag korrekt és a legtöbb szót itt találtam meg. Ezenkívül kerestem könyveket online, plusz most kaptam karácsonyra egy Krúdy könyvet. Sajnos ezek sem teljes értékűek szerintem.
Ti hogyan fejtitek meg az álmotokat?

Üdv, Dávid

Ez nem ilyen egyszerű. Szerintem.

Megint világvégét álmodtam. Eléggé frusztráló volt. . Nagyon real, full 3D...

A mai nekem is elég nyomasztó volt, menekülnöm kellett és egy titkolt laborba lyukadtam ki.

Üdv, Dávid

Eléggé érdekes, de nem annyira furcsa, hogy egy komolyabb álom az egész napomat, vagy a hetemet meghatározza.

Hali, ezt fejtse meg valaki, mai álom:

Egy Budapest VII.-VIII. kerület lepukkantabb részére emlékeztető helyen Tom Araya és Kerry King, a Slayer nevű zenekar énekese és gitárosa a hajléktalanok között ücsörögtek, beszélgettek velük.
Szóba került hogy este Slayer koncert lesz a városban, így egyszer csak felkerekedett az egész bagázs, és elindultak gyalog a koncertre, én meg velük természetesen. Útközben egy játszótéren mentünk keresztül, ahol Tom Cruise éppen a gyerekével játszott. Ők is csatlakoztak hozzánk. Elértünk egy épületbe, ahol több olyan híres személlyel is találkoztunk egy kisebb szobában, akikre nem emlékszem. Csak az aurájuk maradt meg, ebből tudom hogy közismert személyekről volt szó. Tom Cruise előttem állt kevesebb mint egy méterre, emlékszem hogy csodálkoztam hogy milyen alacsony hozzám képest.
Elővettem a telefonomat, hogy na ilyet nem mindennap lát az ember, ezt meg kell örökíteni.
Egymás mellé is álltak szépen a fotóhoz, csak hogy nem az én fotómhoz.
Mellettem állt valaki egy fényképezőgéppel, ő csinált egy képet róluk.
Épp én is készültem volna fotózni, de szétszéledtek, és mentünk tovább.
Az épületben összefutottam egy lánnyal, akivel a valóságban 8 éve nem találkoztunk már, de annak idején elég közel voltunk egymáshoz. Azóta megházasodott, gyereke is van. Beszélgettünk meg megöleltük egymást, aztán egyszercsak felébredtem.

Na ez még a legkevésbé lol álmaim közé tartozik.
Valamiért gyakran álmodok híres személyekkel, főként zenészekkel, néha színészekkel.

Senki nem álmodik?

Az jelent valamit ha valaki nagyon egyszerűeket álmodik?

Barátnőm olyanokat álmodik, hogy néha agyam eldobom mikor meséli. Csomó dolog benne van a való életből vagy legalább abból indul ki. Ha elmegyünk egy jó mozira, szinte biztos hogy egy két napon belül vmi szuperhero dolgot álmodik. Csavaros, össze vissza baromságokról szól
Én ezzel ellentétben mondjuk sétálok egy erdőben vagy síelek, de a komplexitása itt ki is merül az álomnak

Ezekből lehet következtetni az ember személyiségére?

Sok ember azthiszi hogy az anyukája méhéből csúszott ki mint valami szépséges medúza, de a bajnokok tudják hogy az apjuk tökéből jöttek!

Szerintem neked boldog, kiegyensúlyozott életed lehet komolyabb problémák nélkül. Igen ritka az ilyen.

Nekem visszatérő jelenség az álmomban, hogy meztelenül vagyok. Bárhol..
Pl. most este is volt ilyen. Bár, egy alsónaci lehet volt rajtam.

Állítólag az egyetemen töltött évek a legszebbek. Ezért a képzési időt próbálom a lehető leghosszabbra nyújtani.

Minden attól függ, hogy ez számodra problémát okoz e, vagy esetlegesen élvezed. . Azaz gátlásként éled e meg, vagy problémaként?

Hát élvezni nem élvezem, hanem szorongó érzés.

Állítólag az egyetemen töltött évek a legszebbek. Ezért a képzési időt próbálom a lehető leghosszabbra nyújtani.

..ilyenem nekem is van. Persze nem pont ilyen, de ebben megegyezik. Kellemetlen, szorongó érzést vált ki. És szinte addig tart, míg fel nem ijedek. Pedig soha nem történt meg az, ami az álmomban megtörténik. De ha egyszer is megtörtént volna sem lenne ok arra, hogy ennyire rég előjön és meglehetősen gyakran. A helyszínek persze nem ugyanazok, de a szituáció igen. Nem vagyok pszichiáter, de gondolom, valamilyen szorongás váltja belőlem is ezt. Ha jól belegondolok, lelkiállapottól nem függ a dolog, tehát ha az adott héten éppen jó passzban is voltam, akkor is előjön. ehhez már azt hiszem egy agyturkász kellene, de lehet, hogy ő is kevés. .

.. akkor majd ha találkozunk álomvilágban, juttassuk egymás eszébe, hogy ez csak álom.
Egyébként én nem hiszek a pszihomókusokban, áltudománynak tartom az egészet.

Állítólag az egyetemen töltött évek a legszebbek. Ezért a képzési időt próbálom a lehető leghosszabbra nyújtani.

Éjjel nekem is volt ilyen álmom. Az utcán sétálok pólóban, kabát nélkül a téli hidegben, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy miért nem fázok?!
Aztán leesett, hogy álmodok... Majd felugrottam a levegőbe és elkezdtem felfele úszni. Sajnos nem tartott tovább ez pár percnél, de amint idegen helyre repültem éreztem, hogy nehezebb lesz a testem mintha a lelkem visszazuhanna az alvó testembe. Próbáltam valahogy megmenteni az álmot, de felébredtem. Egyébként csodálatos érzés volt ez a tudatos álom, mintha szabad lettem volna.

Mondjuk ez egy több mint 3 évvel ezelőtti kommentre adott válasz volt, de igazából nagyon nincs ebben semmi.
Nálam a tudatos álmodás elveszi a lényeget az álomból. Ha már tudod, hogy álmodsz, akkor tudod, hogy az nem valódi. Azaz a valódiságát veszted el az álomnak. Ami talán a legfontosabb. Még mindig nagyon sokszor felébredek, ha rájövök hogy álmodom. Ilyenkor legtöbbször azért sikerül visszaaludnom, de az már soha nem lesz olyan, mint előtte, még ha álmodom is.

Mostanában zavarba ejtően bonyolultakat és hosszúakat álmodom néha. Egyszerűen nem értem, mert nincs minta ami alapján az agynak kellene ezt legenerálnia. Mivel az agy ilyen. Tehát elviekben nem tudhatod, hogy álmodban milyen íze van a somlói galuskának, ha soha nem ettél még olyat. Ennek ellenére mégis vannak ilyen álmok. Bezzeg ha nem csak elméleti síkon lennének párhuzamos univerzumok, akkor mindjárt lenne magyarázat. .

Hogy a PH-n mindenre IS van topic Pont ma hajnalban volt egy ilyenem, hogy valami nagyon hülye problémával szembesültem álmomban (anyáméknál a kismacskák beleragadtak az egérragasztóba , és annyit kínlódtam hogy hogyan oldjam meg, hogy kiszedem őket, és még le is kellene valahogy takarítani), hogy gondoltam egyet, hogy "dehát ez úgyis csak álom, ideje felébredni", és felébredtem. Elég érdekes élmény volt.

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

Az agy sokszor úgy oldja meg a problémákat, ahogy a te esetedben. Nem tudta megoldani, ezért felébresztett. És ez is egy megoldás volt, ha azt nézzük. .

Életemben először volt tudatos álmom.
Elég butaság volt de a vége volt igazán fontos.
egy olyan abszurd dolog történt amire már benyögtem hogy "hát ez csak álom".
Abban a pillanatban az emberek arca megváltozott, leegyszerűsödött, kissé műanyag érzésű lett, aztan felkeltem.. (pont 3 órakkor )

Ez most így mi lehetett?
Olyan volt mintha összeomlott volna az álom

Press "F" to pay respects.