Ma azon ritka napok egyike volt, amikor apa főz. Feleségem elkapta valami megfázásos nyavalya, és erre nálunk a családi kalendáriom kiemelt helyen javasolja a meleg levesek fogyasztását (a gyömbértea és a kalapkúra mellett). Ez a meleg leves a szülői házban jellemzően gyöngyöző húsleves, igazi húsból, anyaféle módra elkészítve, nálunk itthon jellemzően köménymag- de még annál is inkább hagymaleves.

Ez utóbbi itthon az én specialitásom, és mivel "szezonja van" gondoltam kedvezek vele a páromnak.

Az elkészítés módját pedig most megosztom veletek, akinek módja van rá próbálja ki, viszonylag gyorsan kész, és egyszerű az elkészítése. Az adagok, fűszerek, ahol nem jelzem külön, egy közepes (3 liter) lábosnyi, kb. 6 tányér levest kiadó mennyiséghez számolandók.

Elöljáróban azt tudni kell, hogy ahány ház, annyi hagymaleves, tejszínnel vagy anélkül, sűrűn vagy hígan, fűszeresen vagy esetleg édeskésen... mindenki másra esküszik. Én a házias, testes, vastag, bitang fűszeres vonalat képviselem, a kommentekben (feltéve hogy egyáltalán engedélyezem, muhahaha) biztos fel fog még tűnni 4-5 variáns.

A PH! gyakorlott gasztrobloggerei a hasonló írásokat meg szokták tűzdelni képekkel, ez itt most elmarad, mert én hiszek az Guttenberg (ASCII) János alkotta galaxis erejében, és a képzelőerő fontosságában (lusta voltam fotózni), a hozzávalókra mindenki guglizzon rá ízlése szerint, ha fejből keverné a hagymát a krumplival. Nincs kép. Csináld meg, meglátod milyen lesz. Surprise.

Vágjunk bele:

Első lépésként megpucolsz kb. fejenként két vöröshagymát. Ezeket elvágod félbe, majd a feleket hosszában még egyszer félbe vagy háromba és keresztben felszeleteled. Célérték: kb. 2-3 centi hosszú 2-3 mm vastag hagymacsíkok. Kb. zsülien.

A hagymaleves annál jobb, minél több fajta hagymaszármazék van benne, ezért ha van otthon 2-3 gerezd fokhagyma és 1-2 szál zöldhagyma azokat is nyugodtan felhasználhatod. A fokhagymát csak meg kell pucolni, ne vágd össze, ennek később szerepe lesz. A zöldhagyma (újhagyma) mehet karikákra zöldjével együtt.

Fazékban olajat (legyen az ajlán valamennyi, nem rántott húst csinálunk, nem kell sok, de azért legyen egy mm-es réteg) hevítesz, majd amikor már meleg, rádobod a felvágott vöröshagymát. A fokhagymama zöldhagymama helyén marad. Egyelőre. A vöröshagymát üvegesre párolod/pirítod. Itt lehet játszani kell a gázzal, figyelj, nehogy leégjen, mert ha a hagyma leég, az egész leves keserű lesz. Keverni-kavarni kell folyamatosan, ne hagyj neki nyugtot. Könnyebb esetben kis lángra veszed, és úgy kevered (ha kezd lekapni), ha nagy a baj, mehet alá egy deci víz, nem több. Vigyázz, hogy ne áztasd el, mert jön a következő lépés.

Amikor a hagyma már üveges, vagy legalább is valami hasonló, de az idegeidre megy, hogy már mindjárt leég, akkor dobni kell rá gyorsan fejenként egy kanál lisztet. Előtte készíts oda legalább fél liter vizet, kelleni fog. Őrültként keverés következik kicsit megpirítod a lisztet, vagy legalább is megnézed mi a tűréshatárod a kérdésben ("mingyáleég"), és amikor feladtad, akkor csúfosan felöntöd vízzel.

Először megy rá az inkriminált fél liter, aztán egyből felkaparod fakanállal ami az aljára ragadt (nem égett!) lisztet és hagymát. Ha már sima az edény alja, mint a babapopsi, akkor mehet rá a többi víz. Mi két főre megtöltünk kb. egy közepes fazekat (3 liter)

Megvagyunk, innen már nagy baj nem lehet, csak arra kell figyelni, hogy ha épp nincs dolgod, akkor kavargasd az alját, hogy ne kapjon le. Fogod a fokhagymát, és gerezdenként két kanál közé téve szépen összenyomod, összetöröd. Azért így csinálod, mert a fokhagymával ízesítünk, azt ha nem muszáj nem esszük meg, sokkal finomabb aromát ad, ha nincs összevágva, csak összenyomorgatva. Később ki is fogjuk venni, jó ha egészben marad. A zöldhagyma is mehet bele zöldestől.

A forrásig most van egy kis időnk, használjuk ki ízesítésre (közben kevergetünk az alján, ne égjen le). Fogsz egy teáskanalat, ez a mérő. Teszel bele kapásból két teáskanál sót. Kevés lesz, de indulónak ennyivel megelégszünk. mehet bele két teáskanál fehérbors, és ha már elég meleg a levesalapod, akkor belecsalunk egy leveskockát (csirke, marha, mindegy, morzsold bele lehetőleg). Ez így még semmi, a vége bitangpusztulatfűszeres lesz, de ebben ez a jó, várd ki. Megkóstolhatod, de semmi különleges még, nyelvedre vigyázz. Vigyázz, hogy fehér borsot használj, mert a fekete sokkal karakteresebb, más az íze, sokkal kevesebb kell, és nem lesz jó vele.

Most megvárod amíg felforr. Közben kavargatod. Ha felforrt, akkor elvileg a liszt miatt hab képződik a tetején, erre figyelj, nehogy kifusson. Ha már forrong a hagymák tengere, kóstolj még egyszer (fújni!). Itt elképzelhető, hogy úgy érzed, nagyon domináns a fokhagyma, akkor ki lehet halászni (na ugye milyen jó, hogy nem vágtuk bele?), és félretenni. Már nem fog kelleni, az íze benne van. Ha nem zavaró, maradhat.

A kóstolás után megy bele kb. egy deci főzőtejszín. Több nem kell, csak túllágyítja, de ennyi jó ha van benne, ha nagyobb a mennyiség, akkor egy picit még lehet rácsalni. Megrottyantod ezzel is, ekkor valószínűleg megint megindul a fokozott habképződés. Ne fusson ki, kis lángra veszed, kevergeted, aztán vissza nagyra hogy rotyogjon, 20 perc alatt elfő. Mivel nekünk innentől kb. 30 perc kell az otpimumhoz, semmivel nem vagyunk lemaradva.

Hagyma megvolt, liszt, víz megvolt, sót, borsot megmutattuk neki, kocka, tejszín benne, most jön az íz. A morzsolt (nem őrölt!) majoranna. Na, ebből a mennyiség a bitang-pusztulatosan indokolatlanul sok. Kezdjünk mondjuk 3 teáskanállal. Ettől lesz bukéja. Ha ez megvan, és ázott már valamennyit, el lehet kezdeni kóstolgatni. Érzésem szerint kell bele még további két teáskanál só, és két teáskanál bors, valamint két teáskanál majoranna.

A sorrend mindenképpen ez legyen, mert só nélkül a többi íz sem érvényesül, és ha utólag sózod, akkor jöhet egy hoppá élmény, amit heveny fuldoklás követ. Ha érzed, hogy elég sós, akkor menjen a bors, ha már megvan a kicsit csípi érzés, akkor kb. jó, még kell fél teáskanál, de jó lesz, és arra rá a majoranna. A majoranna akkor jó, ha a tetejét egyenletesen beborítja, és ezzel kölcsönöz neki egy erőteljes mocsári hangulatot. Akkor jó. A kevesebb lófütty. Azért túlzásba se vidd, érezni fogod. Fél teáskanalanként lehet adagolni mindent, ekkora mennyiségnél azzal nem tudsz hibázni. Én általában ott rontom el, hogy itt jut eszembe, hogy elfelejtettem a leveskockát, amit utólag belerakva jön a hoppá-élmény, és lehet hígítani. De az már nem ugyanaz. Közben kavargatod.

Ha minden jól megy, itt járunk T-15 percnél, ekkor jön a titkos összetevő. Két cikk medvesajt. Ezt biztos sokan vitatják, nálunk alapvető élelmiszer, megy rántottába, rakott krumpliba, hagymalevesbe, lehet egyszer teába is kipróbálom. Szaggass belőle kisebb darabokat, és dobáld bele a lébe. Ha elolvad, jó, ha nem, akkor egy kedves meglepi lesz a kanálban, az íze jó, passzol a leveshez, de el fog olvadni.

Nagyjából a tejszíntől számított 30. percben kész vagy a levessel, ha minden igaz be is fűszerezted bitangul (na értitek már miért ezt írja megfázásra a házi kalendáriom?), lehet elzárni. Jön a tálalás.

Kruton. Sokan az apró, kockára vágott pirított kenyérdarabkákat hívják így, lehet hogy ezt is érti alatta a nagykönyv, de én ezt meghagyom a tisztázatlan nemi identitással rendelkezőknek, és a fhlansziáknak. Nálunk a kruton: [öblös hangon] sajtos pirítós. Szeletelsz kenyeret, a szeleteket átlósan félbevágod, hogy háromszögeket kapj, majd megpirítod a kenyereket. Közben sajtot reszelsz. Lehetőleg ne a legócskább növényi zsírból sajtolt akcióssajtot vedd meg, mert egyrészt árt az egészségnek, másrészt nem finom, harmadrészt nem tudod lereszelni. A sajtot rászórod a még forró kenyérre, ha ráolvad, örülsz, ha nem, akkor csalsz a mikróban pár másodperc erejéig.

Nagyjából készen is vagyunk, már csak a tálalás van hátra: sajtos kruton a tányérba be, arra leves rá, kanalaz, örül.

A végeredmény egy krémes, vastag, fűszeres leves lesz, amiben nem nyomja el a majoranna és a bors a hagyma ízét, hanem rímel arra, kiemeli azt. A krutonokkal egy teljes értékű vacsora tud lenni, ízélményben és kalóriában is megfelelő, kicsit különleges, de mégis ismerős ízekkel.

Jó étvágyat.