Múltkor azért jól megkaptam, mennyire szerencsétlen helyzetbe sodortam magam, ami a szerelmet illeti. A bejegyzésben igyekszem a kiköltözésem óta eltelt időre megfelelően reflektálni, de tagadhatatlanul hangsúlyos eleme ennek Ő (továbbiakban A.)
Előző részek tartalmából
Ott hagytam abba, hogy óvatos közeledésem közben kiderült, hogy A foglalt, viszont nincsenek valami jó passzban a jelenlegi kapcsolatában. Ha ez egy egyszerű, "összemelegedős" jellegű kapcsolatként indult volna, örömmel hagytam volna annyiban. Valami azonban beütött már egészen az elején: rendesen szerelmes lettem. Utoljára közel tíz évvel ezelőtt ért hasonló, és ezt egyszerűen nem tudtam véka alá rejteni. Szenvedtem, küszködtem a bűntudattal, hogy mi legyen a következő lépésem, hogy hagyjam az egész miskulanciát magam mögött, mire a helyzet megoldotta önmagát: A és a jelenlegi pasija leültek beszélni, ahol az úr magától dobta fel, hogy nyissák ki a kapcsolatot, hiszen az elején ő is hibázott.
Fontos megjegyezni itt a körülményeket. A otthonról gyakorlatilag elmenekült, 20 éves egyetemista. Gyakorlatilag nincs hátszele, támogatás mögötte. Jelenleg az ösztöndíjából él, ami a magyar viszonyokhoz hasonlóan elég túlélni, de önálló háztartást fenntartani nem. A közeli barátai a gimnázium után szétszéledtek tanulni, hiába maradt meg a barátság és a kapcsolattartás, nem látom reális opciónak, hogy valaki ismerőssel bútorozzon össze, így gyakorlatilag ki van zárva, hogy rövid úton elköltözzön a sráctól. Nálam ugyan van még egy szoba, hiszen vendégekre gondolva választottam ki annak idején a lakást amit béreltem, de alig több, mint egy hónap ismertség után még bőven túl korán lenne bármit lépni. További faktor, hogy ugyan jelenleg ki van szolgáltatva, de a korábban jelentkezett szorongásos zavarai esetén a jelenlegi figura mellett mindig meg tudott nyugodni - ezt az egyetlen részletet még ő említette az elején. Ezzel kapcsolatban simán elhiszem, hogy mellettem is meg fog tudni - vagy mondjuk alapból nem kezd el szorongani - csak ki kell alakulnia ennek is közöttünk.
Hogy állunk jelenleg
Egy koncertet mentünk meglátogatni múlt héten, ami után terv szerint elsőként aludt volna nálam. Ettől kicsit "tartottam", hiszen minél jobban kötődünk egymáshoz, annál nehezebb lesz majd elengedni, ha nem hagyja ott a csávót. Már javában tartott a koncert, amikor valami olyan inger ért - már nem emlékszem, hogy beszélgetésfoszlány, zeneszöveg, vagy mi váltotta ki pontosan - ami triggerelt. Nem szép szó, de tényleg csak ez az egy plusz inger kellett ahhoz, hogy ne tudjam az indulataimat és érzelmeimet kordában tartani. Addig még egészen egyben maradtam, amíg elértünk az autóig, majd indulás előtt a következőt mondtam neki (szabad fordítás, eredetileg németül történt):
A, tudom, hogy összetett a helyzet, és nem várok azonnali döntést, sem ígéretet, csak szeretném, ha tudnád, hogy érzem magam jelenleg. A legutóbbi beszélgetésünk után azonban elkezdtem a jövőn gondolkodni. Az a jövő, amit elképzelek Veled, nekem nagyon tetszik és úgy érzem, még sok tennivalónk van közösen az életben. Szeretném ha tudnád, hogy ebbe a jövőben egy ponton túl már csak ketten férünk el.
Nem tudott válaszolni azonnal, csak arra kért, hogy induljunk, hogy elkezdjen melegedni az autó. A hazaúton gyakorlatilag nyeltem a könnyeimet. Végig - nem vezetést zavaró mértékben - fogta a kezemet, bújt hozzám, igyekezett megnyugtatni, ha nem is szavakkal. Lassan elindult egy beszélgetés is, ami gyakorlatilag kisebb szünetekkel, új szempontokkal és ötletekkel egészen másnap estig tartott. Közben hulla fáradtan hazaestünk, lezuhanyoztunk, majd eltettük magunkat holnapra. Azaz eltettük volna, mert a beszélgetést még nem fejeztük be, viszont a kapacitásunk aznapra egyszerűen elfogyott. Egyszerűen túlcsordultak az érzelmek, egymást átölelve, mindketten pityeregve aludtunk el. Nagyon jól éreztem rajta, hogy ez az egész nem csak az én problémám, hanem egy új entitás gondja, a "miénké".
Azóta kicsit megnyugodtunk, mert mindketten érezzük a másikon, hogy komolyan gondolja a közös terveket. Én változatlanul adnék még időt, mert fontosnak érzem ezt a kapcsolatot az életemben, A egy igazán érdekes és izgalmas személyiség, ráadásul olyan karakter, akivel örömmel lennék - jelen tapasztalataim alapján - hosszú távon is. Igyekszem nem elvakult lenni - a nyári kalandok után például észreveszem mostanában, ha észrevesznek. És néha igazán vonzó nők teszik ezt, ami nagyon jól esik. Egyszerűen nem állok bele semmibe aktívan, mert élvezem a mostani helyzetet és kapcsolatot, és mellette nem vágyok másra. Na meg aztán, bele sem férne már végképp más az időmbe.
A tervezőirodában
Napról napra épülünk és szépülünk, ami a munkahelyet illeti. Az asszisztensem le volt betegedve egy hétig. Tanulságos hét volt, mert a nagy csendben szélsebesen tudtam haladni, azonban fáradságos volt olyan apró bizbaszokkal foglalkozni a nagy, komplex projektek mellett, amiket más esetben egyszerűen lepasszoltam volna neki (Rendelj egy ezt, szerelj össze egy amazt, kérlek...).
Megérkezett az első külsős, ipari megbízás egy ismerősön keresztül. A megbízásra készült javaslatokkal tartottam egy prezentációt az ismerős, a gyárigazgató és a saját cégünk tulajdonosa előtt. Nagyon hasznos tapasztalatokkal gazdagodtam, és mellette tele voltunk jó visszajelzésekkel. Mind én, mind a főnököm látja így, hogy komoly és értékes munkát végzek - legalábbis magamhoz képest - valamint képesek leszünk végre talán új lábakat növeszteni, ami nem kismotoralkatrész lesz, hanem valami frissebb téma.
Mellette a kismotoros területen is terjed ki az ismeretanyag, tényleg szinte minden nap tanulok valami újat. Én lennék elvben a tervezőiroda vezetője, és féltem is, hogy nem lesz előttem mentor, példakép akitől hasznos inspirációkat kapva fejlődhetnék. A cégcsoporton belül azonban megtaláltam az emberemet, akitől heti rendszerességű eszmecseréink során számtalan új inputot kapok. Jövő héten meglátogat minket, amit már nagyon várok.
Hobbi, zene
Cselló és egyéb vonós hangszerekre alkalmazható hangszedőt tervezek. Lassan haladok, és persze nem segít, hogy minden homemade egyenesen a hangszedő tekercselésétől kezdve az egyszerű áramkörig, amivel a hangszín- hangerőszabályzást és a három különböző hangszedő jelének keverését oldom meg. Fáradságos munka, de szórakoztató.
Mellette az ipari programozós projekt is lassan tova-tovadöcög. Szinte fáj a code-review a néhány napos kihagyások után, de egyszerűen nem találok több időt...
Életemben először most végre billentyűsként is szerepet kapok egy zenekarban. Klasszikus rockzene, ami nem a fő irányvonalam, de tapasztalatot szerezni és a horizontot kitágítani a zenében jó lesz.
Végül...
Bátran ki merem jelenteni, hogy boldog vagyok. Hosszú évek óta nem voltam ennyire gondtalan (háhá, nincs többé egyetem, és igen, ez a gondtalanság már az A-val történő találkozás előtt is megvolt). Nem vagyok maradéktalanul elégedett sem a munka, sem a magánélet, sem a hobbik tekintetében, azonban most minden területen egy jó irányba történő mozgást figyelek meg. Egyszerűen épül a kis világom, és napról napra jobban tetszik.
