Majd babrálok ám veled ki hát én - I. rész

Akire a legtöbbet gondolunk...

Gyönyörködj az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit!

Felkelsz reggel és az érintése jut eszedbe legelőször. Valami türelmetlen bizsergés a mellkasodban, hogy leülj vele szemben, valamit szeretnél megtudni, most azonnal és nem tűrhet halasztást, valamit este félbehagytatok, a gondolatok elalvás előtt nem hagytak nyugodni. Éjjel felébredtél pár percre és az álom élménye is arra emlékeztet, mint a lemezjátszó, amikor megakad, olyan volt az álom, mint ha órákon át csak ugyanaz motoszkált volna benned s nem hagyott nyugodni.

Munkába menet már túl vagy az első érzelmi reakciókon és egész úton csak ez jár a fejedben, magadban helyre teszed. Indokok, érvek cikáznak a fejedben de majd csak később reagálhatod le. Lehet azt mondani, hogy Ő a szíved királya, királynője, bár néha semleges és igazából annak kéne lennie. Vibrál ide-oda az eszköz és a társ között. Van egy kis félretett pénzem, ezt most ráköltöm.

Nemrég járt nálam egy ismerősöm, kicsit több annál. Én is kötődöm hozzá, mert eszembe jutnak a gondolatai ha olyan szituációba kerülök. Az is eszembe jut, ahogy kimérten de az orrom alá fogja majd dörgölni, hogy látod én mondtam előre
Kérdeztem tőle mit tennél ha rájönnél, hogy megcsal a feleséged?
Nem hitte el, hogy megtörténne, de ha mégis akkor szarok rá, vegyen nekem egy jó videokártyát és annyi, mehet amerre lát.

Azt nem tudom elhinni róla, hogy ennyire érzéketlen lenne, inkább a férfiasságára színészkedik rá úgy gondolom, valahol mélyen nagyon is szereti a társát, nem csak megszokásból kötődik hozzá, mégis elleplezi, gyengeségnek tekinti az érzelmeit. Olyan helyzet ez mikor valaki a sérelmein felháborodva adja elő, hogy ő mennyire megmondta a magáét, majdnem megütötte, a keze is lendült egyet, ahogy a szájával jelezte a gyűlöletet. Persze nagyon jól tudom, hogy csak színészkedik, valójában neki szólt be egy jellemerős, aki utólag nem dicsekszik azzal, hogy ő mennyire megmondta, hanem a környezete terjeszti róla, tudják, hogy eléggé durva jellem és ha nem tetszik valami szó nélkül belever egyet a fejedbe. Legalábbis ezt mondják róla.
Tudom én is miért mondta oda a végén azt a videokártyát, meg mehet amerre lát.
Összetörne, jobban megviselné, mint bárki mást. Van neki lelke, azzal gondol rá.

Nehéz eldönteni, hogy ki a szíve királynője, királya, Vibrál ide-oda az eszköz és a társ között. De azt biztosan tudom, hogy a számítógépére többet költ. Állandóan arról beszél, tervez, elgondolja, mint ha már megvolna, ez ám a megcsalás.

Szerintem lélekben, legbelül gondolva erősebb, mint ha megtenné csak. Mert az ember meg van csalva és csak arra figyel, amit tesznek, a cselekedet, ha már megtette.
De előbb kigondolni kell, az van előrébb, gondolatban már többször is megtette, aztán rászánta magát. Utána jött a lelkifurdalás.

„Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az õ szívében. …”

Rangsorolom magamban, hogy kire gondolok a legtöbbet. Van feleségem és két gyerekem. Napjában többször is gondolok rájuk, de eszembe jut az is, hogy ébredés után, mint valami türelmetlen bizsergés a mellkasomban, hogy leüljek vele szemben, valamit szeretnék megtudni, most azonnal és nem tűrhet halasztást, valamit este félbehagytam, a gondolatok elalvás előtt nem hagytak nyugodni. Éjjel felébredtem pár percre és az álom élménye is arra emlékeztetett, mint a lemezjátszó, amikor megakad, olyan volt az álom, mint ha órákon át csak ugyanaz motoszkált volna a fejemben.

Leülök elé, gépies mozdulattal bekapcsolom, végtelennek tűnő idő, amíg bootol, bejelentkezés, levelező, böngésző, fene ezt a Linuxot, vibrál ide-oda az eszköz és a társ között, megadja kéréseim.

Ha már számítástechnika, egyik fórumos kollégánktól rendeltem egy cipőt, amiért cserébe 2db pendrive-ot postáztam és kérdezte, hogy mi van?

''Üdv! Megjött, köszönöm szépen, minden faszántos, akár ha rám öntötték volna
remélem te is beleférsz a pendrájvba ''