Harmadik rész 3/3
Egyelőre csak az számít komoly embernek, aki a tudományhit, a hittudomány vagy egyéb eszmerendszerek sokoldalú tételeit úgy forgatja, hogy azok végül legalább a földi fehérjevilág valamikori feltétlen végét bizonyítsák, de legalább sugallják. Szerintem ez a végbizonyosság is luxus a megmaradásunkért folytatott küzdelmünkben. Ebből a szempontból lehet-e azonos hatású a feltétlen véges és a feltételes végtelen folyamat feltételezése?
Rendszerem hibáit, fantazmagóriáit keresem, s mindenképpen jó, hogy segítséggel is. Az első hibaforrás az információ fogalma. Én a világunk hatalmas szövevényét és a szövevény egyes részei közötti kapcsolatokat, az objektumok saját belső kapcsolatait az afrikai eredetű Ubuntu világnézet szellemét is figyelembe véve, a szövevény kapcsolatainak legkisebb elemét, a jelet is információnak tekintem. A természeti törvények és pl. az emberi ismeretek, kapcsolatok is hatalmas összefüggő jelsorozatok. Információként való minősítésüknél közömbös, hogy melyikük nagyobb, bonyolultabb, erősebb, tartósabb. A lényegük azonos: dimenziótalan jelcsoportok. Nemcsak sugárözönben, hanem jelözönben is élünk.
A jel fogalma eleve feltételezi a jeladót és a jelfogót. A természeti törvényeknél jeladóként a lehető legáltalánosabb fogalmat, az Összes Információt jelöltem, jelfogóként pedig az Összes Információ számunkra releváns részeit, a Vákuumot, valamint világunkat, a Fizikumot és annak végtelenül kis részeit vettem. Ez utóbbiak a dialektika szabályai szerint belső ellentmondásuknak megfelelően rendszeresen átcsapnak fizikai létükben eleve meglévő ellentétébe, a nemfizikai létbe, azaz a Vákuumba, majd vissza. E végtelen forgásuk közben a Fizikumban és a Vákuumban szerzett újabb és újabb információktól összességükben fejlődést produkálnak. (Tudom, hogy a változás és nem a fejlődés a divatos kifejezés, de nekem a tudat - az ember és az emberiség - önpusztító képességének (azaz értelmének) kialakulása és az önpusztító képesség féken tartása a fejlődés abszolút bizonyítéka.) A „saját ellentétbe való átcsapás” dialektikai kifejezés egyébként ebben az esetben engem halványan emlékeztet arra, hogy a fizikában egyes objektumok reakciólehetőségei között említik az önmagukkal való reakciót is.
A fizikum nélküli információra már van fizikai kísérleti példa: „…a kvantum-teleportáció kísérleti megvalósítása, amelyben a fizikai állapot egy időre csupán információ formájában létezik”, amit a (#757)-ben már idéztem Polónyi Jánostól. Őt annyiban nem értem, hogy az Einstein-Podolski-Rosen típusú korrelációt mozgó detektorokkal ellenőrző kísérlet (lásd (#755)) értékelésekor „a komponens kiválasztás információja” kifejezést használja, utána viszont ugyanezt a jelet nem tekinti információnak.
A második nagy hibaforrás a fizikába való belekotyogásom. Szinte követhetetlen számomra az eredmény és interpretáció kavalkád (még nem is számítva a brit tudósokat, akinek jelmondata egyébként példamutató számomra: még képlékeny, de már közölhető.) Tőlük, Eftichios Bitsakistól, Földesi Tamástól, Molnár Eriktől és még közismert nagyobbaktól is sokat tanultam, de a vallásosok között nem találtam Teilhard de Chardin Emberi jelenségéhez mérhető fizikai tárgyú írást. A materializmus, aktív korának utolsó szakaszában már a haláltalan emberiségről vezércikkezett (Aczél György, Népszabadság), Gorbacsov az Átalakítás és új gondolkodásban a halhatatlanság elvesztéséről ír a két nagyhatalom orbitális pusztító képessége miatt (tudhatta, hiszen ő volt az egyik hatalom feje). Miután Gorbacsov elintézte az egyik hatalmat (a saját birodalmát), mert - ahogy írta – belátta, hogy az emberiség egyetemes érdekei megelőzik a proletáriátus érdekeit, nyugodtan feltételezhettem a tulajdonképpen tetőtől talpig materialista női tulajdonságokkal bíró Összes Információt, akit persze talpáról visszafordítottam a fejére, látva, hogy létünk ma már csak a fejünkön – tudatunkon – áll vagy bukik.
Hibaforrás még a matematika, az informatika stb. Reméltem, hogy e fórumon tisztán szakmai szempontból rám reccsentenek, ha olvasnak, s ha közelítéseim során melléfogok vagy valamiféle Gödel-gödörbe vagy egyéb logikai csapdába esek. Gondoltam, itt nem vádolnak meg komputerizmussal vagy mi a szösszel, mert tudják, hogy az informatika műveleti fogalomkészlete ott van az emberi mindennapokban is, csak más szavakkal vagy még névtelenül.
A Kopernikuszi fordulatot idéző példáidról is eszembe jutott, hogy hasonló babérokra törés gyanúja terhelhet, mert szerintem nem a Fizikumból (anyagból és társaiból) kell magyarázni az információt, hanem fordítva: információból magyarázható helyesen a Fizikum, ami mindenestől mozog időkvantumonként a Vákuumba és vissza. Képtelenség,de: eppur si muove...meg panta rei… a fizikai létünk egésze egy ütemre mozog részeivel s a mozgások pedig újra meg újra keletkeznek. (Mennyit vitáztak a keletkezésen a klasszikusok!) Ezt a csiki-csukit nehezebb megemészteni, mint annak idején a Föld forgását és a Nap körüli keringését, de hátha unokáink mosolyogni fognak azon, aki nem a tudható újat, hanem inkább a látható régit hiszi azért, mert nyilvánvalónak tartja, hisz’ látja, hogy folytonosan itt vagyunk, s tudja, hogy az Összes Információt pedig még senkise látta.
Azt régóta tudjuk, hogy a Fizikum jelenségei – akár anyagok, akár nem anyagok - mozognak. A következő lépcsőfok nekem már csak az egész Fizikum együttes mozgása lehetett. Ráléptem. Innen szemlélődve próbálom megérteni, miért kerülöm ösztönösen a tetszetős „téridő” kifejezést. Mintha a tér esetében a fizikai létünk szaggatottságának más lenne az elvi-gyakorlati jelentősége, mint az időnél. A Vákuumon innen éppen azért van időnk, mert rendszeresen átcsapunk a Vákuumba. Azt gyanítom, hogy nem lehet pontosan ugyanezt mondani a térre, mert a Fizikum tere folytonos, csak a pulzálásunk szabdalja granulátummá nekünk. A tér is fizikai tulajdonságokkal bíró információcsoport, így az átcsapásoknál sem merülhet fel a semmi létének gyanúja.
Feltételezésednél, a közismert dolgok összekeverésénél tehát nagyobb a vétkem: előre megfontol szándékkal megkerültem az objektumpengető húrelméleteket és megpendítettem az egész Fizikumot Ebben az értelemben a feltételezésem non plus ultra húrelmélet: kezdettelenül egy húron pendül időkvantumonként egyszerre a Fizikum minden objektumával egyetemben s ezeknek a pendüléseknek több funkciója is van: tőlük van abszolút objektív időnk s terünk, tőlük van a fejlődés és a mégis rendezettség. Tőlük van valahol a ma még sötét memórium, amiből majd megtudhatjuk, mi történt a múltunkban. Mert az Összes Információ nem irigy: hagyja, hogy amit ő tud, tanulja meg Lehetősége, az emberiség is, fejlődve, azaz megfelelő ütemezéssel. Kár, hogy mindez aligha írható le egyenlettel.
Az informizmusom tudományhit, de a tudomány szerény eligazítást ad sötét anyagról és energiáról, ezért természetesen nem tudok fizikai tulajdonságokat felsorolni róluk, akár memóriumot alkotnak, akár nem. A jósolt infórium és memórium között már az első írásomban (#745)-ben különbséget tettem: az előbbi olyan fajta információegység, ami az ismert (és még nem ismert) fizikai tulajdonságokat veheti-veszi fel, az utóbbi pedig a „háttértároló”, ami sosem lesz írható, ma még nem is olvasható, tehát nem fizikai jelenség, sosem kerül a Vákuumba. Mégis, evilági képződmény ez a speciális emlékmű annyiban, hogy az eseményrögzítésre, majd a Fizikummal kompatibilis visszajátszásra szolgáló tömege, energiája és ezek világbővítő hatása egyre nagyobb. Növekedése természetes, hiszen minden időkvantumban egy világnyi eseménytömeg kerül bele dimenziós energiástól, s léte egyidőtlen a Fizikummal.
Az infórium létezése mellett szól a már említett kvantum-teleportáció kísérleti megvalósítása, amelyben a fizikai állapot egy időre csupán információ formájában létezik (#757).
A memórium létezése számomra abból a régóta vitatott, de szerintem nyilvánvalóan helyes tételből következik, hogy a semmi nincs, tehát az egyszer létrejött információk mindenképpen megmaradnak valami módon a Fizikumban. A közöttük való rendteremtést és azt, hogy a megmaradt információknak funkciójuk van, az Összes Információról – a Fizikumot látva - merem feltételezni. Az Összes Információ, a Fizikum és a Vákuum kezdettelenségét már a (#745) alatti első írásom legelső bekezdésében rögzítettem.
