Hirdetés

Aktív témák

  • Vikthor

    nagyúr

    2004/7/24

    Ahogy azt előre láttam és éreztem. Ma délelőtt feljött az Ildikó és ha nehezen is kezdtünk bele, de vhogy csak elkezdtünk beszélni róla. Először azt hittem be fog vallani vmi, pl. a Balatonnál felszedett vkit, de nem ez állt a dolog mögött. Aztán kimondta, hogy nem szeret többé. De, hogy miért? Kérdeztem, hogy van vkije, de nem volt a válasz. Akkor mit csináltam rosszul? Nem adtam meg mindent, ami tőlem tellet? Passz. Erre sem tudod felelni. Rákérdeztem, hogy a Balatonnál ''ráérzett'' a buli és a diszkó ízére? Erre azt felelte, hogy igen, vmi olyasmi. De én már többször is mondtam neki, hogy a kedvéért én szívesen elmegyek bárhova, aztán lehet még én is jól érezném magam, de erre sosem került sor. A Szigetet, meg lőhettem, mert arra úgysem jött volna el, mert nem olyan zenét játszanak ami tetszik neki. Na ekkor kattantam be egy kicsit, mert tudtommal a sziget nem csak a rockról és a metálról szól, hanem tök buli más helyek is vannak azon kívül. Ennyit sem lehet megtenni egymásért? Hát én nem ilyen vagyok, ebben tuti különbözünk egymástól.

    És még azt is mondta, hogy a 3 év az valójában csak 1 volt, amikor itt is lakott nálam! Ez qrva szarul esett. Meg hogy nem én vagyok az igazi. Akkor eddig csak játszott velem? Én komolyan mondom, legutoljára akkor érzékenyültem el, amikor elvesztettem a matchboxomat még az oviban talán. De vhogy most is előjött, erre nem vagyok büszke. Nemrég küldött sms-t, hogy ne csináljak semmi hülyeséget és legyek jó! Ennyit tudott még hozzáfűzni. Ebéd után összepakolt és az összes cuccával elkísértem a Pesten élő rokonaikhoz. Most már csak 1-2 fénykép van róla, az egyiken az áll, hogy a 1,5 éves fordulónk alkalmából sok szeretettel, örök szerelmed: Ildi. Most ezekkel mit kezdjek? Az ilyen emléktárgyakkal ti mit szoktatok csinálni, amihez már nem fűződik kellemes emlék? Most dobjam ki a kukába?

    Nem tudom mit fogok most magammal kezdeni, de kell nekem egy kis idő míg újra bele tudnék vágni egy ilyenbe. Pontosabban nem egy ilyen kapcsolatra vágyom, hanem tényleg egy olyanra, ahol mindenki elfogadja a másikat úgy ahogy van. És a szépet meg a jót látják egymásban. Bár lehet ez túl optimista megközelítése a dolgoknak. A legjobb az lesz, ha egy kis zenét hallgatok és elgondolkodok rajta, hogy most tényleg én lennék a hibás vagy hol szúrhattam el? Kinyomtattam a naplóm első oldalát, de nem volt rá kíváncsi, pedig semmi titkolnivalóm nem volt előtte. Én mindig őszinte voltam hozzá. Még azon gondolkozom, hogy adjak neki egy kis időt és lehet hogy visszajön, de az elég gáz lenne nem? Mert az ilyen játék ezen a téren vhogy nem a legszerencsésebb. Na ennyi mára, remélem elfelejt majd hamar és én is kiheverem a dolgot.

Aktív témák