Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • nomotmo

    csendes tag

    Nyolcadikban kezdtem nagyon elhagyni a tanulást. Két kedvenc tárgyam a Kémia és a Fizika volt. Hetedik év végén Kémiából 5-ös (én voltam az osztályban a legjobb és legszorgalmasabb ebben a tárgyban, másból sosem tudtam), Fizikából dicséretes 5-ös lettem. Igazából a Kémia volt az, amit jobban szerettem. (a tanárt is nagyon szerettem)

    Nagyon fájt, hogy nem kaptam meg a dicséretet belőle. Talán itt kezdődött minden. Én nem is tudom, hogy mi történt velem. Mindenből rontottam, örültem, hogy nyolcadik van, végre elmehetek erről a "szar" helyről, szánalmas kis hülye lettem így visszagondolva. Szuper osztályom volt nyolc éven át szuper osztályfőnökkel. Mindenkivel "leépítettem" a kapcsolatomat, nem tudták, hogy mi történt velem.

    Nyolcadik év végén 3-as lettem Kémiából, ez nagyon fájt, de csak magamnak köszönhettem. Hát, ez megint rontott a helyzetemen. Fizikából megint dicséretes ötös lettem annak ellenére, hogy négyeseim is voltak, nem mindig írtam házit. Ezt a két tárgyat értettem/ tudtam olyan szinten, ahogy elvártam magamtól. Egy nagyon rossz iskolaválasztás után újabb egy év szívás következett.

    Csupa olyan gyerek, aki utál tanulni. Ez szakközép volt, nyelvi előkészítővel. Az ottani osztályfőnök tanácsolta, hogy jobb lenne, ha elmennék egy gimibe. Így is lett, ez úton is köszönném neki, hogy nem maradtam ott. Most tartok ott, hogy a hülyegyerek korszakom elmúlt, újra úgy szeretnék élni, mint nyolcadik előtt. Ha nem megyek nyelvi előkészítőre-ami semmit sem ért az osztály összetétele miatt-most tizedikes lehetnék. Mindegy ez van.

    Most újra úgy szeretnék mindent, ahogy eddig volt. De nem tudom hogyan. Nem tudom, hogy eddig hogy csináltam. A mostani suliban, 3-as lettem megint Kémiából, és nem értek semmit. Semmit! Ami eddig ment, most nem megy. Ezért is kértem a segítségetek.
    Boccs, ha értelmetlenül fogalmaztam.

Új hozzászólás Aktív témák