Röviden:

Ő két külön folyamatot (tekinthetjük akár két ismeretlenes egyenletnek is) akar egy lépésben megoldani, ami nem fog menni tekintve, hogy a két ismeretlen közben egymásra is hatna, így csak külön-külön állíthatók be a saját referenciájukhoz. Tehát először a monitorát kell kalibrálnia a ColorMunki Display segítségével, utána pedig a képfényező gép szenzorát mondjuk egy ColorChecker Passporttal.

Hosszabban:

"Nem hallgat senkire, mert ő tanult fotózást, ezért ért hozzá, más meg nem ért."

Akkor működne ( de csak az adott hőmérsékleten illetve ISO értéken), ha a kép készítésének időpontjában a helyszínen a fehéregyensúly és a megvilágítás erőssége pontosan ugyanaz lenne, mint a monitorjának a fehér pontja és fényereje, plusz az utómunkázó helység világításának a fehéregyensúlya és fényereje, ahol a tesztábrát lefotózza. De mivel a Nap nem ugyanazzal a WB-vel és egy szobai lámpa erejével világít plusz a környezeti hőmérséklet sem állandó, így tehát alapból "mission impossible lvl1000".

"A további pedig, hogy fotóslaborban csináltatja a papírképeket, ahol -szerinte- szabványos színekkel dolgoznak, ezért amit a képernyőn lát, ugyanazt fogja papíron is visszakapni."

Laborból akkor fogja színhelyesen visszakapni a képeit, ha a labor referenciája szerint dolgozik. Az pedig labortól, géptől, papírtól függően D50 (5000 Kelvines műfény), D55 (5500 Kelvin, ez a délelőtti és a kora délutáni napfény fehéregyensúlya) vagy D65 (6500 Kelvin, ez a déli napfény fehéregyensúlya és a webes tartalmak sRGB standardja is egyben). Ő ezzel a túlbonyolított próbálkozással csak egy egyedi, semmivel sem szabványos profilt készítene magának: kizárólag nála néznének ki jól a képek.

"Azt gondolom, hogy a CmD-hez mellékelt szoftvert sem tudja majd használni, mert nem arra találták ki, ami neki kell."

Valóban nem: keveri a szezont a fazonnal. A CMDisplay egy koloriméter, ami csak saját fényforrással rendelkező dolgok (pl. monitor, projektor) vizsgálatára alkalmas, mivel nincsen saját fényforrása. Ha ő valamilyen fényforrással megvilágítja a valamilyen tesztábráját, akkor (eleve nem az eredeti fényviszonyok szerinti megvilágítást kap):

- korántsem biztos, hogy a fényforrásának a fényereje a referencia szerinti megvilágítást biztosítja (ugye a színek a megvilágítás függvényében is tónust váltanak) - innentől már fals az eredmény,
- korántsem biztos, hogy a fényforrásának a spektruma a kellő helyen és intenzitással fedi le a referencia kártya színeit - innentől már fals az eredmény...

Hogy gyakorlati példát mondjak: az energiatakarékos és L.E.D.-es lámpák CRI értéke (<98%) használhatatlanul alacsony: a spektrális képük zöldben úszik. Vagy a neonok 50 Hz-es zöld / lila villódzása is meghamisítja az eredményt...Viszonyítási alapként mondom, hogy a ColorMunki Photo vagy Design (ugyanaz a hardverük) spektrók beépített fényforrásának spektrális fedése 400-700 nm közötti, az i1Pro spektróé pedig 380-730 nm között van. És már ez a minimálisnak tűnő, mindössze 50 nanométeres eltérés is különbségeket ad (ha nem is nagyot).

Ha tanácsolhatom és megfogadod: addig ugorj ki a zuhanó repülőből, amíg teheted! Mert a végén minden a Te hibád lesz.

Örök érvényű szabály, hogy segíteni csak annak lehet aki maga is akarja.

[ Szerkesztve ]

Weboldalam: http://karpatisandor.hu