"...az automatikus fényerőszabályzást a csoda Eizo-k mennyire kezelik jól?"
A DUE-t tudó Eizóknál nagyságrendileg kisebb a kijelző egyes részeinek a referenciától való eltérése, már a szemmel érzékelhető határon belül van (műszeresen azért még kimutatható). Nélküle még kívül esne rajta.
(#1901) Hmmm1: "A fényerő csökkenése szerintem nem egyenlő a nagy mértékű színromlással."
Először is azt döntsd el, hogy a referenciához hű, vagy neked tetsző eredményt akarsz látni? Ha az előbbit (mert pl. munkaeszközöd az adott monitor, TV, laptop, nyomtató, telefon, tablet, projektor - igen: ezeket mind lehet kalibrálni), akkor kénytelen vagy a megjelenítődet bekalibrál(tat)ni és a szabályokat betartva nézni. Ha az a lényeg, hogy jól nézzen ki, akkor csuklóropogásig széttekerheted a beállításait, viszont ne csodálkozz, ha nem látsz dolgokat a képen pedig ott vannak, vagy mondjuk ami eredetileg piros volt az nálad lilában jön elő... 
"Telefonon is ritkán veszem ki az Auto beállítást és mégis elég komoly ígyis a szín meg minden."
A színérzékelés szubjektív dolog: ami neked tetszik nem biztos, hogy másnak is, de ugyanígy fordítva is igaz. A színek elmászása pedig egy létező jelenség. ahogy öregednek a monitorok, úgy változik meg a bennük lévő alkatrészek tulajdonságai. Pl. a neoncsőé, ami a világításukat biztosítja: idővel csökken a fényerejük és ezzel párhuzamosan elmászik a fehérpontjuk (általában besárgulnak) - ha nem korrigálod őket kalibrálással, akkor pár év alatt a közelében nem lesz a valóságnak az, amit látsz rajta. Nemrég kalibráltam egy ismerősöm két egyforma monitorát: gyári beállításokkal az egyiknek láthatóan jóval kékebb és kontraszttalanabb volt a képe mint a másiké. Kalibrálás után szemre egyformák lettek (ez volt a lényeg, mert fotófeldolgozásra kellett neki).
"A profilozgatás primkó gány megoldás - persze lehet szükséges olykor, sajnos."
Pont annyira primkó és gány megoldás, mint egy autónál a motorütem behangolása. Mit szólnál, ha az autód minden második méteren lefulladna? Úgy is eljutnál vele A pontból B-be, csak jóval lassabban. Szerintem jóval idegesebb lennél (a monitoros problémához képest), mire odaérnél. Szóval a monitoroknál is a felhasználók elégedettségének növelésére van a kalibrálás. Szerencsédre nem 100% a hasonlat, mert a monitor működik kalibrálás nélkül is, max. nem tetszik amit látsz.
"Amúgy nem tudom mire fel mondod ezt, ha kimondottan arra a hozzászólásra amire válaszoltál, akkor nem értem, elolvastam, nem volt fröcsögő vagy ilyesmi, de ok mindegy."
"Basszák meg hogy nem raknak a monitorokba is külső fényérzékelő szenzort. Egy szaros telefonba meg van és még a kép is jobb rajta, miközben nem az az elsődleges célja."
Nem vagyok egy nyelvtannáci, de még a primkó is erősen megkérdőjelezhető kategória. Kérlek tiszteld meg a fórumot azzal, hogy nem hányod tele virtuálisan! Ha még úgy is próbálunk segíteni neked, hogy láthatóan nem akarod elfogadni a választ, amit a kérdésedre kaptál.
(#1902) scarbantia: "A fényerő beállítással pedig tudnak elmászni színek, mivel sokszor a háttérvilágítás eleve nem ugyanolyan fényt ad különböző fényerőn."
Pontosan, főleg, hogy a két szabályzós (brightness + contrast) LCD monitorokon a működési elvükből adódóan (a világítás fényereje állandó, a folyadékkristályok pedig annyit engednek át belőle, amennyit a vezérlőfeszültségük által keltett elfordulásuk enged) a "brightness" valójában a "contrast"-ot állítja, a "contrast" pedig a "black level"-t (a fekete szintet). A gyakorlatban tehát a "contrast" állításával csak rontani tudunk a fekete szinten.
"Persze ma már a LED-el jobb a helyzet..."
A L.E.D.-ekkel nem jobb a helyzet, hanem más. Na jó, kicsit valóban jobb, mert kevesebbet fogyasztanak, stabilabban működnek, kisebb a bemelegedési-stabilizálódási idejük, viszont a színképük sávos, ami más jellegű problémákat vet fel. Plusz a PWM-es szabályzásuk az arra érzékenyeknek fejfájást illetve szemfájást okozhat...
"...de a kontraszt, színlépcsők végei, stb. igencsak elveszhetnek."
A statikus (hardveres) kontrasztátfogás ugye a panel által átengedett max. fényerőtől és a fekete szinttől függ (az egyszerűség kedvéért most eltekintünk a szoftveres alapú trükköktől, mint a dinamikus kontraszt és a zónadimmelés a direktledes paneleknél). A kalibrálás első fázisában beállítjuk a megjelenítőn a kellő fényerőt és meghatározzuk az ebből adódó kontrasztátfogását (a fekete pont ugye adott), majd ehhez hozzáadva a három színcsatorna kiegyenlítését tudunk tovább menni és ekkor kell a szín együttfutáson a legkevesebbet módosítanunk a LUT-ban. A színlépcsők végei akkor sérülnek, ha a világítás az alacsony CRI értéke vagy az eltolódott fehér pontja miatt nem képes leképezni az adott színt, vagy ha a kontrasztlépcső olyan alacsony, hogy nincs elég fényerő a megvilágításához.
"Valami nagyon intelligens elektronika kell, ami a fényerő állítással a LUT-ben is kotorász valamit, és figyelembe veszi a változásokat. Ilyet talán az Eizok tudhatnak, de erre én is kíváncsi lennék."
GOTO #1. 
Weboldalam: http://karpatisandor.hu
(Automata szenzor nem egyenlő színromlással. A fényerő csökkenése szerintem nem egyenlő a nagy mértékű színromlással. (Telefonon is ritkán veszem ki az Auto beállítást és mégis elég komoly ígyis a szín meg minden. Elég jól kezeli a fényerőt. Pedig milyen pici az a szenzor 
(Volt hogy filmnél se vettem ki és mégse éreztem sötétnek a képet, és még a szemnek is jó) A profilozgatás primkó gány megoldás - persze lehet szükséges olykor, sajnos.
Nem. A profilkészítés az egyetlen professzionális megoldás arra, hogy tökéletesen színhelyes képet kapj. A "primkó gány megoldás" az, hogy majd szemre megmondom, meg addig nyomkodom, amíg (látszólag) jónak nem tűnik.
Elnézést! 
