Miután bekerültem egy gyülekezetbe, és unom, hogy igazából nem vagyok megtért hívő, év végéig adtam magamnak időt. Szóval most konfirmációs felkészítőre járok, cikkeket olvasok a témában, a lelkészt kérdésekkel bombázom...
Mivel témába vág, leírom tapasztalataimat.
-Kereszténység és történelem. Jó, ez bizonyított, hogy Jézus élt, ami oké, a kérdés, hogy feltámadott-é? Erről még nem láttam videót a youtube-on.
(mert ha feltámadott akkor igaza van a keresztényeknek...)
Erre közvetett bizonyíték lehet a kereszténység léte. Miután Jézust keresztre feszítették, a tanítványai nyilván feladták a dolgot. Aztán nemsokára mint állat kezdték terjeszteni a dolgot meg titokban gyülekezeteket alapítani.
-Bűnbeesés. Erről pont ma volt szó konfin. Kissé elvontabb a dolog, mint hogy bűnös vagy, vaze!
Szóval amit a ker. állít: az ember eredetileg Istennel összhangban élt, az ő parancsát követve, békében és nyugalomban. De szabad választása volt ebben (piros kapszula, ajtó a sarokban, tudás fája...). Szóval inkább hátradőlt, kinyitott egy sört, Isten meg egy felé meredő középső ujjat látott
(a többit tudjuk. önzőek vagyunk, öljük egymást, mindenki hülye csak én vagyok repülő, ÉS közben tudjuk, hogy hát ezt mégse kéne.)
Tehát a bűn az az eltévelyedés, a "magam feje után megyek" játék, a többi sz@rság ennek a következménye.
-Jézus. Hát igen. Végül is le lett írva, mi a dolog lényege.
-Ítélet. Ez tényleg egy jó kérdés, mi lesz a Jézus előtt éltekkel és azokkal, akik nem ismerik????????????????????
-Tudomány. A tudomány e világ megismerését szolgálja, a vallások az e világon túliakét. Két különböző dolog.
Kivéve a teremtéstörténet. Nyilván szimbolikusan értendő, és az üzenet a lényeg: "a világot Isten teremtette, és neki köszönhető, hogy mindaz benne van, amit ma láthatunk."
-Megtérés. Ez egy érdekes téma. Sokan térnek meg csak úgy. Csomóan úgy, hogy ateisták, és jobban utánanéznek a dolognak. Csak hogy rákontrázhassanak, és rájönnek, hogy hoppá... Szóval itt lehet valami.
-A kereszténység mint vallás. Baromi jó hatalmi forma, mindannyian tudjuk, milyen szép hierarchikus egyházak és agymosó szekták épültek ki, szent szellemmel, nyelveken szólással, ördögűzéssel, kézrátételes gyógyítással és barátaival. Igaz, minden vallásból jó hatalmi formát építettek ki.
Én reformátusok között vagyok, az teljesen könnyed és baráti. A katolikusok is azok egyébként, főleg talán mára, a szektások durvák. Térítenek 24/7.
-A kereszténység mint hit. Van valami egyébként, ami a hit mellett szól. Az igazán hívő emberekben van valamilyen megmagyarázhatatlan rendíthetetlenség.
Szerintem ha valaki hívő (keresztény, másokkal nem volt dolgom), az meglátszik rajta. Van benne valamilyen önzetlen tisztaság, nyugalom. Látszik, hogy az életében talált értelmet és célt.
Ez szerintem fontos. Sok hívő (cserkészek, gyülekezet) és nem hívő között mozgok, és van különbség.
Egyébként van két kirívó kategória:
-a "nagyon hívő": ő az aki összevissza ugrál, "jesuslovesyou" minden irányba, állandóan vidám, boldog, és térít ezerrel.
-a "tudja-hívő": ő nem ugrál, csak teszi a dolgát. Sokszor nagyon karizmatikus személyek, és látszik rajtuk, hogy ez mozgatja őket legbelül, ez ad nekik erőt.
Összegezve: mint külső (beépült ) szemlélő azt mondom, a kereszténység jó dolog. Célt és boldogságot ad, erővel ruház fel. De a kérdés, hogy mondjuk egy zsidó vagy mohamedán nem érzi-e ugyanezt?
Mondhatjuk, hogy "szegény agymosott fószerek fürdenek a saját kis rózsaszín boldogságukban." Szerintem nem az a lényeg, hogy igazuk van-e, hanem hogy hiszik, hogy mindez igaz.
Jelenleg hányok a gondolattól, hogy "hiszek", és hányok az ellenkezőjétől is. Maradok a kettő között, és már nem sokáig.
Specs: Ryzen 7 5800X, 48Gb RAM, RTX 3060Ti 8Gb, Fedora Linux | Kawasaki ER-6F 2006