Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vakegérke

    félisten

    válasz Nordic #7 üzenetére

    Ugyan, ne szabódj. Jók a képek, köztük az is, aminek tartalma kétséges számomra. :K

    Aki harcművészetet tanul, gyakorol, annak meg kell szoknia a szenvedést is. Le kell küzdeni a fájdalmat, a test tiltakozását. Idővel az elme úrrá lesz a testen, amely egyre acélosabbá válik, és egyre inkább aláveti magát az elmének, akaratnak.
    No persze láttam buta embereket is, akik fokozatmentesen akartak nagyot virítani, aztán végtagtörés lett a dologból, vagy mentő vitte el őket.

    Alázat, hit szükséges a harcművészethez, és a mester feltétlen tisztelete.
    A mester jobban tudja, mint te, hogy mire vagy képes. Ha ő azt mondja, hogy kirúgod a falból "azt" a téglát, akkor ki tudod rúgni.
    No persze, ha nincs benned alázat, hit, és a mestered általi tisztelet, akkor nem. Talán meg sem próbálod.
    De ha tiszteled a mestered, és persze megvan benned a hit, és képes vagy megalázkodni a kihívás ereje, mondhatnám hatalma előtt, akkor rúgsz, mert rúgnod kell.
    A tégla sértetlen, és toporogsz féllábon, gyűlik a könny a szemedben, mert fáj, nagyon fáj.
    A mester csak annyit mond:
    - Tudom, hogy képes vagy rá. Ha nem akarod végrehajtani az utasításom, soha nem győzöd le önmagad. Rúgd ki azt a téglát, vagy menj haza.
    Másodszor is nekirugaszkodsz, és lehet, hogy nem sikerül. Ordítanál a fájdalomtól, de nem szabad, maradni akarsz.
    A mester egy szót sem szól, rád sem néz, és ez a legrosszabb, amit megélhetsz.
    Némán szenvedsz, és minden keserved benne van a következő rúgásban. Törik a tégla, és örömmel veszed tudomásul, hogy a mester elégedett.

Új hozzászólás Aktív témák