Új hozzászólás Aktív témák

• total90 támogató

  #12

  #8 erer1000

  2017-11-02 07:45:26

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  total90

  támogató

  LOGOUT blog

  #8 erer1000

  Akkor az emberek egy része is az... szanaszét szarnak, szemetelnek és sok van belőlük.

• Ed3r_X_ nagyúr

  #11 2017-11-01 13:25:26

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Ed3r_X_

  nagyúr

  Imádom a galambokat. Amikor sétálok és tehetem mindig viszek nekik valamit. A sztori szomorúan érintett, sajnálom szegény párát.

• Dhampir félisten

  #10 2017-10-31 23:33:20

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Dhampir

  félisten

  Minden tiszteletem a madarakat is szerető embereknek, imigyen Mister_X előtt is megemelem kopottas cilinderemet.

  Emlékeim szerint Bohumil Hrabal: Macska-maszkabál, ​avagy gyónás feloldozás nélkül című könyvében ír meghatóan a galambokról is.

• orion1025 őstag

  #9 2017-10-31 18:20:03

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  orion1025

  őstag

  Nálunk nem is olyan régen volt galambos sztori... Történt egyik este, hogy párom jött be a kutyákkal, és a harmadikon lakó hozott le egys galambot, hogy ne az ő erkélyükön legyen az éjjel. Ez olyan 18:00 magasságában volt, én nem is tudtam az esetről, de olyan 21:00 körül került szóba, mikor láttam páromon, hogy kicsit furcsa, ekkor mesélt az esetrél, és hogy mennyire sajnálja szegényt, mert csak gubbasztott, de egy karton dobozba belerakta. Le is b@sztam ahogy kell, mondtam neki, hogy rögtön hozza be, elő is szedek egy régi tengerimalac ketrecet, ami amolyan karanténnak volt fenntartva, így csak porosodott. Mondta, hogy nem merte említeni a dolgot, hogy hozzuk be, mert félt a lecseszéstől, de hiába csak egy galamb, én ott nem hagyom, pláne a lépcsőház előtt, ahol hemzsegnek a macskák...

  Szóval madárka behoz, ketrec előkészítve, berakáskor viszont megláttuk, hogy mindkét lábán van egy-egy gyűrű. Szám leolvas, majd egy kis keresgélés, legfőképp azt, hogy mit is adjunk a galambnak, ami nem szemét, de ez másnap délutánig meg lett oldva, illetve az itatása. Másodlagos volt a gyűrű számával foglalkozás, de meg lett találva a "tulajdonosa", mellyel kapcsolatban rengeteget telefonáltam az országban több felé is, hogy a gazdájához is eljusson a híre, hogy még él. Mint kiderült egy versenyen volt, csak eltévedt, elvileg Eger volt az úticél, de Szombathely lett belőle. Másnap kapott prémium eleséget, nem kevés pénzért, illetve olyan üveg tálat, amit nem tud fellökni, és rendesen tud belőle inni. A befogást követő második napon eléggé élénk volt, így ekkor már biztos voltam benne, hogy nem beteg, csak elfáradt az 1000km-es út során. Egy hétig dekkolt nálunk, rengeteg telefonálgatás után el is lett engedve, mert látszott rajta, hogy mehetnék tört rá, de még két napig itt kalézolt a háztömbnél, mert délutánonként láttuk feltűnni. Próbáltuk lecsalogatni, hogy még egy kicsit vendégeskedjen nálunk, de nem jártunk sikerrel, így csak reméljük, hogy hazaért.

  És mit tanultam ebből? Azt, hogy ha csak egy mezei galamb lett volna, akkor is megkapta volna ezt a bánásmódot, de az emberi suttyóságot sosem fogom megérteni. Próbáltam eljutni a jogos tulajdonosához, de egyre inkább azt kezdtem érezni az érintett személyeken, hogy le sem szarják egy madárka sorsát, így az elengedés fájdalmasabb volt ennek tudatában. Aztán arra is rájöttem, hogy ő csak egy statisztika, egy szám, senkit nem érdekel, hogy mi lesz vele egy ilyen táv alatt, és érthetetlen ez az egész "hobbi", vagy "mesterség", vagy minek nevezzem... Ettől függetlenül pozitív élmény volt, egy kezes kis jószággal, és sajnálnám ha valami baja esett volna az elengedés után, de ezt már sosem tudom meg.

• erer1000 őstag

  #8 2017-10-31 11:16:58

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  erer1000

  őstag

  LOGOUT blog

  A galambok kvázi repülő patkányok.

  Undorító ahogy vastagon össze szarnak mindent és 5 méterenként van belőlük

• mephi666 nagyúr

  #7 2017-10-31 08:25:59

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  mephi666

  nagyúr

  true story: 10-15évvel ezelőtt, amikor még szüleimmel laktam, egyszer hazahozott anyukám egy sérült szárnyú galambot, amit az utcán talált... az volt a terv, hogy pátyolgatja, hátha rendben jön... másnap meggondolta magát és finom leves lett belőle

• janeszgol félisten

  #6

  #4 Mister_X

  2017-10-31 08:23:28

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  janeszgol

  félisten

  #4 Mister_X

  Lehet megevett valamit, amit nem bír megemészteni. Amúgy tévedés az, hogy a galambok igénytelenek lennének. Az utcaiak azok, de nem csak olyanok vannak.
  Én haza vittem volna, bár nem sok értelme lett volna. De nem tudtam volna ott hagyni. Én amúgy megsajnálom az ilyeneket és napokra rossz kedvet ad az ilyen esemény.

• voyager4.4 senior tag

  #5

  #4 Mister_X

  2017-10-31 08:07:59

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  voyager4.4

  senior tag

  #4 Mister_X

  Nagy szíved van. Nem sok ilyen ember van manapság. Minden tiszteletem a tiéd.

• Mister_X nagyúr

  #4

  #3 pulyka jocó

  2017-10-31 00:07:01

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Mister_X

  nagyúr

  #3 pulyka jocó

  He's gone Most értem haza, ugyan úgy fekszik a pizzásdobozon (behúzta azért a szárnyait és a lábait), de már hullamerev.

  Nem fogok megsiratni egy galambot (de tényleg, nem, nem fogom elővenni a zsepit a mellényemből és a szemem is a kontaktlencse miatt izé..), de sajnálom. Jól esett volna, hogyha még élne, hoztam is neki erre az esetre tortilla chipset és egy műanyag tálkácskát, amiben vizet kapott volna.

  A fogaskerekek azért beindultak, egy képregény fejezet formájában kap még sztorit.

• pulyka jocó senior tag

  #3 2017-10-30 21:51:44

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  pulyka jocó

  senior tag

  Hasonló volt nálunk is. Legfelső emeleten lakunk panelban, és egyik reggel mikor mentem ki a lépcsőházba, egy galamb volt az egyik gerendán (azt kell tudni hogy gerendák vannak a plafon alatt). A plafon viszont tiszta vér volt, meg a madárnak hiányzott a fél feje Próbáltuk letessekelni, kis kaját kirakni neki, de semmi nem használt. Par nap múlva hazajöttek a szomszédok, másnap reggelre a galamb eltűnt, és egy nagy vértócsa volt a padlón...
  Mindenesetre kíváncsi vagyok hogy mi lesz a ,,tiéddel".

• Retro11 senior tag

  #2

  #1 Gdi

  2017-10-30 18:45:23

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Retro11

  senior tag

  #1 Gdi

  (#1) Gdi: Ezen a hozzászóláson akkorát nevettem..

  Egyébként pedig a bejegyzés írójának jár a kalap emelés, szép gesztus.

• Gdi senior tag

  #1 2017-10-30 18:43:00

  Új Válasz

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  

  Gdi

  senior tag

  Iroda 6. emeleten, nagy ablakokkal. A frászt hozzák rám amikor nekirepülnek. Volt fél évig egy nagy szárnyas lenyomat kívül egy ilyen eset utan, most karácsonyra kapóra jött volna, tiszta angyalka formája volt.

Új hozzászólás Aktív témák