Elindult mókutyka, hogy
párt keressen, szépet,
megjárt sok vidéket,
látott sok-sok népet.

Kérdezgette, van e mókuty,
méghozzá szép lányka,
és ha igen, ha látta valaki,
árulja el, hol, merre látta.

Vállat vonogattak, nagyot legyintettek.
Méghogy mókuty lányka? Mi kellene ennek?

- o -

Erdő mélyén mókuty lányka
bánkódik, hisz nincsen párja.
Elege van, csomagol már,
tág a világ, tág a határ.

Akárhova, el innen, el!
Kora reggel már útra kel.
fáradt szegény már estére,
lefekszik egy fa tövére.

- o -

Itt a reggel, a madarak jó hangosan jelzik,
fa tövében két mókutyka lassan ébredezik.
- Jé, hát te meg ki vagy? Hogy kerültél ide?
- Páromat keresem. Nem lehetnél az te?

Hamar megegyeztek, tetszettek egymásnak,
búcsút is intettek az öreg tölgyfának.
Mentek mókutyka lány otthonos odvába,
amely őket persze szeretettel várta.

- o -

Csókoltatnak mindenkit, épp tervezik, hogy meglátogatják az otthont csemetéikkel együtt.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)