Új hozzászólás Aktív témák

• #10 Apollo17hu őstag

  Új Válasz 2013-06-23 04:33:12 #10

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Apollo17hu

  őstag

  Szia!

  Van még egy nézőpont, amit érdemes figyelembe venni, ha segítőkészségről van szó.

  Korábban én is hozzád hasonló cipőben jártam, de egyetemen az oktatók a tárgyak követelményeinek ismertetésekor mindig hangsúlyozták a csoportos munka értékelését. Ez azt jelentette, hogy a félév végén leadott - érdemjegybe beleszámító - csoportos (3-5 fő) munkáknál meg kellett határoznunk, hogy ki mennyiben járult hozzá a feladat elvégzéséhez. Természetesen a csoportban mindig akadt valaki, akinek "fontosabb dolga akadt" a közös munkába történő besegítéskor. Mivel a hozzájárulás meghatározása pozitív irányban csak minimálisan tudta módosítani a kapott érdemjegyet, ezért általában mindenkit ugyanolyan súllyal tüntettünk fel.

  Negyedévre jutottam (ill. jutottunk néhány évfolyamtárssal) el arra a szintre, hogy egy srácot - akit csak a legelső és az utolsó szemináriumon láttunk (egyébként e-mailben tartottuk a kapcsolatot) - közös megegyezéssel "kinulláztunk" a csoportos munkában. Ki kell emelni, hogy nekünk ettől lényegesen nem lett jobb az értékelésünk (neki viszont annál rosszabb), korábban és később sem találkoztunk vele.

  A srác félév közben azzal mentegetőzött, hogy dolgoznia kell egyetem mellett, ezért nem tud bejárni szemináriumra, és besegíteni a csoportos munkába.

  Miért nulláztuk ki mégis? Mert megértettük, miért tartották az oktatók fontosnak az egymás közti értékelést:
  - nem kötelezte senki arra, hogy egyetem mellett dolgozzon (ha tényleg időhiányban szenvedett, választhatott volna másik, kevésbé "melós" tárgyat),
  - amíg mi az egyetemi tárgyainkra készültünk, ő a szakmai karrierjét építette,
  - de az is lehet, hogy egyszerűen csak lusta volt és inkább az egyetemi bulikat preferálta.

  Ami viszont a legfontosabb: kapott egy olyan leckét, amitől talán valamelyest pozitív irányba változott a hozzáállása. Biztosan szemétládának tartott minket, de az ilyen embereknek muszáj néha koppanni, különben azt fogják hinni, hogy nekik mindent lehet.

  A túlzott segítőkészség egy altruista viselkedésforma, azt jelenti, hogy mások feladatát végzed el, saját szabadidődet csoportosítod át másokhoz. A te erőforrásaidon élősködnek, amit csak a legritkább esetben viszonoznak. A "köszönömök" is mehetnek a padlásra...

Új hozzászólás Aktív témák