Új hozzászólás Aktív témák

  • Egon

    nagyúr

    válasz bkercso #46 üzenetére

    De ezt nem ma kezdtük. Nézd meg az irodalmunkat: régen is csak a kesergés ment.

    Nézem, és nem látom... :U A Himnuszt leszámítva. De ha már Himnusz: ugyanazon szerző egyáltalán nem kesergő, konstruktív, a mai napig aktuális, előretekintő gondolatai:

    Kölcsey Ferenc - Huszt

    Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
    Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
    Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
    Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
    És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
    Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
    Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
    Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

    "Bonyolult kérdésre egyszerű választ keresni helyénvaló, de ritkán célravezető megoldás" (Wayne Chapman)

Új hozzászólás Aktív témák