A téma folytatása: a megelőzés. Arról ugrott be, hogy tegnap túráztunk: a Normafától a Jánoshegyi kilátóig végig olyan köd volt, hogy az orrunkig sem láttunk: mindenen állt a víz. Az átlagosnál nagyobb páratartalomban a következő szabályokat érdemes betartani: egyrészt a fotóstáskát minél rövidebb ideig és minél kisebb nyílással tartsuk nyitva, másrészt amennyire lehet párnázzuk ki újra felhasználható Silica zselével vagy gyönggyel (amiket a cipők mellé csomagolnak az semmit nem ér, mert egyrészt egyszer használatos, másrészt amire a cipő a vásárlóhoz kerül már megszívta magát az átlagos levegő páratartalmából is). Az újrafelhasználhatót sütőbe kell tenni meghatározott hőmérsékleten és ideig: ettől kiszárad és visszanyeri a páraelszívó képességét. Másrészt a pára mindig akkor csapódik le, amikor felmelegszik egy felület: amikor bevisszük a fotós felszerelést a párából / hidegből a melegbe, akkor legalább 1 órát hagyjuk zárva a táskát, hogy lassan és fokozatosan legyen ideje átvenni a környezeti hőmérsékletet: ezzel minimalizáljuk a páralecsapódást. A másik fele az éjszakai (csillag) fotózás, főleg hidegebb évszakban vagy éghajlaton: ilyenkor akár zúzmara is ráfagyhat a vázra és az optikára, ezért vízhatlanul be kell bugyolálni és az optikát melegíteni (pl. autós hajszárítóval, vagy ilyen kesztyűbe tehető, kémiai alapon működő cuccal, amit ha megtörünk akkor 1-2 órán keresztül meleget ad), hogy ne párásodjon be.

Meg amit szintén nem írtunk le, mert triviális: beázás gyanúja esetén a kártyá(kat) is ki kell venni és, ha van akkor az órának és a memóriának a gombelemét is (Egyes vázakban ez a rendes akku ajtaját kinyitva egy pöcök benyomásával kipattintható tálcában vehető ki. Más vázakban egyáltalán nincsen, és megint más vázakban csak a váz szétcsavarozásával távolítható el: pl. 5D3).

Amúgy ki emlékszik a Moncsicsire?

[ Szerkesztve ]

Weboldalam: http://karpatisandor.hu