(Mondjuk, ha figyelembeveszem, hogy május 3. óta volt négy hétvégém, amikor nem fotóztam lagzit (kettő júniusban, amikor a kisebbik kisgondwana született), és az egészet görgetném magam előtt, mint egy galacsinhajtó bogár, akkor xarban is lennék rendesen, mert három hét múlva már három lagzi kikorrigálása sorakozna. (Augusztus elején 1x sikerült megcsúsznom egy lagzival hétközbeni egyéb fotózások miatt, szopacs volt a következő hétfő, amikor 4000 kép kikorrigálása várt rám).
Persze, van egy fogalom (végülis az egész lagzifotózós business-modell más itt), ami Magyarországon nem létezik, az az esti képeladás. Ha itteni lagziban magyarországi vendégek vannak, akkor ilyenkor csak néznek, mint borjú az új kapura - meg vannak még apróságok, amikről nagy statisztikai valószínűséggel kiszúrom a magyarországi vendégeket az itteni lagzikban)

Szerk.: ki emlékszik még két hónap múlva, mi történt lagzitájt? Mondjuk, ilyen szempontból a főnököm tartja nálunk a rekordot, amikor még negára dolgoztunk, szombati lagzi után hétfőre már úgy összevesztek a fiataljai, hogy elváltak, soha nem jöttek el a képekért (az elmúlt tíz évben összesen két végülnemfizetős esetünk volt csak).

[ Szerkesztve ]

... megy a csiga hazafelé ... (One World One Dream One More Thinkpad, Please [ o] )