Hirdetés

2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Hozzászólások

(#20) Cifu


Cifu
nagyúr

@TK36: "A különféle országokban különféle meghatározások születtek a távolságokra, ám végül 1929-ben létre hozták az egységes nemzetközi tengeri mérföldet " - nem kapkodták el.

Nem volt egyszerű, mert ugye mindegyik ország a saját tengeri mérföldjét tartotta etalonnak. Ezek után el lehet gondolni, hogy milyen eredmény volt az SI mértékegységek elterjedése - és az, hogy a mai napig ugye jó pár országban nem térnek át rá, csakmertazért....

"Az idő mérésére homokórát használtak, a táv pontosabb meghatározására pedig a kötélre adott távolságonként csomót kötöttek." - akkor a hajózási sebesség elnevezése erre vezethető vissza?

Pontosan, lásd angol Knots (kn) is.

"A felfedezések korában a tengerészeti térképek értéke hatalmas volt," - meg háborús időkben is?

Nyilván, de ha belegondolsz, Kolumbusz sem háborús idők miatt indult el nyugatra az Atlanti-óceánon át. ;)

"A következő nagy lépés a navigációban a szextáns megalkotása volt a XVIII. század közepén, amellyel az égbolt kiválasztott elemének (ez lehet a Nap, a Hold, bolygó vagy csillag) a horizonttól bezárt szögét lehetett pontosan meghatározni." - hajón nem volt olyan egyszerű és nagyon pontos a mérés.

Értelemszerűen nyugodt vizeken lehet igazán pontos, háborgó tengeren meg hozzávetőleges. De mint említettem, a Szextáns cirka 1 tengeri mérföldes pontosságot tesz lehetővé - megfelelően pontos tengerészeti almanach segítségével. Utóbbi talán nincs annyira kihangsúlyozva, de ezek is nagyon fontos elemei voltak a pontos helymeghatározásnak.

biztos, hogy nem pontatlansága?

Biztos. :)
És ez még mindig sokkal pontosabb volt, mint a térkép, légsebesség, óra, iránytű segedelmével meghatározott pozíció. :)

"Pontosan emiatt viszont a nagyhatalmak egymással szembeni bizalmatlanságuk miatt saját rendszert akarnak. " tehát volt a hidegháború, majd az enyhülés; és akkor most mi is van? Kíváncsi leszek ha Észak-Korea is kimerészkedik a világűrbe, akkor mi lesz ott?

Valahol nyilván paradoxon, hiszen a Galileo rendszer legnagyobb támogatója Franciaország volt - mégpedig noha hivatalosan civil célú használatra, de ugyanakkor a katonaság erőltette a teljesen saját rendszert (akkor még élt a NAVSTAR-GPS esetében az SA). Miután az SA-t kikapcsolták, továbbra is saját rendszert akartak, igaz, felmerült először, hogy plusz műholdakat küldenek fel, amelyek a NAVSTAR-GPS frekvenciáit használták volna, csak pontosabb jelekkel. Ekkor szóltak az Egyesült Amerikai Államokból, hogy azért ezt nem kéne (hiszen így elvesztik az irányítást a GPS rendszer felett, ami azért nem tetszett nekik).

A BaiDou szintén érdekes mellékág, hiszen Kína először szeretett volna Galileo-hoz csatlakozni, beszállni a programba 2003-ban, de az EU / ESA tökölődése (Amerikai nyomás (nemzetbiztonsági érdekek, részben Kína ellenében), EU tagállamok alacsony hajlandósága a program finanszírozására, stb.) miatt kiszálltak 2006-ban, és létrehozták a BeiDou-t. Amely előbb működött, mint a Galileo...

India és Japán a regionális navigációs rendszerüket szintén első sorban katonai célra szánták...

Észak-Korea messze van attól, hogy akár regionális navigációs rendszert kiépíthessen. Rakétatechnológia szintjén még mindig a Szovjet / Amerikai 1950-es évek végén, 60-as évek elején hozott szinten van csak... Megfelelő pontosságú és minőségű atomórákat nem tud gyártani, kapni meg macerás (India is Európából szerezte be a sajátjait....).

@Lenry: vannak témák, amiket nem lehet 140 karakterben kifejteni, még ha vannak országok, amelyek vezetői nem is képesek egyszerre többre.

Már 280 karakter a Twitter üzenet limitje tavaly novembertől. ;)

Cikk hossz kérdéskör: Ez régóta téma, én is jobban szeretem a hosszabb cikkeket, ha nem tudom végigolvasni, majd visszatérek később felkiáltással. Viszont abban is van valami, hogy sokakat fáraszt a hosszú cikk. Szépen lehet látni, hogy a több oldalas cikkeknél az olvasók egy része már nem lapozza végig az anyagot. Tessék, egy random cikkem:

Az első oldal értéke nem mérvadó - rányomnak sokan, majd megállapítják, hogy őket ez nem érdekli, nem olvassák tehát tovább - ezzel nincs semmi baj.
De azért érdekes, hogy a második és az utolsó oldal számai között közel egy ötödös különbség van, ez az a réteg, akit még valamennyire érdekelné a téma, de sokalja a cikk hosszát.
UnA is ezért javasolta, hogy vágjam a hosszú cikkeket több felé.

A mostani Szovjet / Orosz űrprogramos cikk is olyan, hogy más blogok / oldalak egy-egy epizódnak (pl. Gagarin űrrepülése vagy Nyegyelin-katasztrófa) szánnak egy-egy bejegyzést, és még így is nem ritkán rövidebb egy olyan bejegyzés, mint amennyit én írok az adott témáról. Ők sem ok nélkül teszik...

Ez ilyen melyik kezemet harapjam meg kérdéskör. Egyértelmű, hogy nem vagyunk egyformák, és amíg egyesek a hosszú cikkeket szeretik, mások számára fárasztó egy 50 ezer karakteres logout bejegyzés, és inkább félbehagyja, nem olvassa el. Lehetne rálegyintenem, hogy ez az Ő bajuk, de a másik oldalról meg onnan is meg lehet közelíteni, hogy ha talán rövidebbre vágom, akkor több emberhez jut el.

Jelenleg azt tervezem, hogy ezt az olyan 40-50 ezer karakteres hosszt próbálom tartani - noha épp a Szovjet űrprogram második részénél bajban vagyok - konkrétan cirka 95 ezer karakter, alapvetően készen van, de nem nagyon van szívem szétvágni kétfelé, mert úgy érzem, hogy így ebben a formában alkot egy egészet. De abban is biztos vagyok, hogy sokan nem olvasnák végig, pusztán a hossza miatt...

[ Szerkesztve ]

Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.