Hirdetés

Aktív témák

  • _Volkovy_

    nagyúr

    válasz P.H. #4475 üzenetére

    Azt az utat ismerem, én az andrási úton laktam.
    Én egyedül vettem ki azt a lakást, mondom hogy semmi ismerősöm nem volt.. A lakótársak gondolatától a hideg kirázott, mindig is volt külön szobám, pont most kezdjek el osztozkodni?
    Amióta a giminek vége van, azóta csak sodródom mindenfelé, de semminek nem látom értelmét. Csak annak, hogy adott pillanatban az ember jól érezze magát, ne vágyjon többre mint ami már megvan. És ne legyen a saját tárgyai rabja. Úgy kell élni, hogy ha másnap leég az egész ház, vagy ellopnak bármit, vagy simán csak eltűnik, akkor ne érezd úgy, hogy az életed omlott össze. Ezek csak tárgyak.. Ha túlságosan aggódunk miattuk, az élvezeti értékük is elveszik. Gimi alatt azzal hitegettük egymást a volt barátaimmal, hogy elmegyünk egyetemre/főiskolára, és lesz diplománk. Ehhez képest mindenki otthagyta félévkor a sulit, és otthon tengődünk. Van, akinek elmegy az esze, van, aki lemegy alfába és az élet értelmén meditál.
    Mostanában egyre gyakrabban nézem meg a Pink Floyd-tól a falat. A filmet. Valahogy hangulatom van hozzá.
    Most járok egy tanfolyamra, valami logisztikai ügyintézői dologra, de őszintén az se dob fel, szinte semleges vagyok azzal kapcsolatban is. Mintha kívülről látnám a világot.. Mintha nem lennék része. Megőrülök? Az lesz a vége?

Aktív témák