Nálam sajnos a "már amikoron" van a hangsúly. Mivel eléggé elmentek a nagyjából adott nézetes, egyre nyíltabb játékok világába, már ritkán jön valami, ami ebből jobban kilóg. Korábban változatosabb volt a kínálatuk. De ez nem csak az ő kritikájuk, egyszerűen megnőttek a fejlesztési idők, sokkal több stúdió kellene a régi tempó tartásához. Annak idején az id 7 év alatt jutott el a Wolf 3D-től a Quake 3-ig, most ennyi idő alatt jó, ha a Naughty Dog összehoz valamit, ami nem remaster.
Az Unchartednél voltam úgy, hogy három rész után egy negyedik már nem hozott annyira lázba, hogy rávessem magam, a Horizonnál ez az első közben jött el. Túl komoly a sztori a könnyedség helyett, túl hosszú a játék, így jobban feltűnik, ha a főszereplő karaktere kevésbé hiteles. Nyilván Aloyt nem Dantéhez (DMC) vagy Marióhoz fogom mérni, ha 100 órában kell hallgatnom drámázni, kommentálni. És nyilván a játékmenetnek is nehezebb hosszabb távon szórakoztatónak maradnia. Amúgy szeretem a hosszabb játékokat is, de könnyebb megcsömörlenem tőlük, ha nem nyújtanak a világ vagy a mechanika szintjén nekem bejövő extrát.