üdv mindenkinek!
az elmúlt hét kedden vették ki a garatmandulámat, előtte nagyon sokat nézegettem a komment-eket, most szeretném én is megosztani a tapasztalataimat.
borzadj el, 65 éves férfi vagyok, finoman szólva állítólag ez nem a legideálisabb kor erre a műtétre.
előzmények: kb 3 éve vannak izületi fájdalmaim, derekam, hátam, csuklóim, térdeim, könyökeim stb. nagyon fájnak. irány a reomatológus, hát sajnos megöregedtünk (ő volt vagy 80) örüljek hogy nem tolókocsiban ülök így ő. Hm, lehet, hogy igaza van, dehát a csuklóm a gerincemtől? morfondíroztam. fájdalomcsillapító, fizikoterápia, viszlát. szinte ezzel egyidőben sebek jelentkeznek a fejbőrömön, nem gennyes, nem fáj, nem viszket, dehát mégis...irány a bőrgyógyász, valami kence sebek el, egy hónap múlva sebek vissza, de mostmár többen, antibiotikumos kence, sebek el, majd vissza, mostmár fájnak és viszketnek. bőrgyógyász ismét, kenet vétel az egyik sebből, analizálás, eredmény: nincs külső fertőzés, belül nincs rendben valami.Javaslat: góckeresés! fogászat negatív, urológia negatív, orr-fül-gége szemrevételezéssel negatív. gégész orvos vegyünk kenetmintát a mandulából, én jó vegyünk. másnap telefon, baktérium van a mandulámban. megjegyzem eddig azt sem tudtam, hogy van mandulám, sosem volt vele bajom. ez idő alatt a vérsüllyedésem 50-60 kozott volt.
vissza a gégészhez, dobjuk ki őket, így ő, tudod kinek és tudod mikor, így én, persze csak magamban. hazamegyek, morfondírozok, tanakodok, ez így csak nem jó, kellene még teniszezni, úszni, kerékpározni, futni, kertet ápolni, úgy mint eddig, dehát a fájdalamak miatt ez így nem megy. vissza a gégészhez, jó dobjuk ki, de mi van ha máshol van a panaszok okozója és nem a mandulában. csinálunk egy próbát, 10 nap antibiotikum kúra, ami blokkolja a baktériumot, ha múlik a panasz, akkor tuti a mandula a hunyó. negyedik napon sebek elmúlnak, fájdalmak enyhülnek. bravó. idópontegyeztetés, kedden reggel éhgyomorra jöjjön. megyek, gyors vérvétel, szobámban átöltözés, műtőköpeny, egy injekció a karomba, a fene tudja mi az és ballagjak a műtőbe,
még előzetesen kértem az orvost, hogy altatásban csinálja, erre ő, ha nagyon akarom rendben, de ő nem javasolja, más a műtéti technika altatásban, lassabb és fájdalmasabb lesz a gyógyulás. úgy tettem mintha érteném és mondtam, hogy ő tudja. nos irány a műtő, rajtam kívül ketten vannak bent, na mondom ezek most lefognak, lekötöznek, kifeszítenek, kipeckelik a számat stb.ezzel szemben halál nyugodtan kérik, hogy üljek le egy székre, kezeimet tegyem a combjaimra és mindig az csináljam amit mondanak. bejön a főorvos, az egyik műtős a hátam mögé, finoman megfogja a fejemet,a másik a főorvos mellett áll, később adogatja a műszereket a dokinak. nem jópofáznak, de halál nyugodtak és alapjába véve kedvesek. érdekes módon ez a nyugalom rám is átterjed, teljes lelki békében várom a fejleményeket. lidokain spray, 3-3 injekció mindkét oldalra, na kezdjők. "elóször a jobb, nagyon jó, most hall egy reccsenést, ok. most elkötjük az ereket, köpjön, nézzük a balt, hű de ronda, vágjuk, kötjük rendben kész." nagyjából ez volt az orvos monológja, egymáshoz nem nagyon szólnak, ismerik egymás gondolatát, talán nem ez az első műtétjük, az egész kb 10-15 perc. mehetek a szobámba, a műtős megtörli egy vizes kendővel az arcomat, a szobába a várón keresztül kell menjek, gondolom ha véresen meglát az a mintegy 25 ember, aki ül a váróban, azonnal mind hazamegy. szobába nővér jeges tömlőt tesz a nyakam köré (ez nagyon jó), stabil oldalfekvés, nem nyel, nem köp, semmit sem csinál csak csorgatja a nyálát. (épületes dolog) két óra eltelik jön egy fájdalomcsillapító tabletta és két liter tea, ezt igya meg kb két óra alatt. az első korty rossz, a második mégrosszabb, de aztan ha nem is fájdalom mentesen de megy. ma semmi kaja nincs így a nővér, nem is kéne, így én.6 óránként cataflam, éjszaka rendben, másnap pépes kaja és inni, inni, inni. rendben megy minden, fájdalom elviselhető, éjszaka rendben, másnap kifli, sajt, joghurt, leves, tej, és inni, inni, inni. főorvos naponta belenéz a torkomba, nagyon szép, minden rendben pénteken haza, fekszem, pihenek, nehogy bevérezzen, iszok eszek, fádalomcsillapító kell, de mostmár csak 10 óránként, nem vagyok lázas, nem is voltam, kilencedik napon vagyok a műtéttől és úgy tünik minden rendben,
még annyit, hogy életemben először voltam kórházban, és csak most éreztem, hogy mit jelent, hogy a dokik és a nővérek emberszámba vesznek, látszik, hogy tényleg érdekli őket, hogy hogy vagyok és nem csak gépiersen végzik a dolgukat.
ősszességében én azt hiszem, hogy mint oly sok minden egy ilyen műtét átélése is fejben dől el. mindenkinek azt kívánom, hogy hasonló kezekbe kerüljön, ha műteni kell, egyértelműen kibírható. hogy mindez hol? nos gyula város, megyei kórház, operátor dr márk györgy osztályvezető főorvos. nem púderozok senkinek, még egyszer nem kell kivenni a mandulámat.
üdv:
gyú bá'