A jelek szerint nem vagy tisztába azzal, miért is veszélyes szárnyvégi Sidewinderekkel repülni a Gripent. Röviden-tömören: a szárnyvég alulméretezés áldozatául esett. Magának a Sidewindernek a tömegét simán elbírja. Viszont ott vannak a Rolleronok. Amik ha fel vannak szerelve csúnyán berezgetik a szárnyvéget. Akár pár tíz így lerepült óra után repedhet a szerkezet (a svédek találtak is ilyen gépeket)! Szóval néhány készültségi riasztás, és szárnycsere... A C/D szárnya némileg meg lett erősítve, de még mindig hurka.

A Sidwinder (és úgy általában az amerikai rakétafegyverek) nagyon jól viselik a repülést. A legtöbb légigyőzelmet olyan rakétákkal érték el Egyiptom, Szíria, Irak és Szerbia felett is, amelyek már akár többszáz órát függesztve voltak és repültek. A Magig 2 esetén jól hangzik az 50g-t túlterheléshatár (amit kb csak a hajtómű teljes tolóerejének elérésének pillanatában és magaslégkörben bír, egyébként max 25-30g-t), csak ugye 25 óra repülés után már szinte használhatatlan. Orosz fegyverekre ugyan ez igaz. Az amerikaiaknak az volt egy időben a legnagyobb problémájuk a Sparrow-val (és mint kiderült a kezdeti változatok emiatt voltak alacsony hatékonyságúak), hogy 60-80 repült óra után elhangolódott a vevőjük. De nem probléma, megoldották, hogy a hordozó gépről újra lehessen hangolni. És mindjárt megugrott a hatékonyság 5-7%-ról 70% felé... Még a többszáz órát repült példányoknál is.

A Sidewinder nem elavult. A mi verziónk sok tekintetben jobb, mint az M (csak ezt mostanában divat lett elhallgatni). És akkor ott van az AIM-9X, mint napjaink egyik legjobb képességű IR irányítású légiharcrakétája.

Az AMRAAM (és szinte minden ami nem Sidewinder gyökerű) más téma. Nincs Rolleron, nincs vibráció. Függeszthető lenne a szárnyvégre, ha nem lenne útban a sínbe épített RWR... Tervezési okosság.