Új hozzászólás Aktív témák

• #38874 DRB senior tag H-Zol #38873

  Új Válasz 2025-04-28 14:11:37 #38874

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  DRB

  senior tag

  válasz H-Zol #38873 üzenetére

  Köszi az együttérzést, a többieknek is természetesen és én is együtt érzek veletek! btotyi fórumtárs betett két képet, na az nagyon megérintett. Tudom, egy idő után az ember elengedi a kisbarátját(bár én teljesen soha nem fogom), illetve beletörődik a veszteségbe, dehát nem is tudok mást csinálni, muszáj mert belebetegszik az ember. Én hajlamos vagyok ilyenkor nagyon megtörni, az előző kutyámnál is megtörtem, most meg még jobban, de valahogy kikeveredek belőle, sokat segítenek a barátok, meg ti is azzal, hogy írtok. De most perpill az még elvesztésénél is jobban nyomaszt(vagy inkább nagyon fáj), az amit írtam is, hogy lehet, hogy nem jó csináltam amit csináltam. Megyek a napokban, lehet ma, az állatorvoshoz, hogy beszélgessünk egyet, elmond majd mindent, mi is történ pontosan, illetve azon bizonyos utolsó napot hogy látja ő, muszáj tudnom, ha hibáztam akkor is. Nagyon jóban lettünk pár éve a dokival, amikor is rengeteget voltunk nála. Akkor(is) nagyon rosszul volt a kutya, több orvos is kezelte, vészhelyzetben kénytelen voltam egy másik, közeli állatorvoshoz vinni(többször is), szerencsére rendesen ellátták ott is, de a jó ellátás ellenére is az volt az egyöntetű vélemény, hogy jó esetben is csak hónapjai vannak hátra. Azután sikerült úrrá lenni a betegségén(mitrális szívbillentyű elégtelenség), bár nem gyógyult meg, ebből nem is lehet, de gyakorlatilag tünetmentes, stabil és teljesen jó állapotba került. Persze kapta a szűkséges gyógyszereket(szerencsére mindenből a minimumot, sőt egy idő után még annál is kevesebbet), meg egy kiegészítőt(valójában ez segített), és így még több mint 4 és fél évig együtt lehettünk, most sem az a betegség lett rosszabb. Amúgy nem csak azért lettem vagyis lettünk(merthogy a kiskutyám is bírta a dokit, sőt az asszisztenseket még jobban, mindig megsimizték, meg persze ment ölbe amikor csak ottvoltunk) jóban az állatorvosunkkal, mert milliószor ottvoltunk, hanem mert egy nagyon rendes és jó doki, meg jó ember, mindent megtesz a beteg kutyákért vagy bármilyen kisállatért, sőt a gazdiknak is segít, ha úgy hozza a sors, hogy kell a támogatás nekünk, kicsit munkamániás is, és mindezek mellett még igen korrekt pénzügyileg is. Természetesen az asszisztensekre is vonatkozik mindez, ők is olyanok mint a doki.
  Totál hihetetlen, de valami történt velem, láttam egy videót egy kiskutyáról, örökbe lehet fogadni. És hát elgondolkoztam a dolgon, nem tudom miért, még nem engedtem el a kisbarátomat, sőt igazából teljesen soha nem is fogom tudni elengedni, de ennek ellenére valami történt velem ez alatt a csak négy nap alatt, nem tudom, talán kicsit emlékeztet is az én kiskutyámra, meg olyan kis gyámoltalan, és kéne neki egy jó gazdi, aki szereti és vigyáz rá élete végéig. Uhh az most azért az eszembe jutott, hogy ha itt lenne a kiskutyám és hazahoznám ezt szintén igen csak pici kutyát, hát rettenetesen mérges lenne rám, a kis jövevényre meg morogna meg minden, de aztán biztos, hogy megbarátkozna vele, és boldogabb lenne mint egyedül, és egy idő után már le sem lehetne állítani játékot, ez biztos. Jaj nem tudom mit tegyek, ilyen még nem történt velem... Ki is borultam megen, asszem megyek beülök a kocsiba és nekiindulok világnak, mert itt az újabb hullámvölgy. Nem vagyok ilyen érzelgős, kivéve ha kutyáról van szó, gyakorlatilag elvesztettem már az egész családomat, pl. az édesanyámat nagyon korán(épp hogy ötven éves volt), de még attól sem törtem meg ennyire, mint most.
  Köszi a támogatást, sokat segít! És írjatok még, bármiről is!

Új hozzászólás Aktív témák