És a nagytesója Szombathely -Pécs viszonylatban rengeteget utaztam vele..Igaz szhely-ről az első megállóig........28 km-ert letekert 22 perc alatt! Ez bizony ma sem gyorsabb átlag!
Mint kényelem,mint gyorsaság terén jobb a fennt emlitett Bz-nél....Mikor megláttam az Öbb -féle Railjet-kombinációs szerelvényeket ,rögtön ez a tipus ugrott be! He nekünk 30 éve már megvolt.De ezt sem tudtuk(tudták )megbecsülni.Napjainkban már kivonva a forgalomból titulus illeti őket Kár!

Az MDmot sorozat a MÁV részére gyártott (eredetileg) hatrészes könnyű mellékvonali motorvonat poggyászmotorkocsija. A MÁV az 1960-as évek végén modernizálni szerette volna a mellékvonali járműparkját, mivel akkor ott még zömmel gőzmozdonyok, illetve az 1920-as években gyártott Abmot motorkocsik továbbították a személyvonatokat. Ezzel a céllal szerezte be az MD szerelvényeket. A motorvonatok forradalmi változást hoztak a mellékvonalak forgalmában a fővonalak kényelmét kínálva, hatalmas ugrás volt a korábbi szeneskályhafűtéses, fapados személykocsikhoz képest. Kezdetben az eredeti céljuknak megfelelően, a vicinálisok forgalmát látták el, de hamar kiderült, hogy távolsági forgalomban is megállják a helyüket. A motorkocsik tehervonatok továbbítására is alkalmasok voltak, rendszerint mellékvonalakon használták őket erre a célra. A szerelvény beceneve „Piroska” vagy „MD”.
Előzmények
A hatvanas években a magyar vasút sokat fejlődött. A MÁV a növekvő forgalmat egyre korszerűbb járművekkel bonyolította le. A tolatószolgálatban, majd a fővonalakon Ganz-MÁVAG és import dízelmozdonyok jelentek meg. Folyt a fővonalak villamosítása. Ehhez a Ganz Villamossági Művek és a Ganz-MÁVAG külföldi típus gyártási joga megvásárlásával korszerű villamos mozdonyokkal készült fel. A győri Vagongyár (MVG) belföldi expresszvonati és nemzetközi forgalmú, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzem távolsági, elővárosi és ingavonati személykocsikat gyártott. A teherforgalom növekvő feladataihoz főleg importból, illetve Győrből és a MÁV Székesfehérvári Járműjavítótól szereztek be teherkocsikat. A keskeny-nyomtávú hálózat járműállaga is megújult. A sikerek mellett gondok is voltak. A 2500 km "i" és "c" felépítményű 120 kN-nál kisebb tengelyterhelésű mellékvonal közül 900 km-en a tengelyterhelés a 100 kN-t nem haladhatta meg. Az itt közlekedő átlag 35 éves két- és háromtengelyű Ganz motor- és pótkocsik, MÁV 275, MÁV 375 és MÁV 376 sorozatú MÁVAG gőzmozdonyok, kályhafűtéses kéttengelyes személykocsik az igényeket már nem teljesítették. A típuscserét az MVG a Rába-Balaton motor- és alumínium pótkocsikon alapuló járművekkel akarta teljesíteni. Az évtized második felében nem halaszthatták tovább az új mellékvonali személyszállító járművek beszerzését sem.

A MÁV Tölgyes Lajos főigazgató, szakosztályvezető aláírásával 1967. január 14-én 1008432/1967.I/7. C. ügyiratszámon a következő ajánlatkérést küldte a hazai gyáraknak:

A MÁV mellékvonalhálózatán történő személyforgalom lebonyolításához felhasználandó többrészes motorvonatra kérünk ajánlatot tenni, a következők szerint:

1. Figyelembe veendő műszaki paraméterek [szerkesztés]
1.1 Rendeltetés: személyszállítás, alacsony tengelynyomású mellékvonalakon
1.2 Megkívánt utasférőhely: minimálisan 260 ülőhely
1.3 Megkívánt rakterület: 1 Mp súlyú poggyász részére, amely a motorkocsiban helyezendő el.
1.4 Kocsiosztály: első és második, 1:3 arányban. A motorkocsiban csak második kocsiosztályú ülések helyezhetők el.
1.5 Elrendezés: motorkocsi + pótkocsik + vezérlő pótkocsi
1.6 A kocsiszerkezeti részek kialakítása: a motorkocsinak és a vezérlő pótkocsinak a betétkocsikhoz kapcsolódó homlokfelülete, valamint a betétkocsik homlokai hagyományos kocsihomlokként alakítandók ki, és gumi soufl ett- ok alkalmazandók az átjárás biztosítása érdekében.
1.7 Szerkesztési szelvény: tranzit
1.8 Alkalmazandó gépi berendezés: a. Hajtó motor: import útján vásárolt, vagy licencia alapján gyártott Dieselmotorok építhetők csak be. Javasoljuk figyelembe venni a következőket: SFAC- SAURER SDHR típusú Dieselmotorját, amely 6 hengeres, padló alatti elrendezésű, és teljesítménye 448 LE 1500 f/perc mellett,
vagy a POYAUD 6 hengeres, padló alatti elrendezésű Diesel- motort, amelynek teljesítménye 435 LE 1800 f/perc mellett,
vagy az MAN D 3650 HM1U típusú 12 hengeres padló alatti Diesel- motorját, amelynek teljesítménye 450 LE 1700 f/perc mellett.

b. Erőátviteli berendezés: tekintettel arra, hogy megfelelően kipróbált hazai erőátviteli berendezéssel tudomásunk szerint t. Cím nem rendelkezik, ezt is javasoljuk import útján beszerezni. Véleményünk szerint, megfelelő típusú Voith- Heidenheim, vagy UVA-SRM hajtómű beépítése kielégítő volna.

1.9 Gépi berendezés elhelyezése: padló alatt
1.10 Kerékátmérő: 920 mm, egységesen a motorkocsinál és a mellékkocsiknál is
1.11 Járműszerkezet: kéttengelyes forgóalvázak. A járműszerkezeti rész 100 km/h sebességre alkalmas kivitelben készítendő.
1.12 Vonó- és ütközőkészülék: könnyített
1.13 Sebességmérő berendezés: TELOC, alkalmas típus
1.14 Fékberendezés: Knorr indirekt légfék és direkt fék 1.15 Vezérlő berendezés: elektropneumatikus, 72 V feszültséggel, a motorkocsi és a vezérlő pótkocsi közötti távkapcsolással, és két vonategység mindkét irányban távkapcsolással történő üzemeltetési lehetősége biztosítandó.
1.16 Világítás: 72 V feszültségű, egyenárammal
1.17 Fűtés: gázolaj tüzelésű hőkicserélős levegő fűtés
1.18 Maximális sebesség: 70 km/h, amely a hajtó fogaskerekek cseréjével 100 km/h értékre kell, hogy felemelhető legyen.
1.19 Maximális tengelynyomás: 10 Mp+5%, amely 80 kp/utas utassúly és 1,5 értékű biztonsági tényező figyelembe vételével számítandó
1.20 Legkisebb kanyarulati sugár, amelybe a vonat behaladhat: 120 m
1.21 Gázolaj felvétel nélkül bejárható úthossz: minimálisan 500 km
1.22 Zajvédelem: a vezetőtéri és az utastéri maximális zajszintre kérjük szíveskedjenek az ajánlatban előzetes vállalást tenni.
1.23 Futásjóság: a kocsik futásjóságára is kérjük szíveskedjenek az ajánlatban előzetes vállalást tenni.

Várható megrendeléseink [szerkesztés]
2.1 Összes mennyiség: 150 db vonategység
2.2 Évi leszállítható mennyiség: 30 db vonategység

Szállítási határidők [szerkesztés]
3.1 Prototípusok: 2 db vonategység 1968. év szeptember 30-ig
3.2 Az első 30 db-os sorozatra: 1970. év július 31-ig, és ezt követően évenként 30 db vonategység folyamatosan. Kérjük, szíveskedjenek felhívásunkra a várható beszerzési költségekre is kiterjedő ajánlatukat megtenni, és azt a KPM. I. Gépészeti Szakosztálynak megküldeni. Az ajánlat megküldésének határideje: 1967. március 31.

A MÁV felhívására az MVG és a Ganz-MÁVAG élénken reagált. Az MVG a Rába-Balaton járművekhez hasonlókat kínált, de a MÁV a korábbi rossz tapasztalatok miatt ezeket bizalmatlanul fogadta. A Ganz-MÁVAG 1967. március elejére a MÁV igényei szerinti ajánlatot készített. A Gáspár György által aláírt, 1967. március 9-i szerinti, 82990 mm ütközők közötti hosszú, 100 kN tengelyterhelésű, 70/100 km/h sebességű négyrészes vonat egyvezetőállásos, 40 2. osztályú ülőhelyes és poggyászteres motor-, egy-egy 60 ülőhelyes 1. és 80 ülőhelyes 2. osztályú pót-, illetve 80 ülőhelyes 2. osztályú vezérlőkocsiból állt. A hajtást 500 LE (331 kW) teljesítményű 6HF 18/19 padlóalatti dízelmotor HM512- 50 háromfokozatú hidromechanikus sebességváltón át biztosította. A pótkocsik oldalain a két egyszárnyú ajtó az utasteret nagy és két kis részre osztotta. A gyárban főleg Geiger Lajos elgondolása szerint más javaslat is készült. Az 1967. március végi jellegrajz ötrészes, poggyász motor- és négy pótkocsiból álló szerelvényt mutatott. A Ganz-MÁVAG négy ok miatt javasolt ilyen motorkocsit. Az elmaradó utas terhelés miatt a MÁV kis tengelyterhelés igénye könnyebben betartható. A járműbe bevált, több száz hazai és export motorkocsiban kitűnően üzemelő dízelmotor és sebességváltó kerülhet. A típus 600 t tömegű tehervonatot is továbbíthat, és megoldódik a vonatfűtés.

Szempont volt az is, hogy a MÁV mellékvonali motorvonatokat akart, de a döntéshozók egy része a mozdonyos vontatást előnyösebbnek tartotta. Így a gyár mozdonyvontatású szerelvényt kínálhatott. A javasolt vonat motor-, két 2. osztályú 80 és egy 1. osztályú 60 ülőhelyes pót- és 2. osztályú 72 ülőhelyes vezérlőkocsiból állt. A három felszálló előteres, két WC-vel és két azonos utastérrel rendelkező pótkocsikat három egyszárnyú ajtóval tervezték. A vezérlőkocsiban két WC és peron volt. A 104750 mm ütközők közötti hosszú, 100 kN tengelyterhelésű, 70/100 km/h végsebességű vonatot a motorkocsi gépterében lévő 1250 1/min fordulatszámon 800 LE (584 kW) teljesítményű, tizenkéthengeres 12VFE 17/24 dízelmotor HM 612-22 hidromechanikus sebességváltón át hajtotta. A kb. 200 t tömegű szerelvény fajlagos teljesítménye 4 LE/t volt, ami az akkori Ganz mellékvonali vonatok 1,5-2 LE/t értékéhez képest nagy változás volt. A MÁV úgy fogadta el a gyár második ajánlatát, hogy az három 2. osztályú pótkocsis hatrészes vonat legyen. A MÁV az 1967. szeptember 1- jei 31-1500/69. sz. levélben közölte a gyárral, hogy az 1969-ben szállítandó két prototípusra Megrendelés Tervezet- et harminc napon belül küldenek. 1967. második felében a Vagontervezési és Szerkesztési Osztály Gáspár György vezetésével már nagy ütemben tervezte a vonatot. A típusfelelős és a gépapplikáció vezetője Geiger Lajos, járműszerkezeti segítői Szondy György, Wellmann György és Bayer József voltak. A villamos berendezésnél Erőss János és Solthy László nevét említjük. A munkaszámvezető Mező Zoltánnak a motorkocsi homlok kialakításánál szabadalma is volt. Munkáját Vitárius László segítette. A gyár a prototípus vonat WgL. 1027/1 műszaki leírását, a jellegterveket és más dokumentumokat 1967. december végén adta be az Oroszváry László osztályvezető által irányított KPM I/7 C. Diesel és Villamos Osztály- ra, ahol azokat Szórádi Ervin mérnök főintéző vezetésével 1968. február 26-án, a 102817/ 1968.7.C. iktatószámon jóváhagyták. A MÁV Anyaggazdálkodási és Ellátási Igazgatóság a 21593000 Ft árú 2 prototípust 1968. december 12-én a 34-1500/1969. levéllel, 1969. december 20. határidőre rendelte meg. A megrendelést a MÁV-tól Oroszváry László, Szórádi Ervin, Rosta László, Zalaváry Zoltán és Lánczos Péter, a gyárból Forgó Sándor, Kubesch Erik, Schaffer Károly és Szladek László írták alá. Az irat szerint az egyik vonat 100, a másik 70 km/h végsebességű lesz, úgy, hogy tartalékként a másik áttételt is szállítják. A motorkocsik számozása 3001-gyel kezdődik. A 2.o. pótkocsik középszáma 20-07, az 1. osztályúké 10-07 lett. A számozás 000-val indult. A MÁV a vezérlőkocsi jelölését érvényes UIC-előírás hiánya miatt később adta meg. A típus neve MDa motorvonat lett, bár a MÁV nem tekintette zárt vonatnak. A Ganz-MÁVAG a két prototípus gyártását 1969. ősz végére fejezte be. Egyértelmű volt, hogy sikerük esetén a MÁV évente 8-10 ilyen vonatot rendel. A motorkocsik közül az első 1969. december 10-ig, a másik december 15-ig elkészült. A két meggypiros, az oldalakon fehér csíkos vonat motor-, három 2. és egy 1. osztályú pót-, és 2. osztályú vezérlőkocsiból állt. A motor- és a vezérlőkocsi homlokain krémsárga alapon nagy vöröscsillag volt. A motorkocsik sorozatjele és pályaszáma MDamot 3001 és 3002, a pótkocsiké Bavx 20-27 000- 005 és Aavx 10-27 000-001, a vezérlőkocsiké Batx 27- 27 000-001 lett. A motorkocsi gépi berendezése az 1967. évi ajánlat szerint készült.

Felépítése :
a poggyásztereken át lehetett jutni. A jó kilátást háromrészes homlok- és oldalablakok biztosították. Az MDamot 3001-be a 26751, a 3002-be a 26752 gyári számú dízelmotor került. Az előbbi 100, az utóbbi 70 km/h végsebességű volt. A fénycső világítású termes elrendezésű pótkocsik könnyű kivitelű, forgóvázas fővonali személykocsiknak feleltek meg. Az energiát tirisztoros statikus áramátalakító útján generátorról, illetve akkumulátorról kapták. E járművek más mozdonnyal vontatott vonatokba is besorozhatók lettek. A vezérlőkocsi egyik vége a motor-, másik vége a pótkocsikéval megegyezett. A vezetőállás és utastér között volt a négy pótkocsi fűtésére szolgáló önműködő szabályozású villamos vonatfűtő berendezés. Ennek erőforrása 130 LE (95 kW) teljesítményű Rába- MAN D2156 HM6 dízelmotor volt, amely 1500 1/min fordulatszámon hajtotta a szinkrongenerátort. A fűtési feszültség 1500 V, 50 Hz. A motorkocsi hajtott forgóváza nagy előrelépés volt a gyár korábbi típusaihoz képest. Megjelent az első terelőkaros csapágyvezetésű és gumirugós szekrény-alátámasztású típus. A Gáspár György és Zupán Péter vezetésével, Juhász Ernő és Baranyai István közreműködésével tervezett forgóváz súrlódó, kopásnak kitett alkatrészt nem tartalmazott. A kerékpárok a tömegcsökkentés miatt kétszeresen hullámosított keréktárcsákkal készültek. A gyár az MDaknál szerzett kedvező tapasztalatok alapján létrehozta az 1972-ben a prágai Európai Innovációs Konferencián nagydíjjal jutalmazott univerzális forgóváz típuscsaládot. Ennek változataiból 20 éven át több ezer darab készült Brazília, Egyiptom, Görögország, Jugoszlávia, Szíria, Szudán, Tunézia, Új-Zéland és Uruguay részére. Az egyiptomi SEMAF licencvásárlás révén folytatta a gyártást, és az arab országban szabvány típus lett. A pótkocsik alá az Egyiptom részére gyártott luxus vonatok kiváló futású, kétlépcsős rugózású futó forgóváza továbbfejlesztett változata került. A típust a kis súrlódású késéles ingafelfüggesztés, hosszú párhuzamos inga és bizonyos keresztirányú elmozdulás után kétlépcsős progresszív visszatérítő erőt biztosító rugólapok jellemezték. Később a motorkocsi két, és a vezérlőkocsi vezető forgóváza a kanyargós mellékvonalakon való közlekedés miatti kopások mérséklésére automata nyomkarimakenő berendezést kapott. A vonat fél-önműködő távvezérlésénél a vezető a dízelmotor teljesítményét és a sebességet szabályozta. A megfelelő sebességfokozat kiválasztását az önműködő villamos sebességérzékelő és kapcsoló berendezés végezte. Egy vezetőállásból két hatrészes vonat volt vezérelhető. A járművekbe Intendon elektronikus időfüggésű éberségi berendezés került. A gondos tervezés és a tömegcsökkentésre irányuló intézkedésekkel a terhelt motorkocsi tömege nem haladta meg a 42 tonnát, így a 105 kN legnagyobb tengelyterhelést betartották. A pótkocsik max. tengelyterhelése 87-93 kN volt.

A MÁV Anyaggazdálkodási és Ellátási Igazgatóság a 20,5 millió Ft-ba kerülő nyolc nullszéria vonatot 1969. május 27-én, a prototípusok elkészülte előtt, a 34-1604/1969. levéllel rendelte meg. A műszaki leírást a KPM Vasúti Főosztály 1969. július 30-án fogadta el. Az aláírók a MÁV részéről Tilly Károly, Lánczos Péter, Zalaváry Zoltán és Windisch Ede, a gyárból Gáspár György, Mező Zoltán és Geiger Lajos voltak. A Ganz-MÁVAG-ban a motorkocsik a Mozdony-, a kocsik a Vagongyáregység termékei voltak. A két gyáregységben az MDamot 3003- 3010 pályaszámú motor-, Bavx 20-27 006- 029 pályaszámú 2. osztályú pót-, Aavx 10-27 002- 009 pályaszámú 1. osztályú pót- és Batx 27-27 002- 009 pályaszámú 2. osztályú vezérlőkocsikból álló 8 vonat 1970 végéig elkészült. A nagyüzemben előbb a motorkocsik házi próbái voltak, majd a Motorpróbaállomás melletti kijárati vágányon összeállt a hatrészes vonat. Ennek is elvégezték vizsgálatait, méréseit. A futópróbák főleg a kelebiai vonalon voltak. A hatósági próbáknál a vonatok Budapest és Győr, a motorkocsik Győr és Mosonmagyaróvár között fékmozdonnyal külön is vizsgáztak. (Szentesi mozdonyvezetők tájékoztatása szerint ilyenkor még 120 km/h-val is mentek. A motorkocsi e sebességen is kitűnően futott, de 121 km/h-nál a gyorsmegállító közbeszólt). 1971-ben 10 MDa vonat és 2 tartalék motorkocsi gyártását tervezték. A két gyáregységben 1971-ben elkészültek az MDamot 3011- 3022 pályaszámú motor-, a Bavx 20-27 030- 059 pályaszámú 2. osztályú pót-, az Aavx 10-27 010- 019 pályaszámú 1. osztályú pót- és a Batx 27-27 010- 019 pályaszámú 2. osztályú vezérlőkocsi. Az 1972-ben gyártott 10 MDa egységára továbbra is 20,5 millió Ft volt. Ekkor elkészült. az MDamot 3023- 3032 pályaszámú motor-, a Bavx 20-27 060- 089 pályaszámú 2. osztályú pót-, az Aavx 10-27 020- 029 pályaszámú 1. osztályú pót- és a Batx 27-27 020- 029 pályaszámú 2. osztályú vezérlőkocsis vonatok. 1972. július 18-án a gyár pártbizottsága és a vszt, a Központi Bizottság határozat utáni kormányintézkedések alapján módosított vállalati negyedik ötéves tervről tárgyalt. Az 1975-ig esedékes MÁV szállítások a beruházásokat korlátozó állami intézkedések miatt több százmillió Ft-tal csökkentek.

A KPM Vasúti Főosztály MÁV Vezérigazgatóság 1974. október 22-i 110824/1974.7.B rendelete az 1975. után is közlekedő két- és négytengelyes kocsik új fő- és alsorozat jeleit ismertette. Eszerint az MDa motorvonatoknál a 10-05 középszámú Aavx sorozatú 1. o. pótkocsik sorozatjele Ax, a 20-05 középszámú Bavx sorozatú 2. o. pótkocsiké Bx, míg a 27-05 középszámú Batx sorozatú 2. o. vezérlőpótkocsik új jele Btx lett.

1975 első negyedévében újabb 10 MDa-t adtak át. A 21 millió Ft egységárú vonatok az MDamot 3033- 3042 pályaszámú motor-, a Bx 20-05 090- 119 pályaszámú 2. osztályú pót-,alaaz Ax 10-05 030- 039 pályaszámú 1. osztályú pót- és a Btx 27-05 030- 039 pályaszámú 2. osztályú vezérlőkocsikból álltak. Bár a MÁV korábban 60-70 MDa beszerzését tervezte, 1975. után több nem készült. Az iparvezetés a gyártól minél több dollár elszámolású vasúti jármű exportot várt. A hetvenes évek közepén jó pár tőkés megrendelés érkezett, de folyamatos feladat volt a Szovjetunióba államközi szerződéssel menő rubel elszámolású évi 20-30 dízelvonat is. A Ganz-MÁVAG vagongyártó kapacitását az 1975 utáni évekre export típusok teljesen lekötötték. Ugyanakkor a MÁV a nagy befogadóképesség miatt sem akart újabb MDa-kat. 1975-ben a figyelem a padló alatti dízelmotoros, könnyű felépítésű járművek felé irányult. A gyár ilyennel nem rendelkezett. A MÁV az MDa árát magasnak találta. Ez sok vitát eredményezett. Sok mellékvonal jövője kétséges volt. Mindezek az MDa-k gyártásának leállítását eredményezték. A MÁV Állomásítási Jegyzék. Érvényes 1974. október 1-től iratban már az 1975-ös MDa-k is szerepelnek. A 40 vonat közül 16 a Szegedi Igazgatóság, 11 a Pécsi Igazgatóság, 9 a Debreceni Igazgatóság, 4 a Szombathelyi Igazgatóság állagába tartozott. A motorkocsik elosztása a következő volt: Szegedi Igazgatóság, Szentes VF: 17 db (3001-3004, 3007, 3013, 3019-3021, 3029, 3030, 3034-3037, 3041 és 3042) Pécsi Igazgatóság (Pécs VF és Kaposvár VF): 12 db (3005, 3006, 3008-3012, 3015, 3022-3024, 3028) Szombathelyi Igazgatóság (Szombathely VF és Zalaegerszeg VF): 4 db (3014, 3016-3018) Debreceni Igazgatóság (Debrecen VF és Nyíregyháza VF): 9 db (3025-3027, 3031-3033, 3038-3040).
Napjainkban
A motorvonatok egészen 2005-ig majdhogynem teljes létszámban dolgoztak, ekkor történt az első jelentősebb selejtezés a motorkocsik között (3026, 3033, 3040, 3042). Ugyanebben az évben vonták ki a vonatokat Szentesről, helyüket a MÁV 6341 sorozatú motorvonatok vették át. Ezután Pécsről búcsúztak el 2009. december 18-án. Utoljára a debreceni fűtőházban üzemelt egy szerelvény, 2011. június 17-ig rótta köreit a 106-os vonalon. A 3006-os gép és 016-os vezérlő által vontatott szerelvény búcsúmenete után a helyüket Bzmot szerelvények és az egyetlen Iker-Bz vette át.

Az első osztályú mellékkocsikat 2004-ig kivonták a forgalomból és a többi egység is erősen megfogyatkozott. A 3017-es motorkocsit 2010-ben eredeti színére visszafestették. Tervek vannak arra,hogy a 3003-as motorkocsit visszaviszik Szentesre. Selejtezésre vár a 3002-es, 3005-ös, 3015-ös, 3018-as, 3020-as, 3021-es, 3025-ös, 3027-es, 3028-as, 3030-as, 3031-es, 3034-es, 3036-os és a 3038-as motorkocsi. A 3024-es alkatrészbánya.
Részletesen

[ Szerkesztve ]

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Nekem ez sose volt a kedvencem. Nem tudom miért, a mostani Uzsgyi valamiért jobban tetszik. De az InterPici - bár Kiskunhalas felé nem járt - az örök kedvenc marad, olyan titkos favorit.

Ex-Informatikai Szolgáltató Asztali Munkatárs

Ő pedig az aktuális tenderben alulmaradt,de teljesen életképes vetélytárs az MDa-ellen.
Nem szabadott volna ezt a járművet sem kukázni....Jó volt!

A Rába-Balaton motorvonat tervezése a győri Magyar Vagon- és Gépgyárban (MVG) 1956-ban kezdődött meg. Az első, kék-ezüst színezésű motorkocsi, mely a Rába-Balaton I. típusjelet kapta, 1959 végére készült el. A motorkocsi a Bamot 701 pályaszámon tett sikeres vizsgát. Egy további motorkocsi és két mellékkocsi is elkészült – az első motorkocsihoz hasonlóan a gyár saját költségén – 1961-ben. A formatervező Karmazsin László volt. A második, Rába-Balaton II. típusként jelölt és Bamot 702 pályaszámot kapott motorkocsi – melynek tervezésekor a lengyel PKP igényeit is figyelembe vették – több részletében is különbözött a 701-estől: a Bamot 701 pályaszámú jármű homlokátjáróval és ennek megfelelő kisméretű vezetőfülkével[1], míg a Bamot 702 homlokátjáró nélkül, teljes szélességű vezetőfülkével készült. A fehér, piros csíkos 702-es a lengyel vasutakra jellemző nagyméretű homlokfényszórókat kapott. A Bamot 701-et MÁV 1963-ban vette véglegesen át.
Története
A MÁV az 1960-as évekre tovább kívánta bővíteni mellékvonalain a motoros vontatást. Ehhez továbbra is a motorkocsit tartották a legcélszerűbb eszköznek, miközben a régi Ganz-járművek lecserélésének gondolata is felmerült.

Sónyi Gusztáv mérnök írása a Rába győri gyárának üzemi lapjában jelent meg 1956. június 28-án "Tervezzünk alumíniumból épülő motorvonatot"! címmel. Hamarosan el is készült a motorvonat előterve, majd 1958-59-ben elkezdték a gyártást.

Az eredeti elgondolás (négyrészes, zárt, csuklós motorvonat) két motorkocsiból és két közbülső pótkocsiból álló szerelvényre változott. A kocsiszekrények alapanyaga is módosult: csupán két pótkocsi szekrénye épült alumíniumból. Az első motorkocsi 1959. december 15-én indult próbaútra. A jármű a BAmot 701-es pályaszámot viselte, és 1960. október 19-én, Mosonmagyaróvár és Győr között tett eredményes műtanredőri próbát. Közben javában folyt a Rába-Balaton II. motorkocsi, valamint a két pótkocsi gyártása. Az eltelt kilenc hónap során a 701-es 7600 kilométert futott.

A következő év tavaszán, a lipcsei vásáron kiállították az elkészült két alumínium mellékkocsit, amely komoly elismerést aratott. Még el sem készült a második motorkocsi - a tervezésnél a lengyel vasútkívánságait is figyelembe vették -, amikor 1961 júliusában engedélyezték a Rába-Balaton motorvonat nullszériájának gyártását. Ez a változás külsőleg a baloldali vezetőállás feljáró ajtóban, valamint a homlokjáró ajtó hiányában különbözött a prototípustól. Közben az első motorkocsi és a két pótkocsi a Tapolca-környéki vonalakon megkezdte szolgálatát. 1961 októberében már a második motorkocsi,a 702-es is a házi próbákat végezte, és hamarosan csatlakozott az észak-balatoni forgalomban dolgozó társához. A 701-es motorkocsit 1963 februárjában adták át a MÁV-nak. Az időközben készülő Rába-Balaton III. terveit be sem fejezték, hanem rögtön a továbbfejlesztett Rába-Balaton IV. motorvonat terveit dolgozták ki az az ajánlatig, hiszen a MÁV kétszáz ilyen járműre tartott volna igényt. Utóbbit a prototípus motorkocsik tapasztalatai alapján tovább fejlesztett vonatnak, elsősorban a régi Ganz AB-k kiváltására szánták, és ekkor még arról is szó volt, hogy a járművek a KGST-országok vaspályáin is megjelenhetnek.

Nevükkel ellentétben a Rába-Balaton motorvonatok nem a Győr-Balaton forgalmat látták el, hanem a tó északi és nyugati partján személy- és gyorsvonatként közlekedtek, de jártak például Szentgotthárdra is. A GySEV-nél elsősorban nem saját szerelvénnyel, hanem két- vagy négytengelyes személykocsikkal, vagy éppen szólóban közlekedtek a fővonalon és a Fertővidéki HÉV (FHÉV) vonalán. A régi két- és öttengelyes Ganz-motorkocsik helyét az 1980-as évektől vették át az osztrák vonalon. Az 1990-es években Bécs felé bevezetett ütemes menetrend miatt az egyik motorkocsi szólóban, vagy az egyik mellékkocsival elsősorban az FHÉV megmaradt részén közlekedett. A 702-est 1995-ben a dunakeszi járműjavítóban szalonkocsivá alakították át, zöld-sárga színűre fényezték, de ebben a köntösben csak ritkán közlekedett. A kocsik fővizsgája lejárt, egy tolatás közben alvázsérülést szenvedett, valamint az 5046-os és 5146-os, majd az 5047-es és 5147-es motorkocsi üzembe állítása miatt végül a motorvonat összes járművét kivonták a forgalomból.

A két motorkocsi a vasúttörténeti parkban látható, a 701-est 2005-ben felújították, üzemképessé tették. A mellékkocsik Győrben maradtak: az egyikben vendéglőt nyitottak, a másikban a Rába-gyár kiállítása kapott helyet.

Felépítése
Járműszerkezet
A teherviselésben az alváz és a szekrényváz, mint egységes szerkezet vesz részt. A szekrények hidegen hajlított profilokból állnak, melyeket elektromos ívhegesztéssel rögzítettek egymáshoz. Az oldalfalburkolat 2 mm, a tetőburkolat 1,5 mm vastag réztartalmú acéllemez. Az alvázon vannak elhelyezve a motorok, a hajtóművek, a segédgépkeretek, az olajtartályok, az akkumulátorszekrények és a légtartályok. Az ütközőkészülék a homloktartóba beépített, nem átmenő, 450 kN vonóerő felvételére alkalmas, a csavarkapocs 600 kN-ra méretezett. Az oldalsó ütközők 500–500 kN ütközőerőt viselnek el. A padlózat alapja hullámosított acéllemez. A kerékpárok 920 mm futókör-átmérőjűek, önbeálló, szférikus görgőscsapágyazásúak. A szoros csapágyvezetés Schlieren-rendszerű. Mind a primer- mind a szekunder rugózás csavarrugós. A lengéscsillapítók hidraulikusak. A forgóvázkeretre erősítették fel a fékhengert. Az ablakok vízszintesen osztott kivitelű, leereszthető felső részű előregyártott könnyűfém szerkezetű ablakok. Az ablaküveg 5 mm vastag edzett üveg. Az ajtók alumíniumból készültek, fix ablakkal.

Utastér
A fűtésre a motorok hűtővize szolgál, a meleg átadást bordázott acélcsövek végzik. A szellőzést szívó hatású tetőszellőzők biztosítják. A padlólemezre 18–20 mm vastag erdeifenyő-padló, arra 10 mm vastag expandált parafaréteg, végül egy 3,5 mm vastag Igelit-lap került. Az oldalfal- és mennyezetburkolat rétegelt falemezre ragasztott műanyaglemez. A lemezburkolatok belsejét azbeszttel szórták be, valamint a belső és külső burkolat közötti hézagokat hőszigetelő anyaggal töltötték ki. Az utasterek fénycső világításúak. Az ülések könnyű kivitelűek; az ülőlapok, kar-, fej- és háttámok laticelpárnázással, és eredetileg műbőrbevonattal készültek.

Gépi berendezés
A motorkocsik alá eredetileg két-két Ganz-MVG 6 JSH 13,5/17 típusú dízelmotort építettek, mely a jól bevált Ganz 6 JaR 135/185 típus továbbfejlesztett, fekvő hengerelrendezésű változata volt. A motorok állandó töltésű hidraulikus tengelykapcsolón keresztül egy-egy Wilson-rendszerű bolygókerekes négyfokozatú sebességváltón át hajtották a hozzájuk közelebb eső forgóváz belső tengelyét. A jármű levegőellátását 2 db, 8 bar végnyomást biztosító Ganz F típusú dugattyús légsűrítő biztosítja.

Üzeme a MÁV-nál
A motorvonatok forgalomba állításuk után Tapolcára kerültek és a Keszthely–Tapolca vonalon közlekedtek. A járművek dízelmotorja és sebességváltója azonban nem vált be.

Átalakítás
A motorkocsik nem nyerték el a MÁV tetszését. Sikertelenségükben vélhetően a kétmotoros kivitel is szerepet játszott, mivel a MÁV korábban kedvezőtlen tapasztalatokat szerzett a Camot 315–316 pályaszámú motorkocsi kettős gépezetével. Az MVG (illetve akkor már Rába), 1967-ben átalakította a járműveket. Belső berendezésüket és külsejüket is a lehető mértékig egységesítették – módosultak a homlokfényszórók, a Bamot 701 is teljes szélességű vezetőállást kapott és ezzel együtt megszüntették a homlokátjárókat – noha a WC-k száma és az ülőhelykapacitás végig eltérő maradt. Az eredeti eltérések a járművek külsején sem szüntették meg teljesen és ennek köszönhető, hogy a két jármű a mai napig is könnyen megkülönböztethető: a Bamot 701 vezetőfülke-ajtajai a menetirány szerinti jobb- míg a Bamot 702-esé a bal oldalon található, továbbá a végzártárcsa-tartók elhelyezése is eltérő. A gépi berendezéseket is kicserélték Rába-MAN D 2156 HM6U típusú dízelmotorra, Voith 436 TD típusú, állandó töltésű hidraulikus tenglykapcsolóra és hidromechanikus Voith Diwabus 506 U + S típusú hajtóműre. A járművek igen elegáns, vörös-szürke-fekete-fehér színezést kaptak. A motorkocsikba épített főgépcsoportok a Rába tulajdonában maradtak.

A MÁV motorkocsi-pályázata
Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 1967. január 14-én, kis tengelyterhelésű mellékvonali dízelmotorvonatokra ajánlatkérést küldött a Ganz–MÁVAG-nak és a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárnak. A győri üzem, mel ekkor már a Rába-Balaton III. típus tervein dolgozott, azt félbehagyva elkészítette a MÁV igényeinek megfelelő Rába-Balaton IV. típust, melyet hozzá tartozó mellékkocsikkal együtt kínált a vasútnak. A vasút szakemberei azonban végül a versenytárs Ganz–MÁVAG MDmot típusát választották.

További pályafutásuk
A sorozatgyártás így tehát elmaradt. A két motorkocsi 1968. február 3-tól kölcsönbe a GYSEV-hez került, ahol a Győr–Sopron-vasútvonal gyors- és sebesvonatait továbbították. A GYSEV 1970-ben véglegesen is megvásárolta a járműveket: a vonatokért mind a MÁV-nak, mind a győri gyárnak 2–2 millió forintos vételárat fizetett. Megállapodtak abban, hogy a karbantartást a gyár végzi és a nagyjavítások költségét a MÁV viseli. A járművek színezése nem változott, mindössze a homlokon lévő fehér szárnyaskerékben elhelyezett vörös csillagot távolították el, hogy Ausztriában is közlekedhessenek. Később a csillaggal azonos méretű kör alakú "GySEV"-felirat került a helyére. A két motorkocsi 1971-től a Bzmot típus 1981-es beszerzéséig a Fertővidéki Helyiérdekű Vasút osztrák vonalának forgalmának túlnyomó részét bonyolította le. A Bamot 701 pályaszámú motorkocsi volt, mely feldíszítve búcsúztatta Fertővidéki HÉV megszüntetésre ítélt Fertőszentmiklós–Celldömölk szakaszát. A Bzmot motorkocsik megjelenése után a GYSEV Sopron–Ebenfurt szakaszán közlekedő személyvonatainak továbbítását vette át. A személyvonat általában egy szóló motorkocsiból állt, melyhez naponta egy alkalommal egy osztrák kéttengelyes, egyik végén nyitott peronos, poggyásztérrel is rendelkező motormellékkocsiját csatolták, mely közvetlen kocsiként Felsőpulya/Oberpullendorf–Ebenfurt között közlekedett. A motorkocsik 1987-ben a GYSEV új dizájnja szerinti vérnarancs–sárga színezést kaptak. Az újrafestéskor „Bamot” sorozatmegjelölés helyett tévesen a „Ba” sorozat került felfestésre. A különbség ott van, hogy míg a „Bamot” sorozat másodosztályú négytengelyes motorkocsit takar, addig a „Ba” csak másodosztályú négytengelyes személykocsit. A motorkocsik néhány esetben egy-egy Rába-Balaton mellékkocsit (lásd lejjebb) vagy hagyományos, 20-27 Bhv, illetve 81-27 BDh típusú személykocsit is továbbítottak. A Bzmot motorkocsik 1989-es, MÁV részére történt átadása után a motorkocsik visszakerültek a Fertővidéki HÉV-re, az ebenfurti személyvonatokat fokozatosan V43 sorozatú mozdonyból és 1 db (néha 2 db) személykocsiból álló szerelvények váltották fel.

A járműveket az 1990-es évek közepén az ÖBB-től használtan beszerzett 5046 és 5146 sorozatú motorkocsikból és 6546 sorozatú vezérlőkocsikból álló szerelvények, majd az új 5047 és 5147 sorozatú motorkocsik váltották fel. A Bamot 702-t különcélú motorkocsivá alakították, ezzel egyidejűleg zöld-sárgára fényezték és új hajtómű beépítésével az engedélyezett legnagyobb sebességét 100 km/h-ra növelték. A Bamot 701-est félreállították és 1997. július 2-án Győrbe, a Rábához került. Szerencsére a jármű szétbontása elmaradt, ehelyett 2005-ben Pécsen és Ferencvárosban felújították és üzemképessé tették. A sokak szerint a típus legelegánsabb, vörös-szürke-fekete-fehér színezését visszanyert Bamot 701 azóta a nosztalgiajármű-állomány tagja.

Technikai érdekességek:
szegecselt alumínium kocsiszekrény
Járműszerkezet
A motorkocsikhoz két darab, akkor újdonságnak számító szerkezetű, alumíniumötvözetből (Nautál 27 (AlMg 4,5)) nagyobb részben szegecseléssel (mivel megfelelő hegesztőberendezés nem állt még rendelkezésre), kisebb részben argongázas ívhegesztéssel készített motormellékkocsi is készült, az egyik 2. osztályú, a másik 1. osztályú kivitelben. A kocsik tartószerkezete 3–5 mm vastag hengerelt, hidegen hajlított lemezből készült. Az oldalfalak 2 mm, a tetők 1,5 mm vastag lemezekből áll. A kocsi padlója hullámlemez, melyre kéregpapír-, parafa- kéregpapír, és Igelit-, illetve linóleumréteg került. Az ütközők szintén könnyített kivitelű, acél-alumínium szerkezetű. A kocsik külső felületének nagy részét eredetileg sem festés, sem lakkozás nem fedte, így az ablakok vonalában sötétkék színű volt. A forgóvázak acélból készültek, a kerékpár a tömegcsökkentés érdekében üreges tengelyűek. A forgóvázak csapágyvezetése Schlieren-rendszerű. A primer és szekunder rugózás is csavarrugós.

Utastér
A belső burkolat többrétegű enyvezett falemezre ragasztott műanyaglap. A 2. oszályú mellékkocsi egy 32 ülőhelyes és egy 48 ülőhelyes utasteremmel rendelkezett, a kocsi két végén egy-egy WC-helyiséggel. Az 1. osztályú mellékkocsiban egy 23 és egy 30 ülőhelyes utastermet alakítottak ki, a kocsi egyik végén a két WC-fülke, a másik végén a 4 ülőhelyes bár volt elhelyezve. Az ülésosztás mindkét kocsinál 1700 mm volt. Az utasszakaszok közti válaszfalak szervesüvegből készültek fémkerettel, az itteni lengő-átjáróajtókkal együtt. Mind az első- mind a másodosztályú ülések fej- és kartámmal szereltek. A bárhelyiségben egy negykörívű bárasztal osztja a teret kiszolgáló-raktározó- és utashelyiségre. Az első osztályú kocsi előtere szürke, textilmintás, az utasterek fala világos diószínű és dióutánzat, a mennyezet-hajlat nápolyi sárga, a tető fehér színű borítást kapott. A ülések textilbevonata palakék, a felhajtható asztalkák vörösek. A bárhelyiség fényesfekete, levendulakék és vörös falrészekkel. A fogyasztói térben a fal habosjávor-utánzat. A másodosztályú kocsi előtere világos almazöld, fröcskölt mintás, az utastér habosjávor utánzat, a mennyezet-hajlat nápolyi sárga, a tető fehér színű borítást kapott. Az ülések sötét cinóverzöld műbőrbevonatúak, szürkés almazöld pettyekkel, a kartámok feketék. A WC-k szintén formatervezettek voltak, rejtett csövekkel és szerelvényekkel. A mosdókagyló cinóbervörös PVC-ből készült.

Gépészet

A kocsik fűtését kocsinként két-két Ikalor típusú 10 000 kcal/h óra teljesítményű, 500 m³/h frisslevegő-szállítóképességű gázolajtüzelésű légfűtőberendezés biztosította. A fűtőberendezés nyáron nyomószellőzőként üzemelhetett. A járművek villamos berendezéseit a kerékpártengely-végről kúpkerékhajtással kardántengellyel hajtott egy (2. osztályú kocsi) vagy két (1. osztályú kocsi) 2,2 kW-os dinamó táplálta, az akkumulátorok kapacitása 230, illetve 115 Ah. A világítás fénycsöves, az 1. osztályú kocsi pluszfogyasztója a bár eszpresszógépe és főzőlapja.

Pályafutásuk [1967-ben a mellékkocsik is a motorkocsikkal azonos vörös-szürke-fekete-fehér színezést kaptak, majd a motorkocsikkal együtt ezek a járművek is a GYSEV-hez kerültek, ahol már kizárólag első osztályúként, bárrész nélkül közlekedtek. A 60 43 89-29 000 és 001 pályaszámú mellékkocsik az átépítés során a nyitott homlokátjárók helyett zárt kivitelűeket kaptak. A kocsikat viszonylag ritkán használták, többnyire egy tárolóvágányon félreállítva tárolták őket. Az 1980-as évek végén a motorkocsik hasonló új színezést kaptak, ekkortól viszonylag gyakrabban közlekedtek a Fertővidéki HÉV-en, illetve a Sopron–Ebenfurt vonalon, ez utóbbin gyakran V43 sorozatú mozdonnyal vontatva.

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Variációk 1 témára Több-kevesebb ssikerrel
Melack-nak ajánlva

Bz Mot by Szombathely

A MÁV 6312-es pályaszámú motorvonata a Bzmot típusú motorkocsi átépített kivitele. Az átalakítás során egy Bzmot motorkocsit és BDzx mellékkocsit építettek egybe. Gyakran "Iker Bz"-nek nevezik, ez azonban nem pontos elnevezés, mivel a járműnek egyetlen motorja van, nem kettő, mint az iker-motorkocsiknak (pl. 6341 sorozat). A típust a MÁV Vasjármű Járműjavító és Gyártó Kft. (a volt szombathelyi MÁV járműjavító üzem) szerelte össze. A MÁV elégedett volt a konstrukcióval és még 2005-ben bejelentette 30 további motorkocsi megrendelését - azonban a prototípuson kívül máig nem készült újabb darab. Egyetlen példánya a prototípus azonban aktív használatban van. 2011. nyaráig a Szombathely-Kőszeg, valamint a Szombathely-Hegyeshalom vasútvonalak forgalmát erősítette. Jelenleg a 106-os és a 108-as vasútvonalon szolgál.

Míg Szombathelyen hernyónak becézték a kényelme miatt, addig a Hajdúságban "Csuklós Bz"-nek és "Harmonika Bz"-nek is hívják.
Technikai ismertető
A motorvonatot az új MAN D2866 LUH 21 típusú dízelmotor hajtja, amelynek maximális forgónyomatéka 800 Nm 1600-as percenkénti fordulatszámon. A háromfokozatú, automatikus Voith DIWA 863.3 E hajtómű maximális bemenő teljesítménye 245 kW és maximális nyomatéka 1300 Nm. A tengelyhajtómű Gmeinder GM 180/289 típusú. Ezek az újítások teszik lehetővé, hogy a motorvonat megengedett sebessége 90 km/h legyen. A fék Knorr típusú. A kocsik egymás közti kapcsolatát Scharfenbergkupplung ("Schaku") biztosítja, amely felett Hübner hőszigetelt harmonika található.
Az utastér
Az utastér burkolata műanyagból készült. Az ülések kieli 2. osztályú dupla ülések, amelyek a Desiro motorvonatban is megtalálhatók. A motorvonaton elhelyeztek egy mellékhelyiséget is, melynek víztartálya 160 literes. A fűtésről egy-egy 35 kW teljesítményű Webasto fűtőberendezés, míg a hűtésről szintén egy-egy Thermo King LRT légkondicionáló berendezés gondoskodik. A GPS alapú képi és hangos utastájékoztatás automatikusan működik.

Bz Mot by GanzMávag

Bzmot 601 A Ganz-MÁVAG – Ikarus motorkocsi személyszállításra szolgáló, két-, vagy háromrészes, csuklós, zárt motorvonat jellegű jármű. A járműegységek között állandó kapcsolatot a homlokátjáró-szerkezetek, illetve az erőátvitel elemei biztosítják.
Motor
A motorkocsit egy, illetve két kb. 250 kW teljesítményű, (az esetek többségében) hathengeres, fekvő Cummins NTA855R típusú motor hajtja. A hidraulikus hajtómű járműegységenként egy-egy tengelyt hajt, kardántengelyekkel kapcsolt kúpkerekes tengelyhajtóművek által. A kétrészes jármű egy gépes és egy motor nélküli, a háromrészes két motoros és egy motor nélküli egységből áll. A gépes egység kapcsolt vége alatti tengelyhajtómű kétfokozatú (áthajtóműves), a motor nélküli egység tengelyhajtóműve egyfokozatú. Mindkét tengelyhajtómű cikloisfogazású kúpkerékhajtómű, az 1:3,125 hajtóműáttétel 100 km/h legnagyobb menetsebességet tesz lehetővé.
Fék
Bzmot 601 tengelye a fékrendszerrel
A fékrendszer Knorr rendszerű, önműködő fék, SAB tuskós fékblokkokkal, kompozit féktuskókkal, rugóerőtárolós rögzítőfékkel. A SAB BFC önműködő hézagállítóval és kompozit tuskókkal szerelt fékblokkok az ágytok-konzolokon helyezkednek el, biztosítva a kerékpártengely síkjában vízszintesen támadó fékerőt. A kedvezőtlen (tapadási) viszonyok között a tapadás növelését pneumatikus homokoló berendezés szolgálja.
Utastér, kényelem
Az utastérben a távolsági buszokban alkalmazott, kárpitozott, fejtámlás ülések találhatók, soronként két-két ülés 770 mm-es sortávolságú elrendezésben. Kívánság szerint bármilyen üléselrendezés kialakítható. A motorkocsin egy, európai jellegű WC található. Az utastéri burkolatelemek Formica jellegű műanyaglemezek. A felszálló előtereket huzatvédő paravánok választják el az utastértől. A műanyag burkolatelemek tűzállóak és könnyen tisztíthatók. A feljáróajtók elektropneumatikus működtetésű lengő-tolóajtók. Az utastéri világítást fénycsővilágítással oldották meg. Az ablakok alumíniumkeretűek, napvédő-fóliázott biztonsági üvegből készülnek.
Szellőzés, hűtés, melegítés
Az utastér igény szerint gépi szellőzéssel és klímaberendezéssel is felszerelhető. Gépi szellőzés esetén a friss levegőt a kocsiszekrényre szerelt ventillátorok biztosítják ülés alatti elosztó légcsatornán keresztül. Hidegben a befújt levegő a kipufogógáz hőjével, vagy külön önműködő gázolajüzemű fűtőkészülékkel melegíthető. A nem klimatizált járművek ablakainak felső része eltolható, a klimatizált járművek ablakai fix üvegezésűek. A klimatizált járművek minden járműegységét 28 kW hűtőteljesítményű klímaberendezés hűti.
Bzmot 601 a világban
Az ikermotorkocsit a próbák során a MÁV használta, majd azt a Malajziai Vasutaknak adták el. Jelenleg nem használják őket.
Bz Mot után szabadon

Az Ikarus 260 sínautóbusz a MÁV számára létrehozott prototípus.
Előzmények
A MÁV-nak sok mellékvonalat kellett ellátnia, a nagyobb forgalmú mellékvonalak lefoglalták a Bzmot motorvonatok nagy részét. Ezen okból gondolkoztak egy olcsó, könnyűszerkezetes mellékvonali jármű beszerzésén. Így merült fel hogy kísérleti jelleggel átalakítsanak egy Ikarus 260 autóbuszt.
Kivitelezés
A MÁV meg is rendelte a kísérleti járművet az Ikarustól. A választás azért esett az Ikarus 260-ra, mert kis fogyasztás, könnyű szerkezet és mellékvonalra megfelelő sebesség jellemezte, továbbá, az átalakítást könnyen el lehetett végezni, és maga a busz sem került nagyon sokba. Az átalakításra Pusztaszabolcson került sor, ahol rögtön tesztelték is.
Átalakítás
A buszt nem volt szükséges nagyon átalakítani. A kerekeit normál profilos vasúti kerekekre cserélték, a féket átalakították, hogy tuskós rendszerrel működhessen, a kormányzást kiiktatták. A busz utastere és a kasztni is maradt az eredeti. A busz alsó lépcsőjének magassága pont alkalmas volt a vasúti peronról való felszállása, így azt nem volt szükséges átalakítani. A busz annyira kísérleti jelleggel épült, hogy a kürtöket még nem is alakították ki, továbba a kapcsolódást más vagonokhoz vagy mozdonyhoz sem oldották még meg.
Eredmények
A próbaútra a 44-es számú Pusztaszabolcs–Székesfehérvár vonalon került sor. A kísérlet sikertelen lett, a sínautóbusz nem kanyarodott megfelelően, és a fékezéssel is gondok voltak, ugyanis túl könnyű volt a szerkezete, és nem volt megfelelő nagyságú a súrlódás. Több tesztet is végeztek, de végül felhagytak a kísérletezéssel, és visszaalakították sima autóbusszá a járművet.
Ma
A volt sínautóbusz Szentesen, ami ma a Tisza Volán tulajdona
A sikertelen próbák után visszaalakították (jelenleg nagyjából az Ikarus 260.50-nek megfelelő kivitelű), majd eladták a Tisza Volánnak. Jelenleg Szentesen szolgál, és kinézetén semmi sem árulkodik vasutas múltjáról.

[ Szerkesztve ]

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

A 6312-es az, amit mindig "hajtottam", hogy tudjak utazni rajta. Nem tudjátok, hogy merre várja sorsát?

[ Szerkesztve ]

Ex-Informatikai Szolgáltató Asztali Munkatárs

A 6312-es -2011. nyaráig a Szombathely-Kőszeg, valamint a Szombathely-Hegyeshalom vasútvonalak forgalmát erősítette. Jelenleg a 106-os és a 108-as vasútvonalon szolgál.

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Nah hát arra nem fogok egy ideig eljutni Ezt nevezem én formának....

Ex-Informatikai Szolgáltató Asztali Munkatárs

van valahol egy 90' -es évekből fennmaradt pályahálózatom, megpróbálom előkeresni.

Nah mára ennyi voltam a szárazanyaggal....menni kell dolgozni...Ha mindent elolvastatok jövök újra!!! M 43-47 , és a bobó jön asszem

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Szevasztok! Van esetleg itt mozdony/villamosvezető?

faterom az, a többieket egyelőre nem tudom. Esetleg tudok segíteni ?

Dj Wokky
Az első szakmám 314/2 Vasuti járműszerelő.A gyakszimat Szombathelyi Járműben töltöttem.A szakmunkásvizsgán az elnök a Jármű elnöke volt,és azonnal alkalmaztak.Később megcsináltam a Dieseles átképzést is.A Bz-kkel teltek a mindennapjaim,javitás ,átalakitás.3x felvételiztem az Északi Járműbe ,mert villanyos akartam lenni.Mivel előképzettségen nem volt vill-re,ők nem iskoláztattak volna mind3 alkalommal elutasitottak.Aztán jött a Vasjármű kft.-sités és vége lett.Pár év múlva új hely új kihivás és szakma....de a vonzalom az megmaradt!

[ Szerkesztve ]

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

köszi szépen. és honnan jött ez a szakma elsőnek, már akkor is érdekelt ez a téma ?

[ Szerkesztve ]

Eléggé érdekel a szakma,nagyon szívesen lennék mozdony/villamos/metró/hév vezető.
Nem tudod esetleg,nagyon nehéz bejutni?

Itt sokaknak valakije villamos/mozodonyvezető. Nekem keresztapám mozdonyvezető.

#114: én villamosvezetőnek akartam menni, az utolsó rostán buktam el. Akkor sajnáltam - most is, bár a jelenlegi helyemen is jól elvagyok - rálátok a Déli-összekötőre

[ Szerkesztve ]

Ex-Informatikai Szolgáltató Asztali Munkatárs

Legutoljára már nem kellet "vasutas "szakma sem ugytudom.Az egészségügyi vizsga kőkemény.Bár nem mindegy ,hogy melyik járműtipusra mennél.Egy V63-vagy egy Traxx --és a villamos két véglete a szakmának.A Máv -nál sokat kell tanulni,ha komoly fordába és jó géppel akarsz dolgozni.Átképzések,továbbképzések sora vár rád!

[ Szerkesztve ]

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Ha jól tudom,2 év kiképzés alatt 2-3 dízel és 2-3 villamos mozdonyra kapsz "jogosítványt"

Az igaz hogy mostanában csak a csókosok jutnak be? Érdemes azért próbálkozni?Ezt értem a vonat alatt,a villamos nem ilyen "elit".

#115: Min buktál el?

[ Szerkesztve ]

Azt nem kötötték az orromra. Türelem meg logikai tesztek voltak. Ami fura, hogy szinte ugyanazt a tesztsort töltöttem ki egy másik helyen - ügyfélszolgálat - és ott megfeleltek az eredményeim.

Én dízelre mennék, ha egyszer úgy adódna. Szergej...

Ex-Informatikai Szolgáltató Asztali Munkatárs

Máv-on belül régen valóban volt "elit" Dizeleseknél a 61-eseket nem adták bárkinek.Ma is van -e ilyen nem tudom,inkább anyagi vonzata van egy jó fordának. Bár a Traxxokon amik szinte mind erre járnak láttam már 20-as éveinek derekán járó és 50-es vezért is. Mint teheres de főleg a személyszállitó vonalon.A villamos -metró nem Máv os lövésem sincs a belső felépitéséről a Bkv-nak

[ Szerkesztve ]

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Én talán Bzmotra.

Bár gondolom azért a MÁV-nál is hatalmas a túljelentkezés.

Mi jelent előnyt mozdonyvezetéshez?

[ Szerkesztve ]

A vállap szine változik a piktogramm marad
Máv-os rangok

Inkább linkesitem ugy olvasható
LINK[link]
Örülök,hogy egy kicsit bepörgettük a topicot

[ Szerkesztve ]

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Elég nehéz bekerülni.
Nem sűrűn vannak tanfolyamok és amik vannak, azok is az ország másik végén általában.
Mozdonyvezetői tanfolyamok ha jól tudom Pécs, Székesfehérvár, Győr, Bp.
Én is jelentkeztem már, valamint jegykezelőnek, és jegykiadónak is. Ősz óta nem indult tanfolyam külsősöknek, csak belső továbbképzések, átképzések voltak, amik erre a régióra vonatkoznak.
Apum épp most készült a 2 éves nagy vizsgára. Egyébként ő 2 év alatt vizsgázott le Pécsett. Elmondása szerint olyan nehéz volt, hogy ha még egyszer lehetősége lenne és tudná mi vár rá, akkor nem menne át mozdonyvezetőnek. Előtte egyébként műszerészként dolgozott helyben a "biszbernél".
Kb. 10 éve mozdonyvezető ha jól emlékszem, de nagyon kemény egészségügyi, valamint pszichológiai kikötések vannak, amiket teljesíteni kell.

Mellesleg megsúgom, sok olyan ember ment át a vizsgán, akinek vagy szerencséje volt, vagy a jóindulat is segített. Viszont!!!! Azóta minden egyes hibánál hívják telefonon fateromat, hogy most mit is, hova, miért, mikor, stb.
Szóval éppen el tudja vezetni a mozdonyt, de hibaesetkor már nem tud mit tenni.
Egyébként szép szakmává tud lenni, olyan 5-7 év tapasztalat után.

Kössz a választ, hát nem tudom,lehet mégiscsak a villamos mellett döntök.

de ha jobban szereted a mozdonyokat, akkor szerintem ez ne ijesszen el.

most már a magánvasutak is indítanak, több ismerősöm van a floydnál.

"Szólítson csak Cirminek." | B&B XI | 3D nyomtatás Bp és környéke |

én a Szolnoki MÁV Trakció Zrt.-nél adtam le a jelentkezésem.
Azóta semmi, természetesen lehet indult azóta...

ennyivel kb. bankelnöknek is jelentkezhetnél ott talán több esélyed lenne, mint az attrakciónál... LTE is keres embereket, GySEV....

legegyszerűbb, ha az NKH oldalán megnézed, melyik vasúttársaságoknak van engedélye itthon, és kiguglizod, majd lehet zaklatni őket.

"Szólítson csak Cirminek." | B&B XI | 3D nyomtatás Bp és környéke |

Viszont ezen a vonalon szeretnék maradni, amennyiben sikerülne bejutni.
De azért köszi a segítséget, az NKH-n szétnézek.

[ Szerkesztve ]

Indexre most került fel egy kisvasútról cikk: [link]

Bocsi, nem válaszolni akartam, csak mellényomtam.

[ Szerkesztve ]

WARNING!!!! VNYIMANYIE !!!!! FIGYELEM!!!!!!
Tisztelt topiclakók! Lassan elmúlik ez a nyár!!! Gyöppös emlékeim között felfedezni véltem egy személyes,közös VASUTTÖRTÉNETI PARKOS kiruccanást! Talán lassan kellene egy ídőpont egyeztetés!! Aki él és mozog,kedve van,jelezze,a neki aktuális ídőponttal együtt!

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Hmm, augusztus eleje?

Ex-Informatikai Szolgáltató Asztali Munkatárs

Nekem csak hétvége lenne jó, a hétköznapok biztosan ki vannak lőve.

Én szívesen mennék, de augusztusig csak hétvégén érek rá.
Aztán augusztus első hete után bármikor (első héten nem vagyok).
Bár szerintem én csak pislognék ott mellettetek...

[ Szerkesztve ]

Julius utolsó 2 hétvégéje.ill augusztus 10-20 ig bármikor jó nekem.
Papa019: nyugodt lehetsz akkora vasak mellet,rajtuk, bennük mi is csak pislogni fogunk!

[ Szerkesztve ]

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Most láttam csak a kérdésedet! Mikor kicsi voltam jött a szokásos :mi leszel ha nagy leszel? Vasutas! meg mozdonyvezető volt a válaszom. Erre mindig a:majd kinövi Volt a válasz.Elsőnek jelölt szakma a vasut biztositóberendezési műszerész(bizber)lett volna.A Szombathely-i Savaria Vasutgépészetire viszont 8-10x-es túljelentkezés volt a szüleim meg a kótert nem akarták.Így akkor közlekedésgép/vasuti járműszerelő lett a cél.
Érdeklődésem lankadatlan volt 4-6 éves koromtól minden 2. rajzom vonat volt.Volt egy kis megingás a kamionok világa(mindig az kis dolgok hive voltam ).
Ha még egyszer kezdhetném:nem hagynám fel a vasutat,mint amikor megszünt a járműjavitó.Maradnék a sinek mellett.
Egy kis érdekesség a favorit mozdonyomról

Így láttátok már???

[ Szerkesztve ]

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Akkor szépen végig vitted a gyerek kori "álmodat". Vissza mennél még, ha lenne rá lehetőség ?

Igen ,mint Moldova is írta:Akit a mozdony füstje megcsapott....
Na melyik gép van fentebb???

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Gyorsvasút-gyorsszerviz by Switzerland

[ Szerkesztve ]

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

A Vasut mindenkié--Mindenkinek-mindenhova Vasutat
Csehország

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Bz vs Csörgő=Dávid és Góliát

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Nem tudom, hogy vannak-e itt villamos szakértők, illetve hogy ide való-e a kérdésem, de olvasgatom "Hamster" oldalát és sokszor elgondolkodom azon, hogy az ICS, a KCSV és az UV között mi a különbség?, mert nekem első ránézésre nagyon hasonlítanak egymásra.
Ha valaki ezekről tud valami jó leírást, azért nagyon hálás lennék.

[ Szerkesztve ]

KHM KHM

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Az UV típusjelzésű villamos motorkocsi a budapesti villamosközlekedés II. világháború utáni korszakának legmeghatározóbb szereplője. Ez a legnagyobb darabszámban gyártott magyar villamos. Kultikus jármű.
Az UV elődei
Az 1939-ben a Ganz által bemutatott TM típusjelű (Stuka) villamosok kiemelkedtek kortársaik közül. Ez egy közvetlen kapcsolású, forgóvázas; a korabeli villamoskocsikhoz képest alacsonyabb padlószintű és kifejezetten gyors jármű volt, melyet pótkocsik vontatására is alkalmassá tettek. Az akkori villamosokhoz képest sokkal jobban gyorsult, volt benne utastéri fűtés, és villamosfékkel fékezett. Ennek az volt az előnye, hogy nagy hidegben is üzembiztos volt. A korábbi villamosok ugyanis légfékkel álltak meg, és ha elfagyott a berendezés, nem működött a fék. A Stukák két vezetőállásosak voltak, és általában szólóban közlekedtek. A villamosok 1940-től kezdve a 3600-as pályaszám-mezővel (3600-3674) kerültek a budapesti forgalomba. A második világháborúban sok Stuka megsérült. A 3600-asok teljesítménye és komfortja kiemelkedett az akkoriban használatos kéttengelyű villamosok közül, ezért a fejlődés egyik lehetséges irányát továbbfejlesztésükben látták.

A Ganz az 1948-as Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatott be egy távvezérlésű, M+P+M (motor+pót+motor) összeállítású szerelvényt, aminek típusjele TV, és három, a háborúban megsérült 3600-as kocsiból alakítottak ki (3608-3667-3652 → 3700+3800+3701). Az elképzelés jó volt, a megvalósítás kevésbé, ezért a szerelvény – mely a „Szellem” becenevet kapta – nem sokáig maradt eredeti kialakításában forgalomban. A 6-os vonalon kezdte meg szolgálatát. Eredetileg Stuka forgóvázakkal üzemelt, ezt 1949-ben külső csapágyazású Ganz forgóvázakra cserélték, olyanra, mint ami az UV-n is van. Ettől valószínűleg hangosabb lett. Motorja 42 lóerős Ta 1,12 jelzésű volt, amit öcsimotornak is hívtak. Az UV-kba kezdetben ilyet építettek, de az első 19 darab után erősebbet raktak beléjük. A Szellem gyakran meghibásodott. A 3700 és 3701 ma is létezik, Zugló kocsiszínben tárolják. (A 3800-ast visszaépítették).
Út az UV-ig
A sikertelenség ellenére 1950-re világossá vált, hogy csuklós villamosokra vagy távvezérelt szerelvényekre van szükség az egyre növekvő forgalom elszállítására. A Fővárosi Villamosvasút Községi Vállalat (FVKV) ekkor hatvan, a 3600-asnál nagyobb és erősebb járművet rendelt meg a Ganz Villamossági Művektől 1951-53 évi szállítással, de ezt a megrendelést a gyárat felügyelő Kohó- és Gépipari Minisztérium törölte. Átmeneti megoldásként megint felvetődött a 3600-as kocsik újragyártása, de mivel a Stukákkal viszonylag sok gond volt (főleg a forgóvázakkal), ezt ebben a formában elvetették. Az Országos Tervhivatal ehelyett a Magyar Vagon- és Gépgyárat jelölte ki a 3600-as hibáinak kijavítására, az így kapott tervek alapján a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üzemnek kellett volna legyártani az új villamosokat. 1951-ben már a Fővárosi Villamosvasút (FVV) üzemeltette a villamoshálózatot Budapesten. Ennek felügyeleti szerve tiltakozott a villamosgyártás leállítása ellen. A Kohó- és Gépipari Minisztérium továbbra sem engedte meg a villamosgyártást, csak pótkocsit és trolibuszt tudott volna biztosítani az FVV-nek, azt sem biztosan. 1953-ban a Kohó-és Gépipari Minisztérium elfogadta az FVV javaslatát egy, a Stukához hasonló méretű villamos gyártására, amiben kiküszöbölik a Stukák hibáit. Az eddig elkészült dokumentációk alapján a Magyar Tudományos Akadémia erre a célra alakított szakbizottságának bevonásával vetették papírra az új típus terveit, mely egyes elemek alapos áttervezését hozta. A Stuka forgóvázai a mai UV-énál keskenyebbek voltak, mivel a tengelyek belső csapágyazással voltak felszerelve – a rugózáson keresztül – a forgóvázkeretre, amelynek az alakja egy elnyújtott 8-asra hasonlított. Az új forgóváznál a tengelyek külső csapágyazásúak lettek, emiatt a kocsiszekrény oldallemezelésének alját ki kellett vágni mellettük. A forgóvázkeret alakja is változott: torzított H alakú lett (azért nem szabályos H alakú, hogy a motoroknak legyen hely; a „H” középső szára lett S alakban meghajlítva). A már említett oldallemez-kivágás az egyik legmarkánsabb optikai különbség a Stuka és az UV között, de a szekrény más elemei is különböznek. Például eltűnt a Stuka padlójának rámpás emelkedése az ajtóktól az utastér belseje felé, helyette egy „lépcsőfoknyi” magasságkülönbség van a két térrész között. A villamosberendezés távvezérlésű lett, de mivel nem készült el időre az új motor, az első kocsik a 3600-asokat hajtó – a későbbiekben „öcsimotor” becenévre hallgató – Ta 1.12 jelzésűt kapták átmenetileg (3200–3214, 3228). Később már az erősebb Ta 1.18 jelzésű (50 LE-s) motorok kerültek beépítésre. Érdekesség, hogy bár a 3700+3800+3701 szerelvény 2-2-2 ajtóelrendezéssel rendelkezett, az ekkora már UV néven emlegetett új kocsik 2-1-2 osztással készültek. A villamosok elektromos berendezését a Klement Gottwald Villamossági Gyár készítette, ami a Ganz akkori neve volt. A kocsiszekrényt a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban gyártották. Az első két szerelvényt csak 1955 végére sikerült elkészíteni, ekkorra készült el további kettőnek a karosszériája is. 1956 elején adták át az első két darabot az FVV-nek. 1956. április 3-án megkezdték szolgálatukat a 2-es vonalán, nem sokkal később pedig a 28-ason is. Kezdetben sokszor meghibásodtak az UV-k, így gyakran kellett őket Stukákkal pótolni. Eleinte szólóban közlekedtek. Megtehették, mert két vezetőállásuk volt. 1957. december 7-én forgalomba állították a 100. UV-t.

Megindul a gyártás
UV típusú villamos a budapesti Kálvin téren. A két motorkocsi közé egy pótkocsi is csatolható.
Az FVV 1956 elején 20 darabot rendelt az UV betűjelzéssel ellátott járműből; a név egyébként a közhiedelemmel ellentétben nem az „Új Villamos” rövidítése, hanem az „U” típusra utal, mely távvezérelt, ennek az indikátora a „V” betű (a „Szellem” típusjelzése hasonló logikával „TV” volt). Az első szerelvény 1956. április 3-án mutatkozott be a 2-es vonalon.

Az UV1-UV3 sorozatokon még két vezetőállás volt. A kontaktorok, amik a kapcsolásra szolgálnak, oldalt helyezkedtek el. Eredetileg pótkocsi vontatására nem voltak alkalmasak, mert nem volt rajtuk erre való csatlás. Kerek volt a viszonylatszám tartójának üvege a homlokfalon, és fényszóró helyett sugárvető volt rajtuk. Rugós csengőgombbal lehetett csengetni. A műszerfal egy kis redőnnyel volt zárható. A vezetőfülke nyitott volt.

Az UV-kból négy nagy program során 375 darab készült 1956 és 1965 között, így lett a legnagyobb darabszámban gyártott magyar villamos.
A felsorolás hiányosnak tűnik, de nem az: Az UV4 sorozat csak papíron létezett; ez valószínűleg egy hosszabb kocsiszekrényű változat lett volna, még prototípus sem készült belőle. Az UV1 sorozat a típus korai verziója volt, egyes berendezések még a későbbi UV2-3-as sorozathoz képest is eltérő helyen voltak. Például a menet-fék henger a vezetőállásban volt, álló helyzetben beépítve a jobb oldali szekrénybe a motorselejtező tárcsával, az irányváltó henger pedig a vezetőülés alatt volt található. Az átalakítások után a menet-fék henger és az irányváltóhenger a selejtezőtárcsával az „A” véghez közelebbi, bal oldali ülőpad alá került beépítésre, a közös kialakítással javult a menet-fék henger átállási biztonsága. Az UV2-3 sorozatoknál a járműselejtező az „A” végen a jobb oldali szekrényben, a menet-fék henger a „B” véghez közelebbi jobb oldali ülőpad alatt, az irányváltó-henger pedig az „A” véghez közelebbi bal oldali ülőpad alatt volt. Míg az UV1-UV3 sorozatok oldalkontaktoros kivitelben, mindkét végükön vezetőállással kerültek kialakításra, az UV5-ösön a „B” kocsivégre a kontaktorok kerültek, és természetesen eltűntek az „A” végi csatlások is. Később a régebbi kocsikat is ehhez hasonlóan építették át, ekkor egységesedett az UV-k kialakítása, azaz minden vezérlőelemet azonos helyen lehetett megtalálni. A 3800-as pályaszámot viselő sorozaton a leglátványosabb változtatás emellett a kétfokos lépcsővel ellátott, dupla szélességű középső ajtó volt. (A 3800-as pályaszámú motorkocsinak természetesen nincs köze az eredetileg 3800 jelzésű 1948-as pótkocsihoz, melyet addigra már visszaalakítottak 3600-as motorkocsivá.)

Kezdetben szóló motorkocsiként próbálták a 2-esen, illetve motor+motor (M+M) összeállításban a 28-ason. Kezdetben általában iker szerelvényekben közlekedtek az UV-k, majd 1957-ben a 6024-es pótkocsit felhasználva kísérletezni kezdtek egy motor+pót+motor (M+P+M) egység kialakításával. Ehhez a pótkocsit szolenoid fékkel és távvezérlési csatlásokkal szerelték fel, a 3252+3253-as UV kocsik közé csatolták, és a 49-es vonalán próbameneteket végeztek vele. Ez alapján meggyőződtek arról, hogy a hármas szerelvény problémamentesen üzemel (néhány apróságtól eltekintve: például lejtőn nem bírt állva maradni – ezt javították ki a levegős rögzítőfékkel). Ezek alapján a 6000-es kocsikat elkezdték átalakítani távkapcsolású UV szerelvényben való közlekedtetésre. Később az 5900-as és 5800-as sorozat bizonyos tagjait is átépítették UV-hoz csatolhatóra.
A felújítások kora
Az 1960-as években folyamatosan kiépítették a második vezetőállást a régebbi UV-kból, illetve az UV5 villamosok már gyárilag is csak egy vezetőállással rendelkeztek. A kontaktorszekrény a kocsi B végébe került, a második vezetőállás helyére. Így hely szabadult fel. Az egy vezetőállásos villamosok ezután csatolva vagy egy pótkocsi közbeiktatásával közlekedtek. Az UV-k közül csak a 4. (UV5) sorozat rendelkezik kettős tolóajtóval középen. Itt egy kétfokos lépcsőt alakítottak ki, megkönnyítve az utascserét. Az UV5-re, annak ellenére, hogy magaspadlós, kényelmesen fel lehet szállni. Az első pótkocsis UV-szerelvény a 49-es vonalán közlekedett 1957-ben, és ez a járat 2007 tavaszáig ilyen szerelvényekkel közlekedett.
Kísérleteztek két pótkocsis üzemmel is, de nem vált be, mert túl nagy volt a szerelvény holttömege.
1962-ben egy csuklós UV villamossal is kísérleteztek. Két sérült motorkocsiból (3235 és 3258) alakították ki. A kocsik B végei közé egy középrészt építettek. A kocsik 4 motorjából kettőt kiszedtek, hogy a középrész elférjen. Emiatt a jármű tömegéhez képest alacsony volt a teljesítmény, és a motorok túlterhelődtek, hiszen több mint kétszeres tömeget kellett feleannyi motornak megmozgatni. Utoljára 1965-ben közlekedett. 1966-ban visszaalakították két külön motorkocsivá.
1958-1959 között készült el a típus alumíniumvázas kivitelű variációja, az UZ. A két prototípus előállítása a felhasznált anyagok miatt lényegesen drágább volt; viszont a kisebb súly miatt 23%-kal kevesebb energiát fogyasztott. Érdekesség, hogy az ütköző is alumíniumból készült, így habár látszólag csatolható volt, üzemszerűen csatolásukat nem engedélyezhették.
Az UV-kra a hatvanas években elektromos csengőt és irányjelzőt szereltek. A csengőt egy pedállal lehetett működtetni.
A 80-as években gyakran kigyulladtak az UV-k. Ennek oka a gyárilag beszerelt gumiszigetelésű kábelek elöregedése és a rossz szellőzés volt. A BKV ezért PVC szigetelésű kábelekkel próbálkozott, és a szellőzés érdekében a jobban melegedőket a szellőzőhöz közelebb helyezte, valamint nem kötötte csokorba azokat. Később német gyártmányú Feuer-STOP égésgátlóval is befújták a kábeleket.

1993-ban húsz UV3 motorkocsit átalakítottak. Ezek lettek a MUV-ok, vagyis a modernizált UV-k. Visszaépítették a második vezetőállást, és fűtést valamint csillámpadlót és fénycsöves világítást szereltek beléjük. Az üléseket kárpitbevonatúra cserélték. 1993-tól 1996-ig a 17-esen jártak, 1996-tól 2003-ig a 30-ason és az 52-esen. Szólóban vagy csatolva közlekedtek, ha csatolták őket, mindkét motorkocsi áramszedője fent volt, mert a MUV-oknál megszüntették az erősáramú csatlást. Eredetileg úgy tervezték, hogy két fényszóró legyen rajtuk. A selejtezett 3299-es kocsiba be is építettek két fényszórót, de látták, hogy ez nem túl megnyerően néz ki, ezért elálltak ettől az ötlettől. 2003-ban fővizsgára kellett volna menniük, de ez pénzhiány miatt elmaradt. A BKV-nál a kocsik elbontásáról döntöttek. Egyet sikerült csak megmenteni – a 3430-ast – a VEKE közbelépésével. A jármű ma a Zugló kocsiszínben áll.

A 90-es években az UV-k többségén megszüntették a kéziféket, és rugóerőtárolós rögzítőféket építettek be. Az utolsó kézifékes UV-t 2001-ben építették át. Az évtized végén került több UV kocsiba csillámpadló és fénycső világítás.
Az UV-k kivonása
Nosztalgiavillamos a Szent Gellért téren 2009 augusztusában
A 2000-es évek elejére jelentősen visszaszorult a típus a fővárosi sínekről. Kezdetben a németországi Hannoverből vásárolt DÜWAG TW6000-es csuklós villamosok, később a Combinók érkezésével a Nagykörútról felszabadult Ganz csuklósok váltották fel az addig UV-kocsikkal kiadott vonalakat. Az évtized közepére mindössze 40 motor- és 20 pótkocsi közlekedett. Utoljára Dél-Budán a 41 és 47-es viszonylatokon, Budafok kocsiszín állományában voltak UV-k. 2007. augusztus 20-án legördült az utolsó szerelvény a Szabadság hídról, az esemény után hivatalosan is lezárták a hidat (felújítás és metróépítés miatt). Augusztus 21-e hajnalán közlekedett utoljára menetrendszerűen UV villamos Budapesten.

A BKV a selejtezett UV kocsik egy részét eladta, a többit szétvágta, esetleg elajándékozta. A 3200 pályaszámú villamos a szentendrei BKV múzeumba, a 3201-es (MaViTE-tulajdon) a Magyar Vasúttörténeti Parkba, míg a 3800-as és 3809-es kocsik a VEKE tulajdonába, a 3258, 3306, 3436 kocsik a MaViTE tulajdonába kerültek.
A pótkocsik
Az UV pótkocsi a népszerű UV villamos motorkocsikhoz csatolható, hajtás nélküli jármű. Hosszabb UV villamosok esetén alkalmazták, amikor is két motorkocsi közé becsatoltak egy UV pótkocsit. Ez egy 10,63 méter hosszú, 8,2 tonnás járművet jelent, amely dizájn terén, és műszakilag is tökéletesen kompatibilis az UV motorkocsikkal. A kocsikban 16 ülőhelyet találtunk. Sajnos a BKV összes UV járművét leselejtezték, ma már csak elvétve találkozunk ezekkel a járművekkel, nosztalgiavillamosok esetén.

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

KCSV

A KCSV 5 típusú villamos
A KCSV 5-ös villamos (Korszerűsített Csuklós Villamos) története is egy sajnálatos balesethez kötődik. 1984. július 31-én, a Közvágóhídi végállomáson az 1303-as villamos kisiklott, és a jármű olyan mértékben károsodott, hogy a Fehér úti műhelybe kellett küldeni javításra. Itt a kocsit javítás után már a próbapályán tesztelték, amikor nagy sebességgel a vágány végén lévő földkúpnak, és a felsővezetéktartó oszlopnak ütközött. Az becsapódás olyan erejű volt, hogy a kocsi vezetője meghalt, a jármű pedig súlyos szerkezet-torzulást szenvedett el. Elmondások szerint ez a baleset az 1986-os 6-os villamos - 10-es busz ütközés "hírnöke" volt; gyaníthatólag itt is a villamosfék hibája következhetett be, áramszünet miatt. Amint írtuk, ama baleset után kezdődött meg az ICS-k rugóerőtárolós rögzítőfékkel történő ellátása, valamint a gyengeáramú hálózat biztonsága érdekében a statikus átalakítók felszerelése.
Az 1303-as ekkor majdnem egy évtizedre félre lett állítva, 1991-94 között azonban a Ganz-Ansaldo és a Ganz-Hunslet kooperációban helyreállította a járművet.
A kocsi 1994. szeptember 5-én került vissza Ferencváros kocsiszín állományába. Berendezését előtte azonban jelentősen átalakították, a tetejére egyenáramú szaggatós berendezést szereltek: a GVM trolibuszhoz és a Ganz metróhoz hasonló magyar gyártmányú elektronikus berendezést. Ebben a konstrukcióban forgóvázanként a két motor állandóan párhuzamosan van kapcsolva, ezt vezérli egy tirisztoros szaggató. A jármű féküzemben automatikusan keresztmezős kapcsolásra kapcsol, és a hálózat felvevőképességéhez mérten visszatáplálja a fékezéskor termelődő energiát.
A villamost 1999 körül visszafényezték "villamosszínűre". A jármű nem tökéletesen megbízható, többször is hosszabb időre is le volt állítva az elektronika meghibásodása miatt.
A kocsit a BKV több sikertelen feltámasztási kísérlete után az egyediségből származó üzemeltetési nehézségek miatt 2009.07.01-vel kivonta a forgalomból. A MAVITE 2010. januárjában megvásárolta a járművet, aminek a felújítása jelenleg Zugló kocsiszínben folyik. A jármű mechanikus és villamos részei már elkészültek, a kocsiszekrény esztétikai felújítása a következő lépés. Kapcsolódó link: MAVITE oldala a 1303-asról.

A KCSV 7-es típusú villamosok

A KCSV-k eredeti szekrényváza teljes felújításon esett át, ezeket a munkákat a Ganz-Hunslet végezte. A forgóvázakat és a motorokat a Fehér úti főműhelyben újították fel. Az hajtásrendszeri elektronikus berendezéseket a Ganz-Ansaldo készítette, a GTO-szaggatós berendezés pedig olasz gyártmányú (Ansaldo Transporti - Nápoly).
A kétoldali járműrész egymástól független módon viselkedik, két külön szaggató tartozik a kétoldali hajtott forgóvázakhoz, melyeket a tetőn helyeztek el zárható dobozban. A szaggató hőmérsékletét önálló, hűtőfolyadékos kör szabályozza. A számítógépes vezérlőelektronika az utastérbe került, az ajtók mellé, elfoglalva egy ülőhelyet. Ebben a villamosban az eredeti TK 66-os 300 V-os motorokat részlegesen átalakították, a szaggató jelentette nagyobb igénybevétel elviselésére. A motorok forgórésze és állórésze ezen a kocsin állandó soros kapcsolásban van mind meneten, mind féken; a gyorsítás erősségét alapvetően az armatúraköri GTO tirisztor szabályozza. Érdekesség, hogy a motorok állórészével párhuzamosan egy gerjesztő (söntölő) GTO tirisztor (szerepet 20 km/h fölött kap) és egy állandó söntellenállás van kötve. Talán ez is okozza, hogy alacsony sebességen a villamos észrevehetően lomhábban viselkedik a többi ICS-hez képest. A menetirányváltást és a menet-fék kapcsolásokat is egyaránt az elektronika végzi el szabályozó tirisztorokkal, így csökkenteni lehetett a kontaktorok számát.

Megfigyelhető, hogy az "A" és a "B" kocsirészen szimetrikusan helyezkedik el a két kocsirész külön berendezései: a szaggató a nagy dobozban, a fojtótekercs és a fékellenállás mögötte. Így hely hiányában a "C" részre, középre került az áramszedő.
Villamosfékezéskor a kocsi képes a termelődő energia egy részét a felsővezetékbe visszatáplálni. A hálózat felvevőképességének csökkenésekor a féküzemi GTO tirisztor vezeti az áramot a fékellenállásra. A fékelőtétellenállásokat azonban egy-egy kontaktor iktatja ki a körből (20 km/h körül), ilyen szempontból a korábbi GVM konstrukciókhoz képest rosszabb hatásfokú fékezést lehet csak elérni. Emiatt (is) a fékezés folyamata nem olyan egyenletes, mint elvárható lenne, a kontaktorok miatt egy rántás érzékelhető. A villamosfékezéstől függetlenül működik a futó tengelyekre ható tárcsafék (a fékezés erősségétől függően automatikusan kapcsolódik be), melynek táplálását az akkumulátorról oldják meg. Alacsony sebességen (5 km/h alatt) a villamosfék automatikusan kiiktatódik, ekkor középső forgóvázak tárcsafékjei állítják meg a villamost. Ez a végleges megállási folyamat azonban hosszú másodpercig is eltarthat, sok járművezető már hamarabb működésbe lépteti a hajtott tengelyekre ható rugóerőtárolós rögzítőféket, mely a megálláskor csúnya rántást képes okozni.
A futó forgóváz alulról, bal oldalt a közelebbi tengelyen láthatjuk a féktárcsát, és az azt működtető - immáron gyengeáramú - szolenoidmágnest.

A kocsikon megmaradtak a sínfékek. Különbség, hogy ezek vezérlését is a kontrollerrel lehet kiváltani. Emellett alacsony sebességről való fékezéskor (10-15 km/h alatt) a villamos nem használja az üzemszerű villamosféket, helyette enyhe sínfékezéssel kezdi meg a megállást. Ez nem teljesértékű megoldás, például váltókon - ahol a sínféket nem lenne szabad üzemeltetni - eleve 10-15 km/h körüli sebességgel lehet csak haladni. Ilyen esetben a fékezés a sínfék leszakadásával járhat.

A villamosok a felújítással kapcsolatban teljesen új utastérkialakítást kaptak. Elhúzható ablakokat szereltek be, és az ajtókat is teljesen lecserélték, emellett bevezetésre került az egyedi ajtónyitás leszállásjelzéssel, és az utastéri temperáló fűtés. Sajnos az ajtók nem bizonyultak kellő megbízhatóságúnak, különösen az első időszakban volt rengeteg ajtóhiba, és emiatti leállás. Átalakításra került a vezetőállás: zárt kabint alakítottak ki, új műszerasztallal. Hátránya az elrendezésnek, hogy zárt vezetőállásnál alig van légmozgás, így nyáron a járművezetők kénytelenek nyitott vezetőállásajtóval vezetni - a nyitott ajtó azonban belóg az utastérbe, akadályozza a mozgást. A levegőtlenség egyik oka, hogy megszűntették a homlokfali szellőzőnyílást, mely a fényszóró alatt helyezkedett el.

A jármű teljes körű számítógépes öndiagnosztikát és naplózást végez, sőt, a rendszer a járművezetőnek javaslatokat is ad az esetleges hibaelhárításra. Ez a berendezés a Ganz-Ansaldo fejlesztése.
Az 1347-es, KCSV 7/A típusú villamos
A KCSV 7-esek átépítése meglehetően vontatottan haladt, és emellett külön gondot jelentett a kezdeti rengeteg műszaki hiba. Ezek egy része egyszerűbb jellegű volt (pl. ajtóhiba), más része viszont komolyabb elektronikai hiányosságokra volt visszavezethető. Több kocsi is állt hosszabb-rövidebb ideig szaggatóhiba következtében. A probléma - elmondások szerint - onnan volt eredeztethető, hogy egyes alkatrészek nem kellő minőségben készültek el (gondok voltak például a Fehér úton felújított motorokkal), emellett az olasz szaggató jóval kisebb teljesítményű motorok meghajtására készült.
Ezek után 2000-ben, az egyik első KCSV 7-es, az 1347-es szaggatóját Ganz-Transelektro gyártmányú IGBT (tranzisztoros) berendezésre lecserélték. Ez lett a KCSV 7/A típusú villamos. Valószínű, hogy a közeljövőben az olasz szaggatók helyett több kocsit is fel fognak ilyen berendezéssel szerelni.
A KCSV programnak az elkészült 30+1 kocsi után nem lett folytatása. Ebben szerepet játszik a járműszerkezetet átépítő Ganz-Hunslet csődje, emellett az átépített járművek tökéletesnek nem mondható berendezése, valamint a pénzhiány. Továbbá maguk a villamosok szekrénye meglehetősen elhasználódott, a KCSV-k gyártásával gyakorlatilag teljes mértékben újra kellett építeni a szerkezetet. Ezzel viszont konzerválták az ipari csuklósok egyes nem túl előnyös tulajdonságát: a szűk ajtókat, a magas lépcsőket, a nem túl finom rugózást. 2003 után a főműhely inkább a szokásos főjavításokkal és fővizsgákkal hosszabbítják meg a villamosok élettartamát.

A Ganz csuklós egy kifejezetten Budapestre készített nyolctengelyes csuklós villamostípus, mely a kis kapacitású UV villamos és a budapesti vonalhálózaton sikertelenül működő FVV Házi csuklósok lehetséges alternatívájaként került forgalomba. Napjainkig is jelentős szerepet játszanak a budapesti közösségi közlekedésben. Az idők során számtalan variánsuk alakult ki. A szakzsargonban az Ipari Csuklós név rövidítéseként „ICS”-nek (mivel a házi csuklósokkal ellentétben ezek már ipari gyártásban készültek), csatolt üzemmódban pedig „Góliát”-nak nevezik. Ganz csuklósok teljes körűen a 19-es, a 24-es, a 41-es, a 47-es és a 49-es vonalakon, részlegesen pedig a 2-es, 37-es és az 50-es vonalakon közlekednek. 1978-tól egészen 2008-ig a 4-es és a 6-os vonalon (a Nagykörúton) is közlekedtek, így a körút és Budapest egyik meghatározó eleme lett.

Ganz Csuklós Motorkocsi (CsMG)
CSMG-1
A jármű prototípusa a Ganz gyárban 1964-ben készült el. Ez még mindössze hattengelyes volt, egy csuklóalagúttal (3730-as). 1965-ben a középrészt megtoldották, így nyolctengelyesre bővítették, két csuklóval. A GCSM-1 típus 1967 és 1970 között készült, 1301–1335 közti kocsiszámokon. Ezen a típuson két áramszedő volt, nem volt viszont indítóautomatika és kettős sínfék sem. Azonkívül a vezetőfülke még nem volt elválasztva az utastértől. Csatlásuk kezdetben még nem volt alkalmas több kocsi rendszeres összekapcsolására. Sebességmérővel nem rendelkezett. Volt utastéri fűtés, és kifelé szóló hangszórók az ajtók felett, melyek közé viszonylatjelző tábla került. A kalauz megszűnt helyén a későbbi főjavítások során állóhelyeket alakítottak ki.

CSMG-2
Az 1450 kocsiszámú CSMG-2 típusú villamos a Kelenföldi pályaudvari végállomáson, a 19-es villamos vonalán.
1970 és 1975 között készült a második széria. 1336–1390 közti számozással kerültek forgalomba. Egy áramszedőjük van, akkumulátoros sínfék, korszerűbb kontroller. Sebességmérő azonban továbbra sem volt, mint ahogy elhagyták a fűtést és a kifelé szóló hangszórókat is. A vezetőfülke nem volt leválasztva. Megszüntették a kalauzi ülőszolgálatot. Helyére üléseket építettek be. Az 1972-ben készült kocsikat 1976-ban átszámozták 1400–1419 közé. Az 1974-től készült villamosokon a tetőellenállásokat takaró védőlemezek magasságát egységesítették.

CSMG-3
1977 és 1978 között gyártották őket, a nagykörúti villamosforgalom kiszolgálására. Kocsiszámuk 1452–1481 közötti. Csatlásuk erősebb, kaptak vezetőfülkét, sebességmérőt, valamint tachográfot is.

Változtatások
Az idők során a BKV-nál számtalan módosítást hajtottak végre a típus járművein. Egységesítették a három különböző szériát. A típusjelzés CSMG-E lett. A 2000-es évek eleji főjavítások során a villamosok komolyabb felújításon estek át. Az ablakokat átépítették a régi lehúzhatóról korszerűbb, oldalt eltolható fajtára. Újabban karcolás védő fólia is kerül rájuk. A gumipadlót felváltotta a csillámpadló. Az ülések borítását kicserélték a piros és fekete műbőrről barna kárpitra. A beltér dekoritlemezei új mintázatúak lettek. A plafon burkolata sima lett és eltűntek a szellőzőcsatorna nyílásai. A világítást kicserélték a korábbi izzósor helyett fénycsőre. A kocsikba fűtés is került. A vezetőfülkében a napellenző korszerűbb lett, és fölé került – a viszonylatszám tábla alá – az útirányt mutató tábla. Nagyobb lett az ablaka, új műszerasztalt és zárható fülkeajtót építettek be. Néhány kocsi a KCSV-7 típussal megegyező ajtóvezérlést is kapott. Ezeket a felújításokat a Combinók érkezésével a Hungária kocsiszínből kiköltöző 80 villamoson is elvégezték.

2007-ben az 1434-es pályaszámú villamosba motoros működtetésű áramszedőt építettek be, hogy kipróbálják ennek a lehetőségét a Ganz csuklósokon.[1] 2008 nyarán az áramszedőt működtető motort kiszerelték az 1434-esből, s visszaalakították kötéllel vezérelhetővé, valószínűleg a nagy alkatrészhiány hatására.

Érdekességként megjegyezhető, hogy 2008 őszén, szintén a 1434-esbe szereltek egy Lengyel gyártmányú utasszámláló berendezést, mely az ajtók felett egy infraérzékelővel van kapcsolatban. Eleinte a 2B (2-es vonal északi oldala), majd 2009 januárjától jellemzően a 47-es és 49-es vonalon közlekedik az utasszámláló berendezéssel.

Közúti Csuklós Villamos (KCSV)
KCSV-5
Az 1303-as számú, súlyos balesetet szenvedett villamos volt az alapja ennek a korszerűsítési projektnek. 1994-től közlekedik, egyenáramú szaggatós rendszerrel. Fékezéskor a jármű képes visszatáplálni a keletkező energiát a hálózatba, ha az adott szakaszban közlekedik felvevő villamos.
Utoljára 2007 júniusában szállított utasokat; 2009 július elsején törölték az állományból.
KCSV-6
A kilencvenes években gyártott villamostípus, a legutolsó magyar fejlesztés. Mindössze 11 darab készült belőle, ezek mindegyike Debrecenben fut.
KCSV-7

KCSV7 típusú villamos a Kőbányai úton próbameneten
Az 1996-1999 között korszerűsített kocsik külön típust képviselnek.
Selejtezések
2009 július elsején törölt először a BKV állományából Ganz csuklós villamosokat.

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

És akkor a különbségek By ICS Képekkel.

Ha meghalsz,te nem tudod,hogy halott vagy,csak a környezetedben élők tudják..és nekik nagyon nehéz...namost ez a helyzet akkor is: ha hülye vagy---

Köszönöm szépen.

MÁV 324-es gőzmozdony (kb. 1939)

MÁV M31 diesel-hidraulikus mozdony (kb. 1962)

[ Szerkesztve ]

hamster oldala nagyon jó

mondjuk a típusok mellett az elveszett síneket vágtam be nagyon

"Szólítson csak Cirminek." | B&B XI | 3D nyomtatás Bp és környéke |

Az elveszett vágányok részből még csak pár számomra érdekeset olvastam el (Thököly út, Zugliget), de elképesztő...
Most nekiálltam az életképek fotósorozatának, és ebből eljutottam a kocsi sorozatokig, meg a kocsiszínekig, nem semmi gyűjtemény... Elég nagy szerelmese a srác a járgányoknak, bár engem is erősen kezd megfogni a dolog olvasva a gyűjteményét. Délután néztem végig az UV sorozatot, elég durva, hogy mindegyik gépről van egy képe.
Láttam nála nagyon sok kocsiszínes képet, ezekre valahogy be lehet kéredzkedni megnézni a dolgokat, vagy ehhez komoly kapcsolatok kellenek és a biztonsági őrök jóindulatában ne nagyon bízzak?
Nagyon szívesen megnéznék két közeli kocsiszínt is (Kelenföld, Budafok).

[ Szerkesztve ]