Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Aethelstone

    addikt

    válasz floatr #6365 üzenetére

    Gyakran fordul elő az, hogy egy külső erőforrásból adsz értéket egy static final változónak, ami "konstans"

    Nyilván mindenkinek más a szokása, de static final változónak én ott adok értéket, ahol a deklaráció van. Ha nem, akkor nem veszem static final-ra. Azt hiszem, hogy ez tényleg ízlés dolga. Hasonló ez az interfészben deklarált public static final konstansok vs. Enumok esete között. Aki az Enumok előtt is Java-zott, az szereti az interfészt ilyesmire használni. Nem hiba ez, a nyelv és a fordító is megengedi, de az Enumok idejében én konkrétan lábrázást kapok tőle. Ízlés és mószertan kérdése :)

    Ha pl egyszer XML-ben konfigurálsz egy hibernate modellt, másszor meg annotációban, akkor az annotáció lesz az a gyenge pont, ahol a kódba beégetett pl. táblanevet nem fogod tudni változtatni, miközben az XML-ben azt csinálsz, amit akarsz két futtatás közt.

    Nos, ez tervezési hiba vagy inkább katyvasz. Mivel benne van az az akna, amit Te is leírsz. Vagy XML-ben konfigurálok entitást, beant, akármit vagy annotációval. Nyilván ha vegyes megoldás van, akkor nem baszok az annotációk alá XML konfiggal két futás között. Mint ahogy a @Table(name="bela") annotációt sem baszom agyon egy DROP TABLE vagy a @Column annotációt egy ALTER TABLE segítségével. Analóg a két eset...mármint az XML vs annotáció és a DROP/ALTER.

    Eh, nemtom, hogy érted-e, mire célozgatok? :)

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés