Aktív témák

• #182 guga Közösségépítő

  2006-07-17 11:59:52 #182

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  
  Böcével elindultunk elfogyasztani pár sört át a fél városon és közben megbeszélni az élet dolgait. Kerékpárral mentem és a Népliget sarkánál találkoztunk egy sörbódénál. Utána kerékpárra pattantunk és a következő söröket már a Hős utcában egy kis közért udvarában fogyasztottuk.assssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssléwöö.Bocs ez a Gucska volt (Gucska a Guga Bt. hivatalosan is akreditált cégmacskája, Gyurlaci ajándékozta a gyerekeimnek, de én kisajátítottam).
  Böcével megegyeztünk abban, hogy a következő állomás a Fogarasi úti Tesco lesz, mert klimatizált és van behűtve sör. A Tesco parkolójának sarkánál nagyon meglepő kép tárult elém. A szembe lévő oldalon egy teraszon kisebb tömeg kortyolgatta a kávéját, szürcsölgette a sörét, cigarettáztak lábukat keresztbe téve és tőlük tíz méterre az út közepén egy motoros kifeküdve. Az autó, amelyikkel találkozott szintén tőlük pár méterre. A motoros motorja a földön fekve és a sisakja kicsit arrébb. Mindenfelé törmelékek, kevés vér és egy motoros, aki szemmel láthatólag sokkos állapotban van. Védőfelszerelés nem volt rajta, csak egy póló, az egyik cipője ki tudja merre, zokniban és remeg a lába. Ha ezt valaki öt perccel előtte mondta volna neki, hogy óvatosabban, mert... valószínűleg kineveti. Eszembe jutott, hogy csinálok egy fotót a teraszon kávézgató emberek mögül úgy, hogy jól látszódjon, ahogy éppen a hamut veri bele a tálba, ahogy emeli a sört a szájához, a szépen feldíszített asztalok, szék támláján kabátok, retikülök és éppen távozó félben lévő alakok. S az asztalok lába közt láthatóvá válik egy sokkos állapotban lévő motoros, akinek csak az egyik lábán van cipő és remeg, rángatódzik az egész teste.
  Aztán eszembe jutott, hogy inkább leírom, tiszteletlenség lenne a motorossal szemben, hogy közre adom a fotót.
  Nagyon rossz napja volt szerencsétlennek, húztunk is azonnal el a környékről, nem akartuk növelni a bámészkodók táborát, a mentő is éppen megjött, a rendőrök is és megkezdték a helyszínelést. Elmentünk hozzánk az OMW benzinkútra. Az is klimatizált és sokféle sör behűtve, forróság van. Ahogy leültünk az asztalhoz és felbontottuk a sört, a benzinkútra befutott egy talpig bőrben motoros, lábán csizma, fekete bukósisak, elegáns chopper. Megtankolt és stílusos léptekkel, férfiasan, kimérten, színpadiasan ráült a motorjára. Felbőgette egy kicsit, kigurult a Hungáriára. Utánanéztünk és egyszerre fordítottuk vissza a fejünket, nem szóltunk egy szót sem, még nagyon sokáig hallható volt a motor hangja.
  
  Sürgősen el kellett mennem az egyik budapesti számítástechnikai nagykerbe, ami szerintem országos szinten is a legnagyobb. Ez az alkatrész csak ott kapható és nem volt időm megrendelni egy másik nagykeren keresztül, ahová minden nap járok és amúgy egy kisebb és családias cég.
  Ezt a nagyobbik nagykert eleve nem kedvelem, mert az egész gépies, szenvtelen és nem vásárlónak érzem magam, hanem egy kiszolgáltatott embernek. Nyilván a nagy forgalomnak köszönhetően nincs idő személyesebb kontaktusra vagy kapcsolatra, de egy biztos, ha én lennék ott a tulajdonos, akkor az emberek felétől azonnal megválnék. Legalábbis azoktól, akik a vevőkkel közvetlen kapcsolatban vannak. Régebben az ELMŰ-nél volt egy igazgató, aki maga is leolvasóként kezdte és mindig azt tanította nekünk, hogy mosolyogni nem kerül semmibe, de rengeteget lehet vele keresni. Mennyire igaza volt. Én villanyszámlásként akkor két fizetést vihettem haza a sajátomon felül, mert udvarias és készséges voltam, az emberek honorálták, hogy törődtem velük.
  Nem hiszek abban, hogy azért fásultak, mert az élet meg ilyen a világ és bunkónak kell lenni.
  Addig, amíg a számlát kézhez kaptam minden rendben is volt, a pénztárnál sem állt senki, azonnal kifizettem. Aztán átmentem az árukiadóhoz és megdöbbenve láttam, hogy az a 6-8 ember, akik a pultnál ácsorognak tudomást sem vesznek rólam.
  Fürtükben lógtak az egyik körül, aki nagy elánnal mesélt valamit majd jókat vihogtak rajta. Egy fekete ruhás, szemmel láthatólag életunt hölgy merev tekintettel bámult a szemben lévő üvegfalra, nem volt hajlandó észrevenni, hogy ott ácsorgok előttük.
  Oké megértő vagyok én, általában véve szopatják a népet és keserűség lépten nyomon, tudom nekem is van életem, vannak rokonok, stb. Ritka az az ember, aki magát boldognak vallja, vagy esetleg egy este, amikor kibontja az újat és leviszi a lomtárba a régit majd összecsapja a tenyerét, hogy jaj de boldog vagyok. Másnap azonban pont Ő az, aki merev tekintettel bámulja az üvegfalat szemben a túlfűtött boldogságtól vezérelve. Vívódtam magamban keményen, hogy most mit is csináljak, várjak csöndben és szarjam le Őket, hisz ha én innen kimegyek, akkor én tőlük megszabadulok, de Ők ugyanolyan búval baszottak lesznek, mint akikkel szart etettek. Aztán úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek az áldatlan állapotnak. Végül is abból élnek, amit én (is) itt hagyok nekik. Cserébe pedig megkárosítanak, de nem csak engem hanem a saját tulajdonosukat is. Mivel, amíg engem várakoztatnak, addig én nem tudok dolgozni, s mivel ez a helyzet nekem nem tetszik, így a lábamat sem teszem be többet hozzájuk.
  Elmentem az egyik ismerősömhöz, aki ott dolgozik csak egy másik részlegben, azt nem tudtam pontosan, hogy milyen beosztásban van, csak azt, hogy rendet tud teremteni.
  Kérdezem tőle, hogy szerinted ez normális dolog? Ha én lennék itt a tulajdonos akkor most azonnal kirúgnám az egész gárdát, hogy otthon szenvedjenek magukban, ne a vevőket károsítsák meg a tapló viselkedésükkel. Az ismerősöm határozott léptekkel odament és kihívta a parkolóba a raktárvezetőt. Az árukiadók már akkor kiszúrhatták, hogy baj lesz, amikor elhagytam a helységet és nagy hirtelen mindenkinek dolga akadt, szétrebbentek és amekkora intenzitással a pultot támasztották, most oly hirtelen tettek innen oda, amonnan meg valahová, csak lássa mindenki, hogy akár a hangyaboly. Ahogy visszaértem ketten is sietősen rákérdeztek, hogy Guga Bt.? Mégis ki a faszom lenne más, mikor egyedül voltam s vagyok ebben a helységben, mint vásárló? Színlelt udvariassággal és erőltetett tempóban gyorsan előkerült az alkatrész és már kívül is voltam. Még odaköszöntem az ismerősömnek, aki éppen a raktárvezetőt vette elő. Felültem a kerékpárra és huss. Menet közben végig gondoltam, hogy milyen lenne vajon ha egy hozzám betérő vásárlót szivatnék ilyen módon? Mondjuk köszönnöm muszáj, mert egyedül vagyok, de ha éppen van bent valaki más, akkor azt is megtehetném, hogy csak odabiccentek és aztán egy jó ideig nem vennék róla tudomást. Hátat fordítanék és úgy szöszmötölnék valamin, közben eltelefonálgatnék percekig a semmiről és idétlenül vihognék hozzá, közben fogpiszkálóval kitakarítanám a körömágyamat, majd nehézkesen megkérdezném, hogy igeeeeeen, mit tetszik?
  De azt is úgy, hogy a másiknak a lehető legnagyobb lelkiismeret furdalást okozva, hogy honnan vette a bátorságot, hogy megszülessen? Miért nem tekeredett a nyakára a köldökzsinórja? Egészen elkalandoztam, de egy fura jelenet magamhoz térített. Éppen odaértem a Hermina-Thököly sarkára. Egy batár nagy elsötétített üveges autó fordult ki a Hermináról a Thökölyre. Nem adott elsőbbséget a gyalogosoknak, hanem valami elképesztő módon centiről centire furakodott a zebrán átkelők közé. Mindegy hogy gyerek vagy felnőtt vagy nyugdíjas. Egy gyerekkocsit toló anyuka már le sem mert lépni a járdáról, én már a zebrán voltam, de nekem is, mint mindenkinek meg kellett állnom, amíg ez az állat átmegy a tömegen. Ahogy kiért felbőgette a motorját, nekiiramodott és húsz méter múlva megállt a piros lámpánál.
  Tényleg ilyen kevés lenne hátra már csak?
  38 éves vagyok, húsz éve élek Budapesten. Sok mindent láttam már és sok embert megismertem. A szemem előtt ment végbe ez a fel vagy leívelő változás az emberek mentalitásában. Ha az eltelt húsz év alatt ilyen tempóban változtak meg az emberek a lehető legrosszabb irányban, akkor mi lesz jövőre? Mi lesz öt év múlva? Minek nektek még húsz év, mikor nincsenek mosolygó emberek?
  
  

Aktív témák