A várva várt folytatás:
Tehát eljött a második nap és a harmadik merülés ideje. A merülés nagyon jól indult, mivel beúsztunk egy kisebb barlangba. (Nem igazi barlang volt, inkább csak egy hasadék vagy üreg, mert mindenhonnan lehetett látni a kijáratot.) Ez úgy nézett ki, hogy 8m mélyen volt a bejárata és folyamatosan emelkedett, miközben úsztál befelé, és a végén volt egy olyan rész, ahol a felszínre lehetett emelkedni úgy, hogy körülötted szikla volt. Itt már tök sötét volt, de vittünk lámpát magunkkal (mint az összes többi merülésre is) és gyönyörű cseppköveket lehtett látni. A merülés folytatásaként elindultunk a sziklafal mellett, és lementünk 30 m-re. Mikor az első ember jelezte a 100 bar-t megfordultunk, és lassan emelkedve elindultunk visszafelé. Én természetesen levegőt engedtem ki a mellényből, de kb 20-22 m mélyen azt éreztem, hogy süllyedek. Ezután ezt többször is megismételtem, mert nem változott a helyzet, de eleinte csak azt hittem, hogy túl sok levegőt engedtem ki emelkedéskor. Most már tudom, hogy jeleznem kellett volna a társamnak, hogy valami gond van, mert ha pl begörcsölt volna a lábam, akkor elsüllyedtem volna a picsába, de valamiért csak arra tudtam gondolni, hogy én basztam el valamit, azért nem megy a lebegés. Azért 3-4 perc után kapcsoltam és előrementem a vezetőhöz, és jeleztem neki, hogy kevés a levegőm (50 bar), és hogy valami baj van. Ő azt mondta, hogy lassan ússzak fel, mert ekkorra már a hajók alá értünk. Fennt esett le, hogy az egyik szelepembe szorult be valami, és ezért engedte a levegőt. Felérve viszont nem javult a helyzet, sőt! Először is nagyon el voltam fáradva, mert izomból jöttem fel 30 m-ről. Másodszor a felszínen sem tudtam lebegni, tehát ott is uszonyoznom kellett. (Egyszer már leírtam, de most fontos: 2 hajóval mentünk. Egy nagyobb fahajó, ami le volt horgonyozva, és egy kisebb gumicsónak, ami hozzá volt kötve.) Harmadrészt elkezdett izomból hullámozni a tenger, és a két hajó majdnem elszakadt egymástól. A 2 hajó vezetője természetesen még lent volt, de szerencsére volt egy búvár, akinek még nálam is hamarabb fogyott el a levegője (hogy ez hogy sikerült neki, azt nem tudom, mert én egyrészt nagyon sokat engedtem a mellénybe, másrészt az intenzív uszonyozás miatt is megnőtt a fogyasztásom). Ő már a fahajóban volt, és így ki tudtam neki adni a felszerlést és ki tudtam mászni a vízből. Ezután átugrottam a másik hajóba és épp az utolsó pillanatban kaptam el a kötelet, amit szétaszakított a hullámzás. Szerencsére a többiek ezután nem sokkal feljöttek, és elindulhattunk visszafelé...
- A visszaút és a további történések folytatása még MA -
Dive ever, work never.
