+1

Ezek bejövősek Kösz!

Ezt jó volt olvasni.

3.14nyákot?

[[[[[Engedek bizonyos speciális szempontoknak - ezzel párhuzamosan majd kipróbálok egy új módszert (aki érti, érti)]]]]]

----------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------

"Node közben az is érdekes téma, hogy a jegykezelő által írt ákombákom dalocska komolyabb hangszereléssel, belső szólamokkal, dinamikai, ritmikai és összetettebb/letisztultabb hangszín (hangzat) által felértékelődhet-e, mennyit számít a dalszerző, mennyit a hangszerelő, mennyit a hangszeresek játéka?
Kérdezhetném úgy is: lehet a sz@rból várat építeni? És ha lehet, kell-e?"
Utóbbi kérdésre: szerintem nem kell. Én legalábbis tiltanám, ha én lennék a diktátor. De nem is lehet! Mindjárt visszatérek erre.

"Mit is tart lényegesnek a zeneszeretők többsége?
A dalt, a zenei megoldásokat?
Könnyűzenében - néhány hete már volt róla szó, hogy ki mit ért könnyű alatt - én azt látom, hogy bizony a sound és hangszerelés mindent visz."
Az egyszerűség kedvéért (és mert okosnak tartom), veszem megint az adornóinak tekinthető esztétikai felosztást: (magas)művészet versus szórakoztatóipar, közte a középfajú alkotások (utóbbiakkal általában a kritikusok egy része is hajlandók megbékélni, és a "pórnép" egy része is). Zenében a középfajú alkotások általában a crossover műfajokba tartoznak. Magyar nyelven a zeneművészetet jellemzően-hagyományosan komolyzenének nevezzük, a szórakoztatóipart könnyűzenének (egyre inkább popzenének). A kettő között vannak átmeneti műfajok, például az úgynevezett jazz bizonyos alágazatai, a progresszív rock (ma inkább progrock) alágazatai, a világzene bizonyos alágazatai...
Van ez a Dalfutár nevezetű műsor, aki még nem tette, nézze és hallgassa - de legalább klikkelgessen és iratkozzon fel rá, hogy legyen elég szponzor a működtetéséhez. A műsor ugyebár úgy működik, hogy van egy dalszerző, aki összeüt egy dallamot egy hangszerre és énekhangra (szándékosan nem többre, hogy a producer is teljesértékű alkotótárs lehessen), amely dallamot megkap egy szövegíró oly módon, hogy a felismerhetetlenség céljából eltorzított énekhangból ne ismerhesse fel a dalszerző személyét. A zümmögést a szöveggel együtt megkapja egy producer célú személy (néha egy együttes), akinek a feladata a zümmögés meghangszerelése, a dallam felöltöztetése DAL-lá - lásd Dalfutár. Ugyanígy megkapja egy negyedik személy, aki az énekes lesz. A dalfutár (Hajós András) futkorászik az alkotók között. Mi, nézők ebben a sorrendben megismerjük őket, ők ellenben egymásról nem tudnak semmit. Mindegyikük felkészül a stúdiónapra, amikor találkoznak, rácsodálkoznak egymásra, és egy nap alatt a stúdióban kész dallá gyúrják a négy egó alkotmányát, és hangfelvételt készítenek, lehet bejegyezni az ARTISJUS-nál - alkalmasint felkerülnek a dalok streamszolgáltatóra is. A műsor szerkesztője különféle szerkesztési szempontok szerint kiválogatja, hogy kikből álljon az aktuális kvartett. A poprock világából érkeznek a szereplők, de természetesen általában teret kap a valóságshow-i szempont: minél összeférhetetlenebbek legyenek a műfajaik, legyen hirig a stúdiónapon, legyenek olvasztótégelyezendő ellentétek. Olvasztótégely mindig van, mert senki se akarja égetni magát azzal, hogy ő a mufurc a csapatban, tehát megszületnek a kompromisszumok, mindig szerves dal, afféle origó jön létre a négy világtáj összetalálkozásából. Ez azért lehetséges, mert mindannyian a poprock világából érkeznek. A legutóbbi csapat esetében volt a kivétel, ezen kivétel miatt emlegetem fel az ügyet, magamigazoló példaként. Erre is visszatérek.

Én úgy gondolom, minden művészeti ágban létre tudnak jönni kiváló, akár klasszikussá váló középfajú alkotások a művészeti ág (magas)művészeti és szórakoztatóipari ágazata közé ékelődve mezsgyeként, gyepűként - "crossover". Ellenben kifejezetten hiteltelen szokott lenni, amikor a szórakoztatóipari alkotásokat bele akarnak tenni magasművészeti keretek közé, és viszont. A "szimfonikusok popritmusbant", a Havasit, a Mága Zoltánt, a Richard Claydermant (bizony, Zoli, hehe!), a Szentpéteri Csillát... örök időkre be kéne tiltani, írmagját is kipusztítani, helyét sóval behinteni, leginkább azért, mert másnak akar látszani és láttatni, mint ami. Khmmm..., André Rieu, khmmm..., izé...
Én magam alapvetően magasművészetet "fogyasztok", másodsorban középfajút - tehát nem fogyasztok szórakoztatóipart, azaz esetünkben popzenét. Az említett kivételes Dalfutár csapatban is hárman, Rácz Gergő, Tariska Szabi, Vitáris "Parazol" Iván a pop-rock különböző területeiről érkeztek, és prímán össze is tudott érni egy origóban a három égtájuk, színvonalasan dolgozva a maguk nem kevés populáris tudása, tehetsége szerint. Na de a producer Fekete-Kovács Kornél lett, aki még csak nem is a jazz-zenészi énjét hozta, hanem a MAO révén a komolyzeneit-komolyzeneközelit. És a műsorszerkesztés miatt meghangszerelte az egyszálgitáros poprock dalt fúvósbigbandre, lényegében komolyzenei komponálási-hangszerelési elvek alapján. Ottani kommentemben úgy fogalmaztam, hogy meddő öszvér lett belőle, hiába dolgozott természetesen Kornél is kiugróan színvonalasan a MAO-val. Nem fér össze a popzene és a komolyzene, nem lehet egy origóba összehozni őket, állítom én. Példálózásomban például Jon Lord dolgait, Mike Oldfileld Tubullar Bells-ének szimfonikus átiratát hoztam fel, mint hasonlóan szaporodásképtelen meddő öszvéreket, és olyan középfajú szerzőket-előadókat hoztam fel működőképes klasszikusként, mint a Colosseum, a Passport, a King Crimson... - vagy a Uriah Heep Salisbury-je... Utóbbiak szerves középfajú alkotásokat hoztak létre, előbbiek meddő öszvéreket - állítom én, aki irtózom a másnak látszani akaró "alkotásoktól". A popzene nem tud beleszervülni komolyzenébe. A komolyzene nem tud beleszervülni popzenébe. Teljesen más szervező elveik vannak. Összebékíthetetlen területek - mondom, van köztük gyepű, mezsgye, azaz a középfaj önálló területe, az ezen a gyepűn szaladgáló középfajú crossover műfajok nagyon frappánsak tudnak lenni, mert nem olyan életidegenek, mint a magasművészetek (komolyzene), és nem olyan tartalmatlan üresek, mint a szórakoztatóipar (popzene).
Kérdezted, lehet-e a szarból várat építeni, és ha lehet, kell-e? Nem lehet, ergo nem is kéne. És a várból se szart.

Nagyon jó. Most már csak a téren kéne előállnod a farbával, hogy szerinted ezt a célt miképpen lehet megközelíteni hifi hangberendezéssel (és hangfelvételekkel). Milyen kategóriájú, karakterű készülékekkel (és hangfelvételekkel) szoktad megpróbálni megközelíteni a célt az adott lehetőségeid mentén?

[[[[[Új módszer, példa.]]]]]

----------------------------------------------------
----------------------------------------------------

"A PF. nek az első 1-2 lemeze nem szól jó. Nekem van egy Dark Side felvételem 192/24 Bit-ben. az úgy szól, mint eddig semelyik másik DSM. A Mobil Fidelity digizte be, s certifikációval igazolja, hogy a felvétel az első LP próbanyomatról készült. 50 kemény dollár az ára. A Division Bell már egészen jó. Végre van dinamika a lemezen. Egyébként D. Gilmour szóló lemezei sokkal jobbak mint a R. Water-éi."

Tapasztalatom szerint Szerző téved. A Pink Floyd első 1-2 lemeze elég jól szól, érződik a hangfelvételeken a korszakra jellemző spontaneitás, keresetlenség, manipulálatlanság, egyúttal az is, hogy Waters mint leendő zeneirendező már kezdi megtanulni a zenéjükhöz szükséges technikai manipulációk okos, hangminőségmegőrző használatát is a szokásos stúdóberendezések mellett. A következő két lemez ilyen szempontból vegyes, nem utolsósorban azért, mert kevésbé Waters atyamesteri fennhatósága alatt készültek. Az Atom Heart Mothertől, és méginkább a Meddle-től kezdve a Pink Floyd lemezek hangminősége egyre jobb, egészen a Final Cutig, ahogy egyre inkább Waters határozott meg mindent, a hangminőséget is. Ilyen szempontból a Waters szólólemezek is sokkal jobban szólnak, mint általában a Gilmour (Wright, Mason) szólólemezek. A Waters szólólemezek mindenhez képest kiválóan szólnak, főleg a harmadiktól kezdve - az első kettőnek még vannak technikai gyermekbetegségei). A Gilmour szólólemezek eleinte átlagosan (általában dinamikátlanul és emellett vagy nyomottan-tompán (a második, bár azzal nagy baj nincs) vagy (az első) ványadt-érdesen szólnak. A technika eldigitalizálódása után (a harmadik On an Island-től) inkább rosszul szólnak, ugyanígy a Waters nélkül készített Pink Floyd lemezek, lásd Momentary Lapse of Reason, The Division Bell, The Endless River. A nyomott-tompa Momentary kivételével akut digitalitisz (digitális keménység tünetű) betegség van bennük. Waters a világ legjobb stúdiósai között van, Gilmour meg nem.

"...a hifisták...
(...)
...a hifisták...
(...)
...a hifisták...
(...)
...a hifisták...
(...)
...a hifisták...
(...)
...a hifisták...
(...)
...a hifisták...
(...)
...a hifisták..."
...
...
...

Én elég sok hifistát ismerek - szociológiailag reprezentatív mintanagyság. Úgy spontán mint társadalomtudományos módszertani apparátussal vizsgálgatva őket azt véltem megállapítani, hogy döntő többségük NEM hifisták, hanem szuverén (hifista) egyed, személy, személyiség. Egyikük ilyen, másikuk olyan - harmadikuk emilyen, negyedikük amolyan... De ha már általánosítás, az ún. hifisták abban egyébként jellemzően különböznek az ún. átlagemberektől, hogy van egy olyan szellemi-technikai hobbijuk, amely hobbiba vagy már eleve az aktív kultúrálódás irányából eleve kulturális céllal érkeztek vagy amely hobbi az aktív kultúrálódás irányába tereli őket - a hifistaság előtti személyiségükhöz képest ki(jjebb)teljesítvén személyiségüket. Ergo tendenciájában műveltebbek, kulturáltabbak, tájékozottabbak az ún. átlagnál. Meglátásom szerint a szakmányban hifistázó Szerző a hifistákra vonatkoztatott rendszeres minősítései során alapvetően NEM a hifistákról beszél, hanem azokról, akik (még?) nem hifisták, csak van nekik valami hifijük.

"kultúrálódás
(...)
kultúrálódás)

Khmmm: kulturálódás.

Naiv lélek, te , baromira nem látszik ez, vagy én vagyok csak világtalan..
"Összebékíthetetlen területek - mondom, van köztük gyepű, mezsgye, azaz a középfaj önálló területe, az ezen a gyepűn szaladgáló középfajú crossover műfajok nagyon frappánsak tudnak lenni, mert nem olyan életidegenek, mint a magasművészetek (komolyzene), és nem olyan tartalmatlan üresek, mint a szórakoztatóipar (popzene).
Kérdezted, lehet-e a szarból várat építeni, és ha lehet, kell-e? Nem lehet, ergo nem is kéne. És a várból se szart."
Ebben egyezik a véleményünk, ilyesmiket gondoltam volna, ha valaki nekem szegezi a kérdést. Annyi különbséggel, hogy a nekem nemtetszőt szarnak hívom, magamban
Fásy Á. - val viszonylag gyakran találkoztam egy időben, és egy idő után megkérdezett, mit is gondolok a zenéjéről. Elvágtam a kérdést egy poénnal, de ha komolyan kellet volna válaszolni, a pofámról leégett volna a bőr, mert nagy sz nagy a nagy r a produkció, mégsem mondtam volna ezt így a képébe, szemtől szembe. Pedig testem lelke minden atomja kínnak éli az ilyesmi zenét, a populár jó 80% is. Ó idők, ó erkölcsök.

A zene az zene. Vagy tetszik, vagy nem. Tökmindegy milyen féle, fajta, stílusú.
Arról érdemes beszélni, hogy a nekünk tetszőből van, vagy nincs normális minőségű felvétel, és hol, hogyan lehet hozzájutni a jobbhoz.

Nem mondom, hogy tetszik a pop, rock, kontra komoly zene összevegyítése, bár vannak amiket szívesen hallgatok, ugyanakkor hol van az leírva, hogy a hegedűvel csak komolyzenét, a villanygitárral meg pop zenét lehet csak játszani?

"hol van az leírva, hogy a hegedűvel csak komolyzenét, a villanygitárral meg pop zenét lehet csak játszani?"
Éppen te írtad le: (#6763) tapaizo

hehe...

Deep Purple megtette réges-rég és vegyítette. Ugyan nem "valami" helyett szólt a hegedű, hanem valami mellett, de képzeld el mondjuk az Eddát ugyanezzel a zenekarral.. Kb. "ezek mentén" szabad/na ezeket a "vegyítéseket" "elkövetni". Szerintem..

"csak a zene van"

Igen, ilyesmire utaltam azzal, hogy van amit szeretek.

Sajnos villanygitárra még nem sok komolyzenét írtak. Ez elsősorban azért van, mert a komolyzeneszerzők (általában a magasművészek) többsége törvényszerűen életidegen, akadémikus. Másodsorban, mert a komolyzenei képzés és zenekari összetétel lassan tud változni - a magasművészeti képzés is zömében törvényszerűen életidegen, akadémikus.
Ezzel együtt vannak rá előremutató példák, hogy komolyzeneszerzők bátran használják a modern elektronikus hangszereket - magyarban is, Márta, Melis, Szemző... -, akár komolyzenei, akár crossover művekhez - szintetizátorokat meg régóta, az ún. kortárs zenének évtizedek óta alapága az ún. elektronikus zene, komolyzenei ágazatként.

Mindenkinek szólnék: talán mindenki között van a határ, az igazság mezsgyéje, a találkozás...kell a tartalom nêlküli pop, amihez emlékek kötődnek, kell a tartalom nélkül, mentsruációs görcsök közepette szimfonizált sz.rból várat építeni tudó mesterek legjobbja, kellenek a giccses koncertfelvételeken elcsukló sztárok videói, s kellenek minden szélsőséges irányzat legjobbjai a gyűjteménybe, miközben tudni kell az párszázéves komolyzenét és a 100 éves jazz-t is meghallgatni, mindenből keresni a mestereket. Egyetlen stílus van, amit nem szivlelek, az a Bódy Guszti Zsülikés...de hát kellenek kivételek...minden másban tudni kell megtalálni a legjobbakat. Az a nagyobbik baj, mikor komplett irányzatok vannak kizárva...nem hiszem, hogy a művészi irányzatok feneketlen hallgatása pótolhatja sok irányzat által adott legjobbak élményét és tudását.

"Egyetlen stílus van, amit nem szivlelek, az a Bódy Guszti Zsülikés...de hát kellenek kivételek...minden másban tudni kell megtalálni a legjobbakat. Az a nagyobbik baj, mikor komplett irányzatok vannak kizárva..."
Hja, csak egyet szabad? Én szeretnék kapni engedélyt legalább hármat kizárni!

Ugye erre azt szoktam mondani, hogy a Fásy Zsülike által művelt műfajon kívül is vannak műfajok, amelyek műfaji jegyei eleve kizárják, hogy "megtaláld bennük a legjobbakat", mert eleve olyanok a műfaj által meghatározott műfaji jegyeik, hogy azok eleve kizárják, hogy bármi jó születhessen belőlük. Olyanok az adott műfajok írott-íratlan dogmái.

Egyébként mit jelent az, hogy "Az a nagyobbik baj, mikor komplett irányzatok vannak kizárva..."? Honnan, hogyan vannak kizárva?
Mondjuk például Liszt-díjból. Ha a Fásy Zsülike műfajának esélye sincs például Liszt-díjat kapni (tehát hogy ki van zárva a műfaja a potenciális Liszt-díjasok köréből), az egyáltalán nem baj, az egy helyzet, melyben meghatároztatik, hogy milyen munkakörű zenészek kaphatnak Liszt-díjat (egyébként egyre több könnyűzenész-rockzenész is kap). Mondjuk a Fásy Zsülike (műfaja) kapjon Levelibéka-díjat - családban marad.

Szabad bármennyit, csak nem tartom szerencsésnek Nem kell dijértékűnek lennie egy-egy zenének, hogy hallgassam, műfajnak sem kell olyannak lennie...van, mikor eltellik az ember a Liszt dijjasok körével és átmossa hallószerveit egy-egy szint alatti, tartalom alatti tüf-tüf-kuvik-kuvik alkotással..nálam a kettő nem zárja ki egymást.

De mi bajod van Fásy Zsüliett kisasszony produkciójával? Hogy lefogyott 41 kilót és irigykedsz?

Erotikus a hangja. Meg a látványa. Amúgy semmi
Szerk: Te voltál a személyi edzője?

[ Szerkesztve ]

"van, mikor eltellik az ember a Liszt dijjasok körével és átmossa hallószerveit egy-egy szint alatti, tartalom alatti tüf-tüf-kuvik-kuvik alkotással..nálam a kettő nem zárja ki egymást."

Kicsit mint amikor parfümök között "reset"-eled a szaglásod kávéba szagolva, nem ?

"nem hiszem, hogy a művészi irányzatok feneketlen hallgatása pótolhatja sok irányzat által adott legjobbak élményét és tudását."

Én sem. Szerintem mindennek megvan a helye a világban és mindent lehet minôségben is hallgatni , meg vacakul is.

Lá lá lá lá lááá lááá.. Lá lá lá lá lááá lááá .. Lá lá lá lá lááá lá lááá lá lá lá lááááá láááá

Az énektanára voltam.

neten kevésbé jön át a poén. remélem csak vicc

Luxman L-507ux II, Primare i22, Yamaha A-S801 // Pro-Ject Dac Box S2, SMSL SU-9 PRO // Elac Vela 408, Elac FS 147, Q Acoustics 3030i

Szegény... .. szegény Zsülike... ..................

Nézd meg a Wikin.
Fásy Zsüliett, koloratúrszoprán.
Énektanár: kammerer.

Mit gondolsz, mitől fogyott 41 kilót?

Most hallgattam egy komolyzenei műsort a rádióban.
Azt mondták hogy egy előadás nem azzal kezdődik amikor az előadó leüti az első billentyűt, hanem amikor felmegy a színpadra és ahogy meghajol.

Főleg, ha a bevonuláskori meghajláskor még fel is kiált: "Már most érzem, Önök micsoda kiváló, értő közönség! Önök láthatólag érteni fogják, hogy milyen zseniálisan játszom a művet! Előre is köszönöm!"

S.O.S.!
Beugró kábelnek az Elara-hoz AQ Type4, vagy QED XT40?
Kell valami, amihez később hasonlíthatok... (Vagy villanydrót...)

Vagy valami mást. Mondjuk, kicsit drágábbak annál, hogy ideiglenesen vegyen ilyet az ember.
Én inkább Type4, te valószínűleg inkább XT40 - szofisztikáltabb hangúnak látszik, mint a tömör Type.

Üdv ismét köztünk. Remélem most már nem fogsz eltűnni.

"kényeskedik" néha

"Ezeknél a méheknél sose lehessen tudni..."

Használtban gondolkodom. Érdekes, qed nincs eladó, míg type igen gyakran... Vélhetően előbb-utóbb "valami más" lesz, kérdés, lesz-e elég időm, türelmem, nomeg pénzem rá?

[ Szerkesztve ]

Mindkettőhöz volt szerencsém itthon, a QED XT40 levegősebb volt ("élénkebb"), a Type-4 mattabb, de korántsem tompa vagy unalmas. (nekem az utóbbi jobban tetszett) Itt most 19000 Ft egy 2*3-as szett Type 4: [link] (de a Kácsánál is nagy kiárusítás van)

Láttam a hirdetést, jó az ára is, bár nekem csupaszon elég lenne, ( félő, ha Tigris meglátná a banánokat, soha többé nem állna szóba velem... :) ) Egyébként mindenhol arra jutnak, hogy élénkebb az XT, kammerer is ezért írta, hogy nekem az jobban tetszene...

Igen, a - sodrottas - nyitottsága miatt írtam. Én meg ugye a tömöres linearitásra, gömbölyítésre szoktam szavazni. Ha használtan keresel, akkor legyen türelmed (de lehet venni a két jelöltet is, rendben vannak).
Miért lenne elég neked csupaszon, ha szépen fel van dugózva? (Tigrisnek pávatoll a seggébe.)

Nincs dugó, nincs gond! Meg a Tigris...
Érdekes, IC kábel pont a tömör nyitottabb. Általában...

Tőlem banándugózhatsz, csak közben nézegesd kammerert a pávatollal a hátsőjában (lesz, ami elterelje a figyelmed a banándugó rossz hatásáról ).
Ha ideiglenes kábelt keresel, én is az AQ Type4-et javaslom, de használtan. Inditásnak megfelel, semmiben sem kiemelkedő, semmiben se kiemelő, nyugodt hang, túlontúl az, de kezdeni jó. Új árat tekintve hamarabb néznék valami Triangle Opera kábelt, vagy hasonlót, szokott lenni az avx-en pár nevesebbnek tűnő kábel, venném azt, ár-értékben és bejáratottság terén is megfelelőbbnek gondolom a használt kábeleket, később eladásnál se buksz rajta annyit.
Banándugót is ki tudod próbálni, sőt, ha gondolod küldetek is neked, Jantzent is, meg Nakamichit is, legalább tudsz majd kicsit kisérletezni A tapasztalat a legjobb barát a hifiben

"IC kábel pont a tömör nyitottabb. Általában..."

Gondolom, elsősorban azért, mert azon a kis jelszinten kevésbé akut kérdés a skin-hatás az adott keresztmetszeteken, és így akadálytalanabbul tud érvényesülni a tömör ér korrektebb, egységesebb, információáteresztőbb szerkezete. De a tömör eres is akkor szokott igazán jó lenni, ha több ér, litze szerkezetben.

A Kácsából letét ellenében el tudod hozni a Type4-et kipróbálni, az még segíthet dönteni.

[link] Naim...ehhez is lehetne hasonlitani, alku is elmegy.. [link] Erről a type4-ről is levágható a banándugó... [link] Hátha van minősége is a ProJectnek...talán az utolsót venném, legkisebb bukó, ez az ésszerűbb, persze a Naimot keresném jobban, akkor is, ha veszteséggel adnám el később

nem osztom az itteni álláspontot, az XT40 kategóriájában kiemelkedik. kimondottan jó a felbontása és a dinamikája. szerintem nevezett AQ nem éri el ezt a szintet.

Luxman L-507ux II, Primare i22, Yamaha A-S801 // Pro-Ject Dac Box S2, SMSL SU-9 PRO // Elac Vela 408, Elac FS 147, Q Acoustics 3030i

Milyen erősítőd van most? Biztos írtad már, de nem találtam rá.

Tigris: vizuális vagyok, látom magam előtt azt a pávatollat.

[ Szerkesztve ]

Skin hatás milyen hangfrekvencián érvényesül?

Kétfajta ember van. Kerüld mindkettőt!