Hirdetés

Keresés

Aktív témák

  • taltos

    senior tag

    válasz j.bravo #19 üzenetére

    Hali!

    Nem vagyok híve az ilyenfajta ''fórumon kitálalkozzak'' dolgoknak, remélem senki nem ismer személyesen...
    Szóval azért teszem meg mégis, mert már nagyon kikívánkozik belőlem.
    Három éve vagyok együtt a barátnőmmel, és ebből 2,5 évet együtt lakunk. Az a baj, hogy már egy ideje nincsen komolyabb baj! Értitek? Ez az egész olyan kegyetlen helyzet! Főz rám, mos rám, rendet rak, egyéb helyeken sincsenek gondok... Belegondolva ez az egész olyan béna helyzet. Soha nem hittem (és most sem hiszek) a szerelemben. Úgy vagyok vele, hogy hosszútávon úgysem ez dominál, és a kölcsönös tisztelet és szeretet fontosabb. Úgy érzem, hogy mégsem akarok vele lenni. Persze félek attól is, hogy ha egyszer meg így lenne, akkor megbánnám! Minden rendben van, és pont ez nincs rendben!
    Nem kacsintgaok más lányok után, tehát nem is ezzel volna a gond, hanem hogy nem tudom, hogy ilyenkor az ember mit tegyen?
    Nem tudom rendesen leírni ... kudarc :(

    Az idő megoldja? Vagy valamit lépni kellene? Vagy ezek a dolgok ciklikusan mindíg előjönnek, és csak át kell esni a holtponton? Nem tudom :(

  • tomcsi23

    veterán

    válasz j.bravo #19 üzenetére

    Bizonyára, ha olyan könnyedén menne, ha nem kellene futkosni, hanem az a másik jelenség, a maga kisugárzásával, elérhetővé válik, akkor újra ''tárgytalanná'' lesz, és szintén az kell, aki miatt csak szenvedni lehet, az elérhetetlen. Mert van benne valami, talán az - a másikkal szemben - hogy küzdeni kell, bizonyítani, a legjobb formát hozni. Ezt persze a másik fél kihasználja, ha nem így lenne, akkor vagy elutasítja, vagy nyit irányába, akkor meg ismét az előbbieknél tart a dolog.

Aktív témák