Hirdetés

Aktív témák

  • Phantom

    tag

    Kicsit in medias res kezdtem. Nem baj. Tulajdonképpen semmi sem baj.

    A történet két hónappal ezelőtt kezdődött. Akkor szakítottam a barátnőmmel. Tulajdonképpen én akartam, én mondtam ki, hogy nincs tovább. De hiányzik. Egyre jobban és jobban. Tulajdonképpen Ő volt számomra az Élet. Az Univerzum. Meg Minden.

    Nagyjából három héttel ezelőtt döbbentem rá, hogy mennyire szeretem. És mennyire hülye voltam. Éjszakánként csak tipródok, alvás szinte semmi. Teljes alkotói válság. Két hét alatt csak 40 oldalt haladtam a könyvben, pedig régebben egy jobb hétvége alatt is megcsináltam 60-70 oldalt.

    Ma rászántam magam, felemeltem a telefont. És megkértem a kezét. (Szintén in medias res. Mi van velem? Az olimpia zavart meg ennyire, hogy folyton a görögökkel jövök?) Persze kapásból jött a ''Nem.'' Utána találkoztunk és beszélgettünk egy kicsit. Rádöbbentettük egymást, hogy mindketten hibáztunk. De Neki már van valakije helyettem -- persze tudtam, de eddig nem nagyon érdekelt, sőt, még örültem is egy kicsit, hogy nem viseli meg olyan nagyon a szakítás -- és sajnos jobban szereti nálam.

    Isten akarata? Költői igazságszolgáltatás? Bárhogy is nevezzük, az ember csak azt tudja igazán megbecsülni, ami nem az övé. Ami elérhetetlen. De miért?

    Sok mindent megváltoztatnék, ha lehetne. De az időutazást sajnos nem találták fel. Vagy mindig is létezett? Van valami efféle topic is a fórumon. Csaponganak a gondolataim. Ha egy rest, melynek nyugalmi tömege nagyobb, mint nulla, nem érheti el a fénysebességet, mi a helyzet egy olyannal, amelyiknek a nyugalmi tömege negatív? (Ha valaki megsúgja, melyik SF-ben használták ki ezt az elképzelést, kap egy virtuális vállveregetést.) Le kellene fogynom 80+n kilót, és máris kezdhetnék gyorsulni. Akkor talán üzenhetnék múltbéli önmagamnak, hogy ne legyen barom.

    Mára ennyit. Megyek, iszok valamit, és olvasok egy kis Faludyt, ha már aludni nem tudok.

    Szeretlek, Pisze.

Aktív témák