2024. április 26., péntek

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • Optimista nihilizmus

    Vannak gondjaink. Vannak jobb és rosszabb napjaink. Sokszor nyomasztanak kisebb nagyobb terhek, amik mindenkinek az életében jelen vannak, vagy előfordulnak valamikor. Annyi minden miatt lehetsz szomorú, hogy lassan Dunát lehet vele rekeszteni, felesleges is most mindent felsorolni.

    Szeretném, hogy ezt a szöveget most figyelmesen olvasd. Ne csak úgy átrohanva a sorokon, mint a kötelező olvasmányokban. Szívd magadba ezt pár gondolatot.

    Nagyon kicsik vagyunk. Az emberi egyénhez képest felfoghatatlan mértékű a tér és az idő. Mi csak egy sziklán száguldó maroknyi értelmes lény vagyunk. A létünk pillanatnyi és törékeny. Egészen annyira törékeny, hogy lehetséges az, hogy a poszt olvasása közben ájultan lefordulsz a székről és vége van. Nem csak a Te életed, mindenkié pillanatnyi és törékeny. Kiterjedés nélküli pontok vagyunk a végtelen univerzumban. Ha megszűnik bármelyikőnk, nem marad nyoma pár évnél - évtizednél tovább. Ez a pár év és évtized pedig pont annyira törpül el a gyakorlatilag megszámlálhatatlan időmennyiség mellett, mint ahogy egy hidrogénatom törpül el az egész Nap tömegéhez képest. És most ennek a hidrogénatomnak a lelkével fogunk foglalkozni.

    Folytatás...

    TheLázs 6 éve 2

  • Kristoff - Videó

    Ami a múltkori motoros poszt alól lemaradt...

    TheLázs 6 éve 0

  • Írni

    Micsoda módszer! Mások képzeletét egy többszintes jelrendszer által megragadni, táncra perdíteni! Kellő szerencsével és a szerző és a befogadó összhangjával elérhető a csoda: úgy folyik, alakul az olvasó képzeletében a forma és szín, hang és illat, ahogy azt a Teremtő megálmodta. Saját világába húzva körbevezet, megmutatja egyenként a történeteit, megismerteti velünk a gondolatait. Legalábbis megpróbálja. Mi van, ha mindennek az ellenkezője igaz?

    Poirot bajszán a kunkor mindig ugyanolyan, mint ahogy azt az írónő elképzelte? Vagy máshogy pödörödik az ikonikus bajusz? Bagatell kérdés, nem igaz? Máshogy is feltehetjük: miként alakult volna a történelem, ha a híres befogadók másképp értelmezik neves szerzők műveit? Marx Tőkéje mindenkinek ugyanazt jelenthette? Esetleg a hírhedt Mein Kampf? Hiába igyekszek agyam leghátsó szegletébe tuszkolni ezt a sötét gondolatot: hiszen lehetséges, hogy a Lokál és számtalan egyéb komoly tudományos forrás számomra jelenik csupán meg szatíraként? Hideg verejtéktől remegek. Felocsúdok. Lehet, és szükségszerű minden. Hiszen a tömeg ereje megkérdőjelezhetetlen és rendkívül fontos. A Tömeg hódol be tudatosan vagy tudattalanul: a Tömeg válik függővé, fogyasztóvá. Az egyénnek érdeke az, amit a Tömeg megtermel. Ha a Tömeg megvásárolja a legújabb fejlesztéseket egy iparágban, akkor az mintegy "alászáll" és olcsóbbá, elérhetővé válik több egyén számára.

    Folytatás...

    TheLázs 6 éve 7

  • Purgatórium

    Van valami bája annak, amikor a jól kitervelt csel, a bűn, amit el készültél követni, nem sikerül. Mesterlövészként fekszel a tetőn. A szálkereszttel követed minden lépését annak, aki előtted sétál. Téged senki nem lát, a célpont komótosan ballag az egyik közeli pad felé. Visszafojtod a lélegzeted és vársz. A középkorú aktatáskás férfi helyet foglal. Az ujjad a ravaszra helyezed.

    Nem engedhetnéd meg magadnak, hogy kétségeid támadtak. Az elmúlt évek, hónapok, hetek történései mind ebbe az irányba mutatnak. Most mégis félsz, egy pillanatra lehunyod a szemed. Amikor a pislantás véget ér, nem látod az aktatáskás embert többé. Eltakarja egy furgon amibe beszáll, majd amilyen lassan jött, ugyanolyan lassan eltűnik.

    Lever téged a veríték. Hogy sikerült ezt is elrontani? Perceid voltak, hogy leszedd a szerencsétlent, de Te haboztál. Majd ismét lehunyod a szemed egy pillanatra, mély levegőt veszel és felsóhajtasz. Ugyanebben a pillanatban a téren egy idős néni a galambokat etetve véletlenül ellöki a botját, az hangos csattanással szétrebbenti az éhes sereget. Te is hallod a metsző zörejt, de a szemhéjaid zárva maradnak.

    Folytatás...

    TheLázs 6 éve 14

  • Kakukktojás

    Ma ismét megláttam.

    Rád néztem, és olyan erős érzelmek kerítettek a hatalmukba, hogy az egész énem beleremegett.
    Nem olyan remegés volt ez, amikor az egyszeri szerelmes térdei megremegnek a szívből vágyott személy láttán.

    Gerjesztett együtt rezgés volt ez, ami szorosabb minden köteléknél, tartósabb minden szerelemnél és mélyebb minden emberi kapocsnál amit az egyszeri halandó valaha is elszenvedhet.

    Szeretlek. Ez egy apró része csupán annak amit érzek. Tisztellek, és nem akarlak kalitkában látni. Nem akarlak birtokolni. Nem akarlak újra és újra összetörni.

    Nem akarok neked fájdalmat, csak örömet. A mosolyod látni, ahogy haladsz léptenként előre. Talán összefúj majd minket a szél. Beszélgessünk addig jókat, és ha egymásnak rendelt a sors, úgyis egybefonódik majd az utunk. Bízok, hiszek és remélek, de mindenek előtt magamtól óvlak, tisztellek, szeretlek. Kétszer törtelek össze, harmadszor nem foglak.

    TheLázs 6 éve

  • Pillanatkép

    Örülök,

    Mert két fülem van és nem vagyok szatyor.

    Örülök,

    Mert megtaláltam a pillanatragasztót.

    Örülök,

    Mert nincs kevesebb szilánk, mint leejtés előtt.

    Örülök,

    Mert én lehetek a legboldogabb bögre.

    TheLázs 6 éve 0

  • Clarification

    Lassan minden a helyére kerül

    Ezt a pár gondolatot Augusztus 28-án gépeltem le, aztán vártam. Vártam és reménykedtem benne, hogy irányba álltam és az érzéseim lassan stabilan a helyükre kerülnek, és megszűnik az a mindennapos hullámvasút amit a D-val való szakításom után átéltem. Azt szeretném ezzel az összegző és visszatekintő írással elérni, hogy a folyamatot amin átmentem saját magam és a blog összes látogatója számára értelmezhetővé tegyem. Az eddigi bejegyzések pillanatképek voltak az elmémből hormonokkal, nagyon szélsőséges érzelmekkel, amik nehezítik a befogadó dolgát. A következőben leírom pontosan, hogy mit, hogyan csináltam és éreztem és a végére pedig meghozom a konklúziót.

    2016 Májusában mentem vissza D-hoz először. A 2016-os nyáron sokat voltunk együtt, az évet valahogy túléltük. Élveztük és szoktuk az együttlakást Budapesten egy aprócska albérletben miközben mind a ketten egyetemre jártunk. A 2017-es nyáron sokat kirándultunk, foglalkoztunk egymással. Volt egy régi, visszatérő problémánk amin mindketten dolgoztunk, és a nyáron úgy tűnt, hogy ezt lassan sikerül leküzdeni. Az ősz nagyon sok terhet tett a vállamra, ez volt a legnehezebb félévem. Tudom, hogy D-val nem foglalkoztam eleget, a félévem viszont nem ment olyan rosszul, csak egy, nem is túl jelentős tárgyat buktam. Neki kicsit nehezebben ment az egyetem, ezt ekkor már jól láttam.

    Folytatás...

    TheLázs 6 éve 7

  • Gertrudnak lett egy párja

    Aki figyelemmel követte a blogomat, az tudja, hogy milyen terveim voltak a posztban szereplő motorral. Az élet amilyen kiszámíthatatlan, úgy lett Krisztoff sorsa is az. Most is az egy kicsit, hiszen két motorom van, de csak egy fenekem. Idegesítő, apró részlet ez a történetünkben. Név szerint Krisztoff az új szerzemény. 1976-os gyártmányú, teljesen újáépített Simson S50B a modernebb verzió külső transzformátoros gyújtásával.

    Amikor D-val szakítottam, felhívtam a Mestert, hogy nem tudom, mi lesz a motorral. Ő erre csak azt mondta, hogy nem baj, majd lesz másik gazdája, harag nincs, nem is lenne miért. Azért, ha lehet jöjjek le és üljek rá, nézzem meg, hogy milyen. Nem kellett kétszer mondani, mindig kapható voltam az újdonságokra, ahogy most is. Levágtattam Tiborhoz és elvittem a sárkányt egy próbakörre. A motor az első sarok után megállt.

    Nem vagyok ahhoz szokva, hogy egy olyan motor megálljon alattam, ami az ő keze munkáját dicséri. Most sem ez volt a gond, csak a rossz gyertya. Egy csere után első rúgásra életre kelt a motor és befejezhettem az elkezdett próbakört.

    Folytatás...

    TheLázs 6 éve 6

  • Igényfelmérés

    Sziasztok. A hézagosan dokumentált érzelmi hullámvasútról többen panaszkodtak, hogy kicsit kusza volt. Úgy döntöttem, ahogy kisimulnak lassan a vasút hullámai, és egy tartós állapotot elérek, leírom az egészet érthetően és nem érzelmekkel túlfűtve.

    Nem tudom, mennyire lenne igény a puzzle összerakására. Gyakorlatilag már leírtam, de nem tudom mennyire érdemes Titeket fárasztani vele. Megfelelő érdeklődés mellett kiteszem, ha csak egy-egy közelebbi fórumozót érdekel, talán elküldöm.

    TheLázs 6 éve 8

  • Egészséges párkapcsolat?

    Mostanában sokat tűnődtem azon, hogy mitől lesz két ember összefonódása tartós és jövedelmező. Tettem néhány olyan megállapítást, amibe minden bizonnyal sok ponton bele lehet kötni. Valószínűleg túl általánosak, a kritikát, az újrafogalmazást nagyon szívesen fogadom.

    1+1 > 2

    Az első dolog ami az eszembe jutott, hogy a kapcsolatban a felek valamilyen módon adnak a másiknak magukból, és így kapnak is a másiktól. Ezáltal mind a ketten jobban érzik magukat ideális esetben. Vannak időszakok, amikor ez az egyensúly felborul, de ha tartósan nem teljesül az 1 + 1 > 2, akkor valaki, vagy mind a ketten boldogtalanok lesznek. Beárnyékolhatja ezt az is, ha a felek egymással szemben nem egyenrangú félként viselkednek. Ha birtoklás-szerű a viszony, benne féltékenység, elvárások, kötöttségek vannak, a légkört mérgezi a nyomás ami a felek viszonyából ered.

    A tökéletes kapcsolat nem kell, hogy szerelemmel kezdődjön ...?

    A szerelem forrása szerintem a pillanatnyi vonzalom, első benyomás, amit tehet egymásra két ember. Létezik első látásra szerelem, ezt abszolút meg tudom erősíteni. Fülig szerelmesen viszont nehezebb a másik fél természetét felmérni, ésszel végiggondolni, hogy vezet-e az egész valahová, élhető-e a másik személy.

    Folytatás...

    TheLázs 6 éve 68

  • Gyufaszál

    Elővettem:
    ebben a mozdulatban rejtőzik,
    lappang a tudat, hogy estére
    belőled semmi nem marad

    Zárul a skatulya:
    Nincs többé visszaút,
    hiába várod, reszketsz
    Nem menekülsz előlem.

    Sercen a papír:
    Eldőlt. Nincs már vissza
    Semmi, amiért érdemes
    Volna megállni, mégis hogyan?

    Fellobban:
    Ámulva nézem, apró piros
    Lángját egyre közelítem,
    Hogy beteljesüljön

    Lángol:
    Most a legszebb mélyen
    belenézve, a papír szélét
    Nyaldosva égő tűz.

    Elhunyt:
    Sorsod nem teljesedett be
    Kialudt, mire odaért. Késői
    Körmenet, Sírvers ez
    Az örök élet felett.

    TheLázs 6 éve 0

  • Rágógumi

    Először tudtam,
    Benne maradunk.
    Megértettem, hisz
    Beleragadunk,
    Végül megéreztünk
    Amint megérkeztünk
    Egy ismerős érzést,
    Amiről végig tudtuk,
    Azt, hogy ott lapul,
    A tétova lépést,
    Ahogy mi csetlünk botlunk
    Bátortalanul

    Végzetünk felé

    TheLázs 6 éve 9

  • Bonyolult anyag voltunk

    Elődünk két összetapadt molekula volt,
    Mit szerencsés felével a sors egymásnak sodort.
    Felszabadult akkor, ott rengeteg hő,
    Új anyag tört a semmiből elő.

    Bonyolult anyag voltunk

    Nyitottunk, majd zártunk, álmos gyűrűvé,
    Néha majd' szétvetett a Baeyer-feszültség.
    De ahogy az elszigetelt rendszer a képzeleté,
    A lokális entrópiacsökkenés sem tart örökké.

    Bonyolult anyag voltunk

    Változott a környezet, pár proton lehasadt,
    Konjugált bázissal a pár egymáson maradt.
    Szabad kötőhelyek híján maradt a gerjedés,
    Egy helyben forgó, titkos, rezgő megőrülés

    Bonyolult anyag voltunk

    De el kellett jönnie annak a percnek
    Amikor a 6*10^23-ból kilépve mernek
    A felek rájönni, az egyszerű részecskék
    Hogy az életük több: billió lehetőség.

    Bonyolult anyag voltunk

    Emlékül megmarad nekünk bizonyítéknak
    Nem több: egy számozott füzetlap.
    De az anyag is: két reakció után két reakcióhő
    Mint vendége ha távozik, másodszor bont pezsgőt.

    Bonyolult anyag voltunk
    Egyszerűre estünk szét
    Amilyen voltunk, vajon
    Egyszeri tünemény?
    Hosszú volt az út
    És rögös amíg
    Megkaptam
    Az aktiválási energiát

    Folytatás...

    TheLázs 6 éve 2

  • Nagyra nőtt gyerek vagyok.

    Aki elolvasta az elmúlt pár személyes írást, és talán még hozzá is szólt, az már jóval előttem látta, hogy semmi jóra nem vezet ez az egész kálvária.

    Mindenkivel jól kib@sztam ismét. Nem voltam kellően türelmes egyik döntés meghozatala során sem. Ennek az lett a következménye, hogy indulatból döntöttem több esetben is, amivel megbántottam mindkettőjüket, végeredményben ugyanúgy elb@szva mindent, mint annak idején, 2016-ban, hogy aztán az indulatból hozott döntéseimmel én se legyek megelégedve végeredményben. Segg vagyok.

    Azt hittem, tanultam a hibámból. Azt hittem, most minden másképp fut majd. A történelem ismétli magát, de most kiszállok a hurokból. Hátra kell hogy lépjek. Fel kell dolgoznom magamban mindent ami történt. Ezúttal nincs shortcut vagy bocsánat: egy út van, előre.

    TheLázs 6 éve 1

  • Drága mazsolám!

    Tudom, hogy olvasol. Talán nem most, talán soha, de több, mint valószínű, hogy előveszel néha, lefújod rúlam a port, és áttúrod ezeket a sorokat némi bizonyíték után. Lassan egy hónap telt el azóta, hogy kimondtam a boldogító nemet.

    Talán ezúttal nem fájt annyira, mármint neked. Öt év hosszú idő. Persze, én is sajnálom, de nem maradt már más belőled nekem, mint néhány bosszantó megszokás: néhány csontig beégett útvonal, néhány automatikus cselekvés és gondolat ami az örökséged.

    Te tehetsz róla. A hónapok múlásával egyre nehezebbé vált elhinni, hogy szeretsz. Rengetegszer mondtad. Ugyanazok a szavak, amik annak idején a parton megfagyasztottak, megdöbbentek, és egy halántékra mért kalapácsütés erejével zúzták szét a tudatomat szétszórva mindenfelé, hogy annak apró szilánkjai szikrát hányjanak a lemenő napfényben. Ugyanezek a szavak ahogy nőttünk, egyre légiesebbé és könnyebbé váltak. A végén már minden hitelüktől megfosztva, szélsebesen illantak tova a két fülem közül, amint egy könnyebb gondolat kiszorította őket. Örök igéret maradtál, ami soha nem teljesült. Egy mantra, hogy mennyit és hogyan teszel majd a kapcsolatunkba.

    Folytatás...

    TheLázs 6 éve 22

  • A penészes kalács bosszúja

    Kalácsként ébredtem fel, de a vídiával vetekedő kenyérhéjjé váltam mire eljött az este. El fogom mesélni, hogyan.

    Nem voltam vak. Akkor és ott jó döntésnek tűnt, hogy engedtem. Másnap az addig forgatott keserű gombóc helyére rögtön került egy másik. Mesterkélt, kirakati érzelmeket kaptam, igazi, jó kis ragadós cukormázba csomagolva. Még el is mosogatott. Hát ez nagyon kemény. Kiváncsi lettem volna, hogy ez meddig tart ki, de "sajnos" én nem bírom az ilyet sokáig elviselni. Elmentem Zoli barátommal a hídfő mellé edzeni, és mire kellően elfáradtunk - és persze megbeszéltük a témát - világossá vált számomra, hogy ezt nem folytatom így tovább.

    "Szerencse", hogy mire elindultam volna haza, D elolvasta a facebook üzeneteimet. Onnan jöttem rá, hogy az első szava az volt a telefonba, hogy "megcsaltál". Végül is, meg hát. Sétáltam valakivel kétszer egy-egy órát, és beszélgettünk egy csomót közben. That was it. Mondjuk, még nem tudom, hogy az a történeti szál vezet-e valahová, de nem most, frissen "kiszabadulva" fogom kideríteni. Még úgy érzem, hogy bármikor jöhet az a legsötétebb óra, amikor rosszként jelenítem meg magam előtt az elmúlt napok történéseit.

    Kijött elém, félúton találkoztunk. Kérlelt. Nem engedtem. Este Zolinál aludtam, addig összeszedte magát. Most már itthon vagyok.

    Folytatás...

    TheLázs 6 éve 17

  • Lehet hogy most kifli vagy,

    De figyeld meg, hogy kalács leszel. Ezzel a mondattal a kishúgom mindent kifejezett, amit az előző bejegyzésben összefoglalt érzelmi homokvihar nagyjából lefedett. Megérkeztem Budapesten az albérletbe, D már várt rám. Eltökélten mentem be, és mondtam el neki a bajaim vélt orvoslását, ami a kapcsolatunk megszüntetését jelentette - az én olvasatomban. Abban egyeztünk meg, hogy elmegyek otthonról, és este 9-re előállok egy kész válasszal, hogy kívánom-e tényleg befejezni vele.

    Elmentem otthonról. Sétáltam egy jót, leültem a kedvenc parkomban gitározni egy kicsit. Gondolkozni nem akartam, csak távolabb kerülni a kérdéstől. Mint a vizsgaidőszakban. Aztán elmentem enni egy jót, mert az egész hétvégét gyomorgörccsel éltem nagynehezen túl, és emiatt igencsak ki voltam már éhezve valami jó kajára.

    Mielőtt felálltam volna, és hazafelé vettem volna az irányt, elővettem a telefonomat. Este hét óra tájt elkezdtem írni egy listát a szakítás ellen és mellett. Csak azokról a dolgokról, amik minket érintenek, pontosabban amik rajta keresztül érintenek engem. Sok olyan pontja volt a listának ami merő piszkálódás, bár nem számítottam rá, hogy ez a lista elő fog kerülni. Gyülekeztek a pozitívumok és a negatívumok. Hideg fejjel, ridegen, érzelmeimet a farzsebbe pakolva, majd ráülve próbáltam a kérdéseimre választ találni.

    Folytatás...

    TheLázs 6 éve 7

  • Róka fogta csuka

    A Logout blog egy csodálatos hely. Szeretek ide írni, és hallgatni és figyelni a válaszokat, újabb és újabb konstruktív gondolatokat. Vagy az idióta ötleteim kerülnek ide, vagy az élménybeszámolóim. Volt egy előző blogom is, ugyanitt. Hijackelt e-mail cím miatt örökké a feledés homályába merült. Az a blog hat éve indult, most 22 éves vagyok.

    A fiúk később érnek. Néha érettebb, néha bolondabb voltam a korosztályomnál. A kamaszkor hormonális ingásai igencsak megviseltek, olykor a tudatom egyenesen menekült volna a testemből. Eldördült pár olyan fegyver a gimnáziumi éveim mozivásznán, amik talán jobban tették volna, ha csendben maradnak, vagy nem is léteznek.

    A sok borús nappal sok kesergő hangvételű írás is keletkezett. Nyári munkával megkeresett forintok keserves, fokcsikorgatott jogosítványba ölése, hogy aztán a hangszereimet eladva nagynehezen kipótolva meglegyen - nem a jogsi volt drága, hanem én voltam béna. Erre a családi autót még évekig nem vezethettem szabadon.
    Hullámvölgyek, kapcsolatokban, vagy kapcsolatokon kívül. Előbbi azért volt rossz, mert tapasztalatok híján nem tudtam egy csomó jelenséget mire vélni, utóbbi pedig azért, mert akkor nem tudtam senkire fogni a bánatomat.

    Folytatás...

    TheLázs 6 éve 3

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.