2019. június 18., kedd

Gyorskeresés

Ne spórolj ilyesmin...

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Sziasztok!

Gondolom, már veletek is megesett, hogy valamiből olcsót vettetek, és későn - néha szitkozódás, néha akár egészségügyi problémák felmerülése után rá kellett döbbennetek, hogy ilyesmin spórolni nagyon nagyon rossz döntés volt. Ilyen történetekre lennék kíváncsi, de hogy ne csak olvasgassak, én is megosztok veletek kettőt.

Annak idején, körülbelül 2011-2012 fordulóján a nagy sportmultiban megvettem a kerékpáromat. Az előzőt ellopták, mindennapos használatra kellett, sziklalovas - tízpróbás MTB. Nem sok pénzért, 55e HUF-ért megvettük, majd apa a céges platóson hazahozta nekem. Nagyon boldog voltam, madarat lehetett volna velem fogatni. A bicikli sorsa lassan arrafelé látszott alakulni, mint a kettővel ezelőtti bicajomé, ami egy áruházi (tesco) szemétkupac volt, de szétütni megfelelt. Sajnáltam volna még egy bicajt tönkretenni, így elkezdtem karban tartani, és költöttem is rá, ha olyasmit kellett rendezni, amihez nem értettem. Persze később azt is megtanultam, így már nem maradt rajta ismeretlen részlet. Már a harmadik szett külső gumit koptatom, túl vagyok legalább 10e km-en a kis csodaszamárral.

A legnagyobb hibám az volt, hogy tavasszal, amikor ráültem, nem fordítottam figyelmet arra, hogy a nyereg minden első bicajos héten nagyon feltört. Kellemetlen volt, de végül is annyira nem fájt, nem foglalkoztam vele. Kemény nyereg - gondoltam, biztosan csak el vagyok szokva a tekeréstől. A számokból is látszik, hogy ha mostanában nem is, de akkoriban elég sokat tekertem. A nyereg keménysége mellett még az is hiba volt - persze csak utólag vettem mindezt észre - hogy minimálisan hátrafelé döntve használtam, és nem igazán ismertem a kiállás fogalmát. És volt, hogy simán órákat töltöttem el ebben az ortopéd pozícióban. Ennek meg is lett a böjtje. A nyereg sajnos rossz helyen nyomott és sokáig, így belefutottam - vélhetőleg ezért - egy igen kellemetlen egészségügyi gondba, amin hála az égnek, nyeregcserével, pihentetéssel, étrenddel, szokások változtatásával sikerült - egyelőre - úrrá lenni. Aranyér. Ha egy minimálisan több időt fordítottam volna a helyes beállításra, és arra, hogy magamnak megfelelő helyen alátámasztó nyerget találjak, akkor megúszom ezt az egészet, és talán máig a fogalmat sem ismerem. Ezen nem lett volna szabad spórolni.

2010 volt az az év, amikor elsőként gitárt szereztem. Mert nem vettem ám, á, dehogy! Mindenféle levetett mobiltelefont, Jornada 680-ast, elemes hordozható hangszórót cserélgettem a mára jóformán megdöglött cserebere.hun, és így kerültek hozzám gitárok, vagy - hogy az igazi gitárokat ne sértsem meg - gitárszerű képződmények. Két-három év is eltelt úgy, hogy a Squier Bullet komfortérzete teljesen ismeretlen volt számomra. Volt ott minden. Roppant kartondoboz MSA nylonhúros rettenet, Görbe nyakú fémhúros Vorson western, Golden Ton - azt hiszem az auchanban ment fénykorában, de ezt is használtan vettem - elektromos nulla hanggal. Az első komolyabb ténylegesen használható és jó gitárjaimra az első megtanult akkordok után legalább 2 évet "vártam". Sőt, többet. 14 voltam az elsőnél, és tizennyolcadik születésnapomra kaptam meg a kiskedvencemet, egy Squier Classic Vibe 60s stratot. Egyszerű, de nagyszerű gitár. Az egész egy teljesen más dimenzió, mint az addigi rettenetes eszközök. Lehet egy olcsóbb hangszer is jó, de azok legtöbbször nem voltak beállítva sem, illetve az állapotuk is sokszor hagyott maga után kívánni valót. Persze megvan az előnye ennek a kupeckedésnek - megtanultam, hogy mit kell messze elkerülni, ha az ember hangszert vásárol, megtanultam, hogy mi a szép hang, mi a játékkényelem. De amin nem hiszem hogy már sikerülhet változtatni, azok a beidegződések. Tudni kell rólam, hogy az akkordozás-kíséret szintjén nem igazán lettem volna hajlandó megállni, és eléggé beleástam magam a témába. Nagy lelkesedés, helytelen tartás, de legalább jó sok gyakorlás. Nem baj, már így fog maradni, úgysem ez lesz a szakmám. Apropó, tanárt is kerestem, de egy volt az ügyeletes kisebbségi sor szélén, aki nagyon értette, hogy mit akarok - nagyon rendes ember, de nem repestek volna a szüleim érte, hogy arrafelé járkáljak, érthető. Úgyhogy nála összesen egyszer voltam, de az általa felvázolt rendszer és gyakorlatok alapján mentem végig a megismerni kívánt anyagon. Most elmondhatom, hogy ha nem is fergetegesen, de élvezhetően játszom, és - mint ahogy az bebizonyosodott - bandában zenélésre is alkalmas vagyok.

Bár így utólag is: bárcsak ne spóroltam volna egy jó hangszeren, amikor eldöntöttem, hogy ezt komolyan szeretném űzni!

Hozzászólások

(#1) bakter24


bakter24
(őstag)

Én nagyon ritkán veszek noname dolgokat, de amikor mégis, akkor meg is szívom papírforma szerűen. Legutóbb egy noname (skil legolcsóbb) excenteres csiszolót vettem, 3 (három!) percig működött. Egyszerűen leesett a feje, ami az érdemi munkát végzi működés közben. 3 napon belül voltam, visszavittem, és vettem egy Bosch-t. A különbség - túl azon, hogy ennek nem esett le a feje - óriási. Egyszerűen élmény használni, minden jól kitalált helyen van rajta, érezni, hogy a mérnökök nem csak maradék cuccokból dobták össze unalmukban. Szóval megint bebizonyosodott, hogy ezen nem spórolok soha, inkább megvárom, míg összejön a pénz a minőségire. Amúgy a gagyi kerül 13k-ba, a bosch meg 25k-ba. Szóval az olcsóbb nem is volt annyival olcsóbb, nem tudom, miért vettem egyáltalán meg.

Szóval az én tapasztalataim mindenben igazolják az eredeti felvetésedet, ne vegyünk gagyit.

"Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel."

(#2) doeeg


doeeg
(senior tag)
LOGOUT blog (1)

Én 13 éve kezdtem gitározni, 17 éves zöldfülűként. Amikor bementem a hangszerboltba, mondtam, hogy a rockzene érdekel, és egy használt elektromos gitárt szeretnék (volt náluk választék bőven).
Addig-addig győzködött az eladó, hogy "de az nem kezdőknek való", "hólyagos lesz az ujjad", "tanulj meg először a könnyebben", hogy végül rádumált bődületes áron (akkor 25.000 körül) egy új, noname nylonhúros klasszikus gitárra (jobb fajta használt elektromos gitárok ott voltak felakasztgatva 20.000 körül).
Így esett, hogy drop C-re hangolt klasszikus gitáron tanultam meg a System of a down számokat :DD

A tanulság kb. ugyanaz amit írsz. Pár évre rá beszereztem egy gyönyörű, kényelmes 97'-es Ibanezt, azóta a gitárok jöttek-mentek (sajnos mostanában már csak mentek), de ő örökké meg fog maradni :)

A témához lazán kapcsolódva: a fillérb***ást nem tudom még megérteni.. ha nem telik valamire, gyűjtsünk rá, ha telik, akkor meg ne fukarkodjunk hogy a sz*rt megvesszük, hogy lássák hogy mi aztán spórolunk.

Az irodában van, aki a harmadik csereakksit rendeli sáomi csodatelefonjához, két alaplapcsere után.. a vámot nem úszta meg, gari nincs, és talán a hardware és a felszereltség ami esetleg indokolná ezt a mennységű szívást, de "neki csak telefonálásra kell". Brávó :C

Eladó Nikon 50 1.8 / Eladó Tamron 70-300 VC / Eladó Moto G5 (3GB) || "nemhoror áron" ©

(#3) wesder válasza doeeg (#2) üzenetére


wesder
(PH! nagyúr)
LOGOUT blog

Kifogott egy hibàs darabot, + ha itthon is megvehető garanciàval, akkor a kintről rendelés a fillérb@$zàs.

"Open windows, closing doors God can't help us anymore" /5FDP - Fire In The Hole/

(#4) doeeg válasza wesder (#3) üzenetére


doeeg
(senior tag)
LOGOUT blog (1)

Nyilván csájnából rendelte, mert nehogy már a szemét lehúzós magyar cégek gazdagodjanak meg rajta :D Igaz, hogy pl. black fridayen magyar garival olcsóbban megrendelte volna mint aliexpr.-ről vámmal együtt, de ennyire nem adunk ugyebár, mert így csak 130$ volt !!!4 és még egy 2$-os kupont is fel tudott használni hozzá :DDD Ja hogy +vám, +az azóta rendelt pótakksik, +az alaplapcsere, +az ősz hajszálak.

[ Szerkesztve ]

Eladó Nikon 50 1.8 / Eladó Tamron 70-300 VC / Eladó Moto G5 (3GB) || "nemhoror áron" ©

(#5) Csapoati válasza doeeg (#4) üzenetére


Csapoati
(PH! nagyúr)

Eddig 4 Xiaomit rendeltem Kínából (+ még pár egyéb kütyüt is tőlük), egyiknek sincs semmi baja. Egy darabból levonni következtetést, hát... mondjuk úgy hogy nem túl reprezentatív. :)

Azzal viszont egyetértek, hogy tényleg nem szabad fillérbaszónak lenni, ha nem egyszerű használati tárgyakról van szó (gondolok itt mondjuk egy fűszertartóra).

Haladni kell a korall (vagy Core-ral)!

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.