Ami érdekes, egy orvos elvégezte számunkra mar a kísérletet, nem mosolygott az újszülöttre egyáltalán(senki sem a háztartásból), és a gyermek magától elkezdett mosolyogni, tanulság a képesség velünk születik(vagy magától alakul ki minden külső segítség nélkül).
A másik, 2 testvér(ikrek de nem egypetéjű), ugyanaz a család, ugyan az az ismerősi kor, ugyan az az iskola.
Mégis 2 teljesen különböző szemelyiség, különböző célokkal és különböző hozzáállassál. Most éppen 18 évesek, és ami érdekes, az egyik leány 16! éves korra gyakorlatilag ideg-összeroppanást kapott attól a tehertől amit magár helyezett tanulás szempontjából, míg a testvére gyakorlatilag "lébecolt"
Vagyis igen és nem, nem vagyunk egyformák kezdetektől fogva és egyenlők sem, de egyenlők vagyunk mert a potenciál mindenkiben meg van.
Es nem meg igen is, mert nem az összes tulajdonságunkat a környezet hatására alakítjuk ki.
Ebben az a ráció, hogy az emberek nagy része egy minta alapján próbál élni, aminek vannak bizonyos következményei. Van pozitív oldala a társadalomra nézve, és van negatív oldala az egyénre nézve.
Amire gondoltál(SZVSZ), hogy ezt az egyen felismeri-e, mármint a saját motivációit, mert az teszi az embert utcaseprővé vagy éppen orvossá(most éppen nem akarom a környezeti hatások szélsőségeit idehozni, hiszen hiába akar valaki orvos lenni, ha nincs meg a lehetőség hogy képezze magát azon a pályán mert politikai döntés vagy amit akarsz).
Ha van belső késztetés, gyakorlatilag barmit meg tud valósítani az ember, háttér való tekintet nélkül(ha belegondolsz pont a hogy a gazdag családba született csemeték, mostanság szinte semmit nem értek el, mert nincs ami motiválja őket, és pont ez a példa jó ellenpéldának is, hiszen nagyon kis számban, de a szemelyiség miatt a legnevesebb kutatok is onnan kerültek ki, hiszen megvolt a háttér a tanulásra ezert nem lehet egyértelműen kijelenteni hogy a genetikai, vagy az anyagi háttér a meghatározó)