Ma este megcsörrent a telefonom. Körülbelül tizenegy óra lehetett, és egy ismeretlen, de nem rejtett szám hívott. Két srác volt a túloldalon, akik megkérdezték, hogy emlékszem-e rájuk.

Hogyne, hiszen mindenre emlékszem: nyáron lerobbant a bringájuk a modellüzlet előtt, aztán a szétesett fogaskoszorút valahogy megpróbáltuk összetákolni, adtam nekik egy telszámot hogy hívjanak nyugodtan, ha valami még kettészállna, aztán elváltunk egymástól.

Na, most, több mint fél évvel ezután felhívtak, és kérdőre vontak, hogy emlékszem-e. Persze, igennel válaszoltam, majd megkérdeztem, mit tehetek az urakért. Ők csak beszélgetni szeretnének. Hát, nem ellenkeztem, elvégre úgy sem voltam még elég fáradt, és hirtelen kiváncsi is lettem, hogy mi szél hozta a hirtelen megkeresést.

Beszélgettünk motorokról, a felújításról, aztán nemsokára a lakhatásra terelődött a téma. Pesti gyerekek, megemlítettem nekik, hogy én is sokat vagyok fenn az egyetemből kifolyólag. Hát igen, egy-egy 7-8 óra időtartamú laboralkalmat követőleg már tényleg szinte csak kifolyok az egyetemről.

Kérdezgettek, hogy mit tanulok, hogy hol van az egyetem, majd én is kérdeztem. Kiderült, hogy a sihederek 17 évesek. Az egyik a földrajz nagy szerelmese, a másik pedig a virtuális világé és a formáké.

A földrajzossal beszéltem először. Mondta, hogy jó volt a tanár, megszerettette velük a tantárgyat rendesen. Mondtam erre, hogy ez szép és jó, de minden tárgyhoz jó lenne így fogni, mert a földrajzot önmagában nem érzem biztos bevételi forrásnak, ugyanakkor mérnöki tudományok támasztópilléreként az építőiparban biztosan kamatoztathatná ezen tudományág szeretetét és ismeretét. Tehát, a rendszer rossz. Ha minden tanár megszerettetne, akkor tele lenne a magyar oktatás olyan gyerekekkel, akik epekede, nyálcsorgatva reszketnek az egyetem után, és lassan dönteni nem bírnak, hogy mi az amit jobban imádnak, nem pedig kényszer szele fútta ördögszekerek a tudomány folyton növő-elfogyó homokdűnéi között. A végszó ennyi volt: ne mondj véleményt semmiről, amíg nem láttál belőle minél többet. Ne zárkózz el, és fogadj be mindent, ami új és jó lehet.

A másik srácra is rákérdeztem. Őt a formatervezés, alkotás érdekelte, a fényképezés, és mellette él-hal a matematikáért. Megrebesgettem az úrfinak, hogy érdemes lenne beszélnie valakivel, aki a Műszakin az ipari termék és formatervezői szakot végzi, hátha elnyerné a tetszését. Pont úgy hozta az élet, hogy még egy-két ismerettségem is van ott, sőt, már végzettet is ismerek. Beszélgessen valakivel, aki hasonló beállítottságát vállalva kész volt erőt és fáradságot nem kímélve egy nem könnyű egyetem falai közé fejest ugrani. A lehetőség nagyon megtetszett neki, hogy ilyen emberekkel is összehozhatom. Annyit kértem csak, hogy holnap beszéljünk ugyanerről, amikorra már kiheverték az estét. Megköszönték, elnézést kértek a késői zavarásért, majd elköszöntek.

Ez baromira fura volt.