Gratulalok, de komolyan
Kb 8 evvel eloztel meg engem, marmint a korunkat tekintve.
Ahogy irosod olvasom es visszagondolok azokra az idokre pontosan ugyan azt eltem at.
En nemet mondtam, mert Tudtam, hogy nemet kell mondanom, megbantam, de a szerencse ugy hozta, hogy eletem legjobb dontese lett.
Az agyam azota is darabokban hever, de elvezem. Sajnos azok a mindent elsopro erzelmek kb 2-3 ev utan eltuntek, mert elvitte a mindennapi rutin, es a buntudat miert dontottem eloszor ugy ahogy. Pont 2 db leanyzo allt a hatterben ugyan ugy, a jelenlegi, es a masik aki ezt az egeszet elinditotta. A jelenlegi a akinel NEM Tudok jobbat elkepzelni, a masik aki kivaltota, de tudtam hogy semmit sem akar tolem.
Amit ajanlok, elvezd a gyomszoritos idoszkot amig lehet, csak rajtad mulik, minnel tobbet gondolkodsz azon, hogy helyesen cselekszel, annal jobban fogod elvezni, barmi is legyen a kimenetele a dolgoknak.
A kornyezeted, nem ismerem, de vigyazz mert nem biztos olyan reakciokat fogsz kapni amikre szamitasz, de ha jol csinalod, elmegy a fuled mellet.
Olyan idoszak van elotted amit nem szabad kihagynod, es barhogy is dontesz, keresztul fogsz menni rajta, ez viszont 100%, mert eletemben nem voltam olyan boldog, es szomoru egyszerre mint akkor amikor elutasitottam, de folyamatosan agyaltam rajta miert tettem, es sorba jottek a valaszok, es a vegen HELYES volt amit tettem.
Sok sikert, es hidd el csak engedd el magad es elvezd, Semmi rossz nem tortenhet, mert ha ugy dontesz vele leszel, akkor egyutt lesztek boldogok amig lehet, ha nem akkor teljesen maskepp fogod a vilagot latni, es megtalalod azt akivel boldog lehetsz. Amihez a szerencse kellett, hogy engem megtalaljon az aki ugyan igy gondolkodik...Ahogy latod az mar nehezkesebb, de egyalltalan nem lehetetlen