Az Úr állatkertje nagy, de szeretnénk azt hinni, hogy legalábbis születni a kerítésen kívülre sikerült.
Egy fickó feltett egy nylonhúros, elektroakusztikus Samick gitárt - egyébként meglehetősen egyszerű darabnak tűnt, nem túl komoly elektronikával - 17000 forintért. Én felhívtam az illetőt, de hezitáltam előtte, nos hát nem kellett volna. Öt perccel lecsúsztam róla, és hiába ajánlottam érte többet - ami nálam volt 20-as, adtam volna érte - az úr mondta, hogy már lebeszélte, ezen nem kíván másítani. Oké, semmi gond, megdicsértem emberünket - tényleg dicsértem - hogy becsületes, nem lehet 3000 forintért megvenni, és kívántam neki jó üzletelést, illetve beszélgettünk még kicsit egy másik gitárjáról.
Történt, hogy még aznap este megláttam ugyanazt a gitárt egy más hirdetőnél, aki ilyenekkel foglalkozik. A fotókon ügyesen forgatták a hangszert, hogy aki csak a képeket nézi, annak ne tűnjön fel hasonlóság, illetve a tokot nem hirdették meg. Gondoltam, rákérdezek, hogy mennyit kér a hangszerért, ha harmincon belül hajlandó megválni tőle, akkor nekem is jó bolt, amúgy is mindig jól jön egy ilyen gitár.
A párbeszéd így hangzott:
-Jó reggelt, Ön írt nekem egy klassikus gitárral kapcsolatban.
-Való igaz, jó reggelt - álmos voltam még nagyon -, az érdekelne, hogy mennyibe kerül.
- Hát tudja én ezt a hangszert hangszerboltban vásároltam, még évekkel ezelőtt, hatvanezer forintért, és kiváló, gyönyörű állapotban van, negyvenötezer forintot kérek érte.
- Köszönöm, az nekem kicsit sok.
- Mire gondolt?
- Én ugyanezt a típust láttam más által hirdetve tegnap este, de sajnos lecsúsztam róla. Gondoltam, ha önnél legfeljebb kétszerannyiba kerül, megveszem.
- Mennyiért?
- Tizenhétezerért árulták.
- Hát, akkor erről lecsúszott, kötél, vagy golyó, mást nem tudok mondani - majd rámtette a telefont.
Most kicsit össze vagyok zavarodva. Én voltam paraszt, vagy a hirdető?
Alkuképesként meg értelmes ember max. akkor tüntet fel árat ha valami lomtól akar szabadulni és kb. bármiért ami hasznos oda adja.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
