Ma ismét megláttam.

Rád néztem, és olyan erős érzelmek kerítettek a hatalmukba, hogy az egész énem beleremegett.
Nem olyan remegés volt ez, amikor az egyszeri szerelmes térdei megremegnek a szívből vágyott személy láttán.

Gerjesztett együtt rezgés volt ez, ami szorosabb minden köteléknél, tartósabb minden szerelemnél és mélyebb minden emberi kapocsnál amit az egyszeri halandó valaha is elszenvedhet.

Szeretlek. Ez egy apró része csupán annak amit érzek. Tisztellek, és nem akarlak kalitkában látni. Nem akarlak birtokolni. Nem akarlak újra és újra összetörni.

Nem akarok neked fájdalmat, csak örömet. A mosolyod látni, ahogy haladsz léptenként előre. Talán összefúj majd minket a szél. Beszélgessünk addig jókat, és ha egymásnak rendelt a sors, úgyis egybefonódik majd az utunk. Bízok, hiszek és remélek, de mindenek előtt magamtól óvlak, tisztellek, szeretlek. Kétszer törtelek össze, harmadszor nem foglak.