Bevezetés
Noha a Kriegsmarine a 2. világháborúban meg sem közelítette a Nagy Háborúban látott flotta méreteit, mégsem lehetett figyelmen kívül hagyni. A Bismarck rövid pályafutásáról már írtam korábban, most ideje néhány szót vesztegetni a Csúnya Ikrekről - a Scharnhorst-Gneisenau párosról.
A Hochseeflotte vége
1919. június 21-én Vilmos császár flottája elmerült. A Nagy Háborúban vesztes Németország megmaradt felszíni flottája Scapa Flow-ba, a Royal Navy atlanti-óceáni flottatámaszpontjára hajózott. Ez a flotta 10 csatahajóból, 6 csatacirkálóból, 8 könnyűcirkálóból és 50 rombolóból állt. Elméletben a hajókat semleges kikötőkben kellett volna internálni és megfosztani fegyverzetüktől - leginkább a skandináv államok és Hollandia kikötőiben. Az angolok valószínűleg megtartottak volna néhányat a hajók közül, de a győztes oldalon álló franciák és olaszok is részt kértek a zsákmányból, így inkább a flotta megsemmisítését tűzték ki célnak. Hogy a német flotta mégsem az említett országok kikötőibe kerültek, annak az volt az oka, hogy az angolok ultimátumot adtak adtak Németország felé: vagy Scapa Flow-ba hajóznak, vagy a brit erők megszállják Helgolandot...



