Hirdetés

Biztonság oder paranoia?

Az ötlet

Az ötlet a következő: mivel egyszer majd szeretném a blogomat saját webszerverről üzemeltetni, ezért szeretném annyira biztonságossá tenni, amennyire lehet.
Nyilván a blog üzemeltetéséhez felhasznált komponensek bármelyike sebezhető lehet, de úgy gondolom, amit meg tudunk, meg kell tennünk a védelem érdekében.

Így jutott eszembe, hogy a leendő blog alapját képező linux ssh-elérését kétlépcsőssé teszem, ugrókóddal. Ezen a ponton joggal merülhet fel a kérdés: minek marháskodok én itt egyéb megoldásokkal, mikor ott a kulcsos belépés lehetősége?
Nos, a kulcsos belépés akkor igazán kétlépcsős, ha a privát kulcs fizikailag is elkülönül az elérést inicializáló rendszertől, például pendrive-on van. Szerintem nem kell sorolnom ennek a megoldásnak a hátrányait, mindannyian fel tudtok sorolni legalább hármat.

A kétlépcsős megoldás kivitelezésében a Google volt segítségemre: a megoldás egyik fele egy Google Authenticator nevű alkalmazás, ami iOS-re, Blackberry-re és Androidra érhető el a cégtől, de készültek egyéb third-party megoldások is egyéb platformokra.

Óriások csatája - Yamato

Bevezető

Előző írásomban a második világháború legerősebb európai hadihajójának történetét olvashattátok. A Bismarck az a csatahajó, amely tevőlegesen is részt vett tengeri csatában, a most bemutatásra kerülő Yamatóról ez nemigen mondható el.

Forrásanyagként legfőképpen a Wikipédiára támaszkodtam, a képek többsége is onnan linkelődik.

Az ok egyszerű: mire ténylegesen bevetésre került volna, addigra a csatahajók korszaka lezárult és a tengerek urai a repülőgép-hordozók lettek. Amiért mégis bevettem a sorozatba: a Yamato-osztály (Yamato, Musashi) a világ valaha épített legnagyobb csatahajói voltak, irgalmatlan mennyiségű fémet használtak fel e két hajó megépítésére.

Teljesen feltöltve 71.000 tonnánál is többet nyomtak, teljes hosszúságuk 263 méter, legszélesebb pontjukon kis híján 39 méteresek. Szükség volt erre a szélességre, emiatt viszont alaposan át kellett gondolni, merre is navigálják a hajót, 11 méteres merülése a csendes-óceáni szigetvilágban gondokat okozhatott. A hajóosztály legnagyobb sebessége 27 csomó, 16 csomós sebesség mellett pedig 7200 mérföldet volt képes megtenni egy "tankolással".
A Bismarck ennél jóval többet tudott: 19 csomós sebesség mellett 8500 mérföldes hatótávval rendelkezett, a Tirpitz pedig 8800-zal. Hiába, az óriási tömeg valahol megkéri az árat. A csatahajók mindig is a páncélzat-sebesség-fegyverzet háromszögben mozogtak, ezekből kettőt lehetett választani. Ezen triangulum közepéhez leginkább a német Scharnhorts-osztályú csatacirkálók álltak a legközelebb, igen kiegyensúlyozott és kiváló hajók voltak (most tekintsünk el a meghajtórendszerüktől, ha kérhetem - megbízhatatlan volt, de nagy sebességre volt képes).

Hacker vagy Cracker?

Tarts velem, Kedves Olvasó, öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Igen gyakran olvashatunk, hallhatunk, láthatunk híreket, amikor a tudósítások szerint hackerek betörtek ide-oda-amoda és fontos adatokat loptak el, semmisítettek meg, website-okat változtattak meg stb. Aztán találkozhatunk azzal is, hogy etikus hacker képzés indul itt, ott, amott. Találkozhatunk fehér, fekete és szürke kalapos hackerekkel – legalábbis a hírekben, fórumhozzászólásokban olvashatunk ilyeneket.

A sok fenti marhaságot a különböző sajtótermékek, szerzők hülyeségeinek köszönhetjük, miközben a leginkább érintett szubkultúra képviselőit senki nem kérdezte az említett dolgok helyes, vagy helytelen mivoltáról. A következőkben tisztázom a címben említett két fogalmat, nagy mértékben támaszkodva Eric Steven Raymond Hacker HowTo-jára.

Hacker, Cracker

Mi lenne, ha nem lennénk?

A fordítócsapat örömmel jelenti be, hogy elkészült a 37. szám magyar fordításával: Mi lenne ha mi nem lennénk? alcímmel. Ennek a számnak tartalma:

* Hírek
* Parancs és meghódít
* Hogyan kell:
o A program Python - 11. rész
o Add hozzá Screenlets
o Stream Média, Ubuntu és Xbox 360
* Az enyém történet: Kernel 1.2
* Az enyém történet: Hogyan lett a Ubuntu operációs rendszer
* Az én véleményem: Segíteni egy új felhasználót
* Felülvizsgálat: Lubuntu
* MOTU Interjú: Stefan Lesicnik
* Betűk
* Ubuntu Nők: Penelope Stowe interjú
* Ubuntu játékok
* Q&A
* Az asztalon
* Top5: Csempézés Ablakkezelők
* Hogyan segíthet

A speciális szám elérhető a régiek mellett a http://fullcircle.hu oldalon.

Full Circle magazin 35. szám magyarul

Következzék a tartalom:

* Hírek
* Parancsolj és uralkodj
* Hogyanok:
o Programozzunk Pythonban – 9. rész
o Digitális fotóretusálás GIMP-pel – 2. rész
o Google SketchUp 7 telepítése Wine-vel
* Az én sztorim: Váltás Ubuntura
* Az én sztorim: Hogyan ismertem meg az Ubuntut?
* Különvélemény: Mainstream Linux
* Fókuszban: Motorola Milestone
* MOTU Interjú: Pedro Fragoso
* Levelek
* Hölgyek és az Ubuntu: Amber Graner interjú
* Játékok Ubuntun
* KáVé
* Az én Desktopom
* Top5: Android alkalmazások
* Közreműködnél?

Apache incidens

A részleteket ismerve – vagy legalábbis azokat a részleteket, amelyeket az ASF nyilvánosságra hozott – azt kell mondanom: egy igen jól tervezett, szervezett és kivitelezett támadássorozat vezetett az ASF bizonyos szervereinek kompromittálódásához.

Amit elöljáróban érdemes tudni: az áldozatul esett szerver 8.04-es Ubuntut és a JIRA nevű bug- és projekt-trackert futtatta (brutus.apache.org).

Első lépésben a támadók egy új bejegyzést küldtek be egy már korábban feltört szerverről, INFRA-2591 számmal, amiben egy rövidített URL szerepelt. (Magára kicsit valamit is adó számítógép-felhasználó ilyenre nem kattint.) A rövidített URL használatának célja egy XSS (cross-site scripting) támadás elrejtése volt, amellyel elfoghatták az adminisztrátorok session-cookie-jait. Mivel a problémajelentést az infrastruktúra-csapat számára nyitották, jónéhány admin rákattant a linkre, amivel a jogosultságaikat is elfogták.

Az XSS támadással egyidőben brute force támadás indult a JIRA login.jsp-je ellen, többszázezer jelszókombinációt kipróbálva, melyek közül az egyik sikeresnek bizonyult. A támadók így feltérképezhették a fájlrendszert, fájlokat másolhattak le, illetve elhelyeztek egy backdoort is. Ezután telepítettek egy programot, ami a hozzáféréseket logolta, majd minden infrastruktúra-adminnak levelet küldtek ki, hogy egy bug miatt változtassák meg a jelszavaikat. Az egyik ilyen elfogott jelszó megegyezett egy lokális felhasználó jelszavával, amelynek teljes sudo hozzáférése volt, így a támadók hozzáférést szereztek a brutushoz. Itt további cache-elt hozzáférésekhez jutottak, amelyekkel be tudtak lépni a minotaur.apache.org szerverre is, itt azonban nem tudtak további privilégiumszint-emelést végrehajtani.

Full Circle magazin 34. szám magyarul

A fordítócsapat örömmel jelenti be, hogy elkészült a 34. szám magyar fordításával. Ennek a számnak tartalma:

* Hírek
* Parancsolj és uralkodj
* Hogyanok:
o Programozzunk Pythonban – 8. rész
o Digitális fotóretusálás GIMP-pel
o Tökéletes szerver – 4. rész
* Az én sztorim: Linux felhasználó
* Az én sztorim: Powerpets.com
* Különvélemény: Problémák a 9.10-zel
* Fókuszban: ASUS UL30-A Laptop
* MOTU Interjú: Roderick Greening
* Levelek
* Hölgyek és az Ubuntu: Melissa Draper interjú
* Játékok Ubuntun
* KáVé
* Az én Desktopom
* Top5: Referencia eszközök
* Közreműködnél?

Az új szám elérhető a régiek mellett a http://fullcircle.hu oldalon.

Eszmélés

Zajok, baljóslatú zörejek ébresztettek... de mintha valami tompítaná őket. Még nem ébredtem fel teljesen, így képtelen vagyok felfogni a világot magam körül a maga teljességében. Az emlékeim sem alkotnak tökéletes egészet, amitől egy sors emberré válik. Emlékszem, hogy a felmenőim nagyon messziről jöttek... olyan messziről, amit emberi elme fel nem foghat. Jónéhány emberöltő eltelt azóta, én már itt születtem...

Halványan rémlik, hogy már gyerekként is különlegesnek tartottak, amit nem tudtam mire vélni... akkor még. Az bizonyos, hogy nem a többiekkel jártam iskolába, mert amikor elkezdtem volna, idegen emberek jöttek... én nem értettem még semmit, de azt hiszem, a szüleim nem akarták, hogy különlegesként kezeljenek. Mindenesetre feldereng anyám könnyáztatta arca, amikor kikísért apámmal együtt az utcán várakozó járműhöz. Apám összeszorított szájjal meredt valahová a távolba, ökölbe szorított keze elárulta a lelkében tomboló vihart.

Azt hiszem, soha többé nem láttam őket. Arra emlékszem, hogy egy föld alatti épületbe mentünk. Felnőtteket alig láttam, igaz, mi gyerekek sem voltunk sokan. Másnap orvosi vizsgálatok sorozatán estünk át, két lányt és egy fiút elkülönítettek tőlünk... Később megtudtam, hogy őket átszállították a szektor egy másik bolygójára...